Automatikusan mondom az imát velük, közben a gondolataim messze járnak. Azon gondolkodom, vajon tudják-e, hogy Jézus tényleg eljön az asztalhoz, ha meghívjuk? Közeledik az advent és a karácsony, és szeretném, ha ők is részesei lennének. De mit mondjak nekik, ki az a Jézus? Megváltó, Isten Fia, Szabadító... Tudom, hogy ezek a szavak semmit sem mondanak nekik, távoli, érthetetlen hangok csupán. Hogyan adhatom át a csodát, hogy Isten annyira szereti személyesen őket, hogy elküldte az egyetlen gyermekét, aki helyettü(n)k kapta meg az összes büntetést a világon? 

Ahogy ezekre a gyermekekre nézek, hirtelen eszembe jut, miről szólhat számukra a karácsony. Egyetlen szó: mégis. 

Új ovis csoport jött ebédelni hozzánk, olyan gyerekek, akik nem résztvevői a szociális programnak. A szüleik kijelentették, hogy gyerekeik nem ebédelhetnek együtt a mieinkkel, mert elkaphatják tőlük a tetvességet. 

Kicsim, Jézus az, aki valóban ott ül melletted ebédnél, megsimogatja a fejed, és egyáltalán nem érdekli, hogy tetves vagy. 

Kicsoda Jézus annak a kislánynak, akit otthon a saját bátyja molesztál? Hogyan közvetíthetek szeretetet egy olyan gyermeknek, aki mindenkire gyanakodva néz, aki barátságosan közeledik hozzá? 

Drága kislány, Jézus az, aki soha nem fog téged bántani, csak szeretni, igazán, semmit sem várva érte. 

Átmegyek a másik épületbe, ahol az ovisaink vannak. Lelkesen üdvözölnek, hozzám szaladnak, megölelnek. Az egyik legkisebb lánykán megakad a szemem. Eszembe jut a története. Édesanyja egy nap bement a városba, azt mondta, délután visszajön. Soha nem jött vissza, azóta a három testvért a nagymama neveli. 

Tudod, Jézus mindig itt van veled, és akkor sem hagy el, ha valami rosszat csinálsz. Mindig megteszi, amit megígért neked. 

Mindegyiküknek mást jelent Jézus... pontosan azt, amiben leginkább hiányt szenvednek. Akit soha nem dicsérnek otthon, annak Jézus az a személy, aki azért szereti, mert él, és nem kell kiérdemelnie, hogy értékesnek lássák. Akit nem akartak, csak későn ment abortuszra az édesanyja, őt Isten akarta, és örül, hogy a világra jött. Neki Jézus az a csecsemő, akit szintén meg akartak ölni, és miután megmenekült, Isten csodálatos tervének része lett.

Tudom, hogy Jézus különlegesen szereti ezeket a gyermekeket, értük is eljött. Minden egyes nap eljön közéjük, hogy letörölje a könnyeket, megetesse őket és közvetítse Isten szeretetét. De hogyan? Általunk, akik mindennap közöttük dolgozunk. A hitetlenségünk miatt kezeit vesztett Krisztus arra kér, legyünk mi az Ő kinyújtott keze ebben a világban. És meglátjuk, hogy az elvetett mag valóban sokszoros termést hoz, és a gyermekek szintén Isten szeretetét adják tovább egymásnak öntudatlanul. Részese lenni ennek a csodának, látni, várni, könyörögni, hogy Jézus újra és újra megszülessen ma is, a szívükben... a legcsodálatosabb karácsonyi ajándék az év minden napján. 

A gondolataimból felocsúdva látom, már befejezték az ebédet, kezdődik a mosogatás. Egyikük odajön hozzám és megölel. Megsimogatom a fejét és megtörténik a csoda: mindketten Jézust képviseljük egyszerre. A kitaszítottság határán vagyunk, két ellentétes oldalon, és egyedül kegyelemből találkozhatunk. Hála legyen Istennek, hogy elküldte testben ezt a kegyelmet az első karácsonyon.

Horváth Zsuzsanna