„Az emberek olyanok, mint a festett üvegablakok. Amikor a nap süt, szikráznak és ragyognak, de amikor beáll a sötétség, csak akkor mutatják meg igazi szépségüket, ha belülről jön elég fény."
Elizabeth Kübler Ross
Lélekvándor – Idegen
Vannak élhető, mégis idegen helyek. És élhetetlen, mégis ismerős helyek.
Amit kutatunk, nincs sehol, amit elfogadunk, bennünk talál otthonra.
Céltalanul kószálva a lakóépületek árnyékában, elhagyva az átmeneti időre szóló hajlékot – ami semmivel sem kiszámíthatóbb, mint az utca – talán egy padon, egy távoli nevetésben vagy a hirtelen moccanó levegőben születik meg az érzés: otthon vagyok.