Mese vagy valóság?

Akik ott voltak az első hajdúböszörményi Csillagpötty Regionális Református Ifjúsági Találkozón július 4–7-ig, azoknak bizonyára valóság, akik nem jutottak el a rendezvényre, azok számára mindez csak mese marad. Ám olyan mese, amit érdemes elolvasni.

Napjainkban egyre inkább összemosódnak a határok: az országhatárok, a jó és rossz határai, a férfi és női szerepek, igazság és hazugság, mese és valóság. Mi az, ami felnőttnek és gyereknek egyaránt utat mutathat ebben az egyre bonyolultabb világban? A Szentírás.

A Biblia történeteit gyerekként úgy hallgatjuk, mint a meséket. Pedig nem azok. Népmeséinkben ugyanakkor számos bibliai elemmel találkozunk. Ezekre a párhuzamokra, valamint a Szentírás igazságaira szerettek volna rámutatni a szervezők a hajdúböszörményi Csillagpötty Regionális Református Ifjúsági Találkozón.

A négynapos rendezvényre mintegy 250 fiatal látogatott el, akik elsősorban Hajdú-Bihar megyéből érkeztek. Minden napra jutott egy-egy „égből pottyant mese". Az első nap Gencsi Zoltán mondta el a Kilenclyukú híd meséjét. Csütörtökön A pulikutya című magyar népmesét tekintették meg a résztvevők, majd Lovas Kiss Antal néprajzkutató beszélt a történet kapcsán a keresztyén kultúra megjelenéséről a népmesékben. Pénteken Szabó Balázs zenész nem csak muzsikájával, hanem mesemondásával is elvarázsolta a fiatalokat. És ha már népzene, akkor a néptánc sem maradhatott el: minden este táncházban mozgathatták meg az egész napos ülésben elgémberedett végtagjaikat a résztvevők. Utolsó este a Sugalló húzta a talpalávalót. Zenében, sportban és népművészetben sem volt hiány, hiszen a templomban felállított színpadon a mesemondók mellett sok együttes is helyet kapott. Többek között nagy közönségsiker mellett játszott az Andante, a Bordó Sárkány Régizene Rend vagy a Tálentum. A mozogni vágyók a sportcsarnokban nem csak gyorsaságukat mérhették össze, hanem térképolvasó képességüket is a tájfutó versenyen. A templomkertben pedig a kézművesek nem csak portékáikkal várták a fiatalokat, hiszen a vállalkozó kedvűek a mesterséget is kipróbálhatták.

A mozgalmas napokban azonban az elcsendesedésnek is fontos szerepe volt. Az áhítatokon és a zenés dicsőítésen is érezni lehetett az Úr áldott jelenlétét. Különleges elcsendesedésben volt része annak, aki végigment a templomtoronyban kialakított imasétán. A hat állomáson a párkapcsolatokért imádkozhattak a fiatalok. A résztvevők meghallgathattak egy hangfelvételt, amelyen egy hat éves kislány – a maga tiszta őszinteségével – mesélt a szerelméről; megtekinthettek képeket, amelyek segítettek leborulni Isten elé; a palackpostába pedig mindenki beletehette a másik nemnek szánt kérdését. Az imaséta végén a fiút, a lányt és az Istent jelképező fonalakból fonhattak maguknak erős köteléket jelentő karkötőt a fiatalok. Sokakat mélyen érintett a láthatatlan színház is, ahol bekötött szemmel, többi érzékszervükre hagyatkozva aktív részeseivé válhattak bibliai jeleneteknek, többek között a keresztre feszítésnek is. A negyedik nap egy zarándokúttal, majd úrvacsorával zárult, a templomból kilépve minden résztvevő külön kapott áldást az Áldások utcájában.

A négynapos Csillagpötty után testileg kissé fáradtan, de lélekben megerősödve távozott mindenki Hajdúböszörményből. A feltöltődésre pedig szükség is van, hiszen még egy év van hátra a Csillagpontig. És ez nem mese, hanem valóság. Aki nem hiszi, járjon utána...

v. Csernáth Erzsébet