Mondjam vagy mutassam?

Egyszerre éreztem kíváncsiságot és félelmet. Nagyon zavarban voltam. Különösen, mikor a regisztrációnál el kellett árulnom a koromat. Igaz, még harmincon innen vagyok, de nem ezzel akartam indítani.
Mi lesz még itt? - kérdeztem magamtól az első Keresztyén Párkereső Tréning Napon.

De a nagy kérdés inkább az: ki lesz még itt? Talán maga az Igazi? Bevallom őszintén, kevés reményt fűztem ehhez a lehetőséghez. Az 'igen' válasz százalékos valószínűsége tovább csökkent a terembe érve, ahol nyilvánvalóvá vált: háromszor annyi lány érkezett, mint fiú. Mit volt mit tenni, leültem egy lány mellé, akivel jót nevettünk komolynak szánt, a jelen helyzetben mégis feleslegesnek tűnő, "Egyedül jöttél?" kérdésemen. Igen, ő is egyedül (értsd: baráti társaság nélkül) érkezett, de Ildikó – velem ellentétben – több órát utazott vidékről, hogy eljöjjön arra a párkereső tréningnapra, amit református fiatalok szerveztek a közelmúltban, Budapesten.

Fordulj csak!
– Jobban szerettem volna csak másokat olvasni, mint hogy engem olvassanak – meséli az egyik lány a bevezető játéknál tapasztalt élményeit. A fiatal felnőtteknek a tréninget megelőzően egy hétig figyelni kellett saját érzelmeikre, amelyekről naplót vezettek – ehhez kapcsolódott a tréningnap első feladata.
Papírcetlikre felírtuk és a ruhánkra ragasztottuk az érzelmeinket. Előre került, amit a héten többször is feljegyeztünk az érzelemnaplóba, mégis meglepő volt számunkra. A hátunkon pedig azok az érzelmek szerepeltek, amiket szívesen megtapasztalnánk, de eddig nem volt ránk jellemző. A játék alatt beleolvashattunk egymás "lelkébe". Régen forogtam ennyit öt perc alatt.
– Az ember általában azt is rosszul viseli, ha az érzelmei kiülnek az arcára. Ezért volt furcsa ez a feladat, de végül örültem, hogy végigjátszottam – mondja Zsuzsi. A harmincéves lány szerint célravezető, ha látszanak az érzelmeink.
– Megértettem, fontos kimutatni, mit érzek, mert a másik ember abból tájékozódik, amit lát. Ha egyértelműen kifejezem, hogy nem esett jól, amit mondott, lehet, hogy nem fog még egyszer megbántani. De ha a társadalmi elvárásnak megfelelve elnyomom az érzelmeimet, akkor azt hiszi, hogy nyugodtan mondhat bármit.

Letörölni a bélyeget
Csoportbeszélgetés, szeminárium, csapatépítő játékok és filmrészletek – címszavakban így foglalható össze az augusztus 25-i tréning programja. A párkereső nap témája nem a jól működő párkapcsolat volt, és arról sem esett szó, hogyan ne veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt. Délelőtt dúltak az érzelmek, délután pedig azon voltunk, hogy levakarjuk homlokunkról az
"Örök Vesztes" feliratot.
– Találkoztam magammal – mondja Bea. A fiatal fodrásznő úgy érzi, még ma is sokszor  felszínesek az érzelmei, ezért szeretne még mélyebbre ásni.
– Könnyű felvenni egy képmutató álarcot, amivel csalódást okozunk másoknak és saját magunknak is. Én például gyakran előadom, milyen előzékeny és toleráns vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Csalódtam magamban, azt hittem, sokkal jobban elnézem mások botlásait. Ezért most sokat dolgozom azon, hogy saját magamat is elfogadjam és így másokkal is megértőbb legyek.
Dénes szerint is fontos, hogy elfogadjuk saját hibáinkat, de a helyzetet nehezíti, hogy a média azt sugallja, a tökéletesség megszerezhető, nem érdemes annál lejjebb adni.
– Szükség van hasonló találkozókra, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapjon, hogyan lát minket Isten, mert Ő akkor is szeret, ha nem vagyunk tökéletesek - mondja a fiatal közgazdász.
- Nagy ajándék magamat megismerni, de úgy nem fog menni, ha a saját kis kuckómban ülök – állítja Zoltán.  A római katolikus férfi tíz éve foglalkozik pszichodrámával, így sok férfitársával ellentétben nem esik nehezére felismerni és kifejezni érzelmeit.
– Igyekszem tudatosan önismerettel élni és reagálni arra, ami körülvesz. Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat – írja József Attila. Nekem ez azt jelenti, hogy magamtól sok mindent nem értenék, ezért kérdezek, keresem a választ, úgy, hogy másokkal beszélgetek.

