Vitatkozott a Szél a Nappal. Azon folyt a disputa, hogy melyikük erősebb.
Egyszer azután azt mondta a Nap a Szélnek: - Tegyünk próbát! Ott megy egy szegény köpönyeges ember, lássuk, melyikünk lesz erősebb levenni a válláról a köpenyeget.Hozzáfogott először a Szél; megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta előre-hátra a köpönyeget, de mentül erősebben rángatta, a szegény ember annál erősebben burkolta vele magát, s nem engedte elvétetni a köpenyeget.
Mikor aztán a Szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a Nap; elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A jámbor lassankint kiburkolta magát a köpenyből, azután levetette azt egészen, később levetette kabátját és a mellényét is.
– Látod – szólt a Nap a Szélhez –, én erősebb vagyok, mint te.

Most ősz van. A nap gyengébben süt, és hamar feltámad a szél. Egyre hidegebb, egyre élesebb. Tudom, sál, sapka, de én makacs vagyok.
Le akarom vetni a szorongásomat.