Szeress, ha tudsz!
– A férfiaknak férfi módon kell beszélni az érzelmekről – állítja Kerekes Szabolcs író. A szemináriumok vezetője szerint fontos, hogy az egyházban is minél nagyobb szerepet kapjon az érzelmi nevelés, mert a fiataloknak nem tanítja meg senki, hogyan kezeljék saját érzéseiket.
– Az érzelmeinknek is bölccsé kell válniuk. Valójában nem az intelligenciát nevezi a biblia bölcsességnek, hanem annak a megértését, mire van szüksége a másik embernek. Ugyanez igaz az Isten iránt érzett szeretetünkre. Akkor igazi a szeretem Isten iránt, ha örömöt szerzek Neki.
Kerekes Szabolcs pedagógusként gyakran szervez ifjúsági táborokat, ahol a fiúknak is igyekszik izgalmassá tenni a sokak szerint nőies témát.
– Szerintem a férfiak is akarnak hallani Istenről, de ha az egyház nőies módon adja elő magát, akkor az nekik tényleg nem vonzó. Olyan módon kell közölni a mély szellemi igazságokat, hogy az a férfiak számára is izgalmas legyen és az ő nyelvükön beszéljen. Például úgy, ha bemutatjuk, hogy a szeretet nem érzelgősség, hanem férfias kihívás. Sokszor fájdalommal jár, viszont gyakran el kell fojtanom ezt a fájdalmat annak érdekében, hogy segíteni tudjak valakin.

Gyöngyöket a disznók elé
– Saját magam megismerése és elfogadása segít a másikat hibáival együtt elfogadni és szeretni. De akinek nincs igénye arra, hogy szeressem, nincs rám bízva – teszi hozzá az előadó.
– Jézus mondta, hogy ne szórjuk a gyöngyeinket a disznók elé. Tehát korlátoznom kell magamat, hogy ne akarjak mindenkire rárontani a szeretetemmel. Ehelyett találjam meg azt a néhány embert, aki rám van bízva és hozzájuk legyek hűséges. Persze a baráti és segítő kapcsolatokban is vannak olyan időszakok, amikor a másik fél azt érezteti velem, nincs rám szüksége. De ez gyakran csak teszt, hogy valódi-e a szeretetem, amivel szolgálni akarom.
 

Nem végállomás
– Az élet célja nem a házasság, egy párkapcsolat önmagában nem vált meg, ha van társam, onnantól kezdve nem lesz minden jó és tökéletes – állítja Kiss Ábel, a Százszingli blog egyik szerkesztője.
A blog működéséről, melynek célja, hogy segítse a református fiatalok ismerkedését, tavaly számolt be portálunk. Szorongás és stressz nélkül együtt lenni más fiatalokkal – a szerkesztők ezzel a céllal rendezték az első Keresztyén Párkereső Tréning Napot. Kiss Ábel elmondja, azért választottak önismereti témákat, hogy a nagybetűs PÁRKERESÉS görcsösségét feloldják a fiatalokban. Az érzelmek kifejezése és az önelfogadás azonban segíthet jó döntést hozni a párválasztásnál is.
– Isten nem azért teremtett meg, hogy megházasodjunk, viszont társas lénynek alkotott, a párkeresés természetes élethelyzet. Ezért bátorítunk mindenkit, hogy aktív párkereső legyen. Az elmúlt tizenöt évben az egyházban azt mondogatták a fiataloknak, hogy várjanak. Serdülőkorban nincs is semmi baj a várakozással, hiszen hallottuk, mennyire felfokozottak a tinédzserek érzelmei. Viszont harmincötéves korában az ember már máshogy éli meg ezt a várakozást és nagyon könnyen befelé fordulhat. Ezért fontos, hogy ne veszítsük el a társas kapcsolatra való képességünket, és barátkozzunk az ellenkező neműekkel, töltsünk időt velük baráti körben, vagy akár kettesben is. De figyelnünk kell a saját és a másik érzéseire, hogy az ismerkedésnél ne bántsuk meg egymást – teszi hozzá Kiss Ábel.


Több mint nyolcvan párkereső érkezett augusztus végén a Grundra az ország különböző pontjáról és felekezeteiből. Bár a lányok egyértelmű többségben voltak, mégsem vetélytársat láttunk egymásban, akit ki kellene ütni a nyeregből. Felszabadító érzés volt együtt gondolkodni, nevetni és válaszokat keresni. Remélem, novemberben innen folytatjuk.

Dobó Márti
Képek: Derecichei Eszter