Olaszországban elenyésző kisebbséget jelentenek a protestánsok – a számos felekezet közül a metodisták és a valdensek uniált egyházban élnek és munkálkodnak száz egyházközségben, miközben robbanásszerűen nő a pünkösdi közösségek száma.
A hányatott sorsú, de varázslatos szépségű szigeten, Szicíliában összesen tizennyolc valdens gyülekezet él, amelyet tizenkét lelkipásztor lát el. Tekintettel arra, hogy a közvélekedés szerint „Firenzétől lefele már Afrika van", kevés lelkipásztornak fűlik a foga ahhoz, hogy itt szolgáljon. David egyik gyülekezetében, Pachinóban az elmúlt húsz évben tizennégy lelkipásztor fordult meg – de nyolc évig egyáltalán senki nem volt itt. A valdens, metodista és baptista egyház közös teológiai akadémiát tart fenn Rómában igen családias, három-nyolcfős évfolyamokkal. A végzett lelkipásztorok közül is leginkább a gazdag és fejlett északra vágynak és mihamarabb elhagyják Dél-Olaszországot. Az elmúlt negyven évben egyáltalán nem volt Szicíliában szervezett missziói szolgálat. A valdens zsinat az utóbbi években tűzte csak napirendjére a misszió kérdését.

Kenyeret és Igét
Szicília termékeny szigete történelme folyamán mindig leigázott terület volt. A köztársaság a demokrácia mellett a vallásszabadságot is elhozta a szigetre – Garibaldi egyik tábornoka ugyanis valdens volt, így nyílt meg az út a 19. század közepén a valdens misszionáriusok előtt. Velük együtt Nagy-Britanniából érkező metodisták is megkezdték a munkájukat, de elsősorban nem az Igét hirdették, hanem igyekeztek felkarolni a szegényeket, például oktatást és iskolai ebédet biztosítottak a gyerekeknek. A nyomor most is nagy: a lakosság jelentős része írástudatlan, a gyerekek 30 százaléka tizennégy éves korára már kimarad az iskolából – aki viszont tanul, az többé nem tér vissza az Etna lábaihoz. Az ipari tevékenység is megszűnőben van a vidéken, a helyben maradók elsősorban a mezőgazdaságból próbálnak megélni.
– Még ma is meg lehet a politikai szavazatokat vásárolni öt kiló tésztáért – teszi hozzá a lelkipásztor.
Pachino valdens középgenerációja főleg férfiakból áll, ezért elfogyóban van a gyülekezet – a hitet ugyanis hagyományosan az asszonyok őrzik és örökítik.
– Amikor Pachinóba kerültem, azt mondták, ez Szicília második legnagyobb gyülekezete. Az első istentiszteletre három idős hölgy jött el. Most már több mint negyvenen vagyunk – meséli mosolyogva a „más vallású pap", ahogy az itteni katolikusok hívják. David másik gyülekezetében, Scicliben is fejlődik a közösség, hála a metodista anyukáknak, akik hozzák magukkal csemetéiket is. Ebben a városban szolgált Szicília első protestáns polgármestere, aki egyben lelkipásztor is volt – de mindennek már jó harminc éve.

Bevándorlók és nehézségek
Hat éve már annak, hogy egy ócska lélekvesztő darabjait vetette partra a tenger Pachinóban, huszonegypár illegális bevándorló holttestével egyetemben. Mivel nem lehetett tudni, hogy keresztyének-e, ezért a katolikus pap nem vállalta eltemetésüket – David itteni szolgálata ezzel a tragédiával indult.
– Tizenöt éve főleg arabok jöttek ide, hogy a földeken dolgozzanak. Nyolc éve érkeztek meg az első feketék, és pár éve egyre több a román és a lengyel bevándorló. Az arabok és a feketék nem tűrik egymást – amikor egy ghánai fiú jött ide tanulni, a helyi arabok kezét-lábát eltörték – magyarázza a misszionárius. Mint mondja, a bevándorlók új problémákat hoztak, például a prostitúciót: a betegápolásból élő lengyel és román nők közül többen is így egészítik ki keresetüket. De nemcsak a kinti, hanem az egyház belső világában is nagy kérdés az integráció: Ghánából és Nigériából olyan, már keresztyén (főleg metodista és presbiteriánus) bevándorlók érkeznek, akik jóval konzervatívabbak a valdenseknél – a párbeszéd módjait és lehetőségeit most igyekszik megharcolni bevándorló tagjaival a valdens-metodista közösség.

Harcos mindennapok
A hírhedt maffia távol tartja magát az egyháztól és intézményeitől – David szerint az Istentől félnek, de mindent és mindenkit felügyelnek. Scicliben nem sikerül a templomot felújítani, mert évek óta nem tudják elintézni a hivatalos papírokat – a maffia 2-3 ezer euróért hetek alatt megoldaná az engedélyek kérdését. Bár az Istentől tart a maffia, Nápolyban nemrég mégis megöltek egy köztudottan maffiaellenes katolikus papot, és a pachinói gyülekezetbe is jár olyan asszony, aki nemrég veszítette el férjét, akivel két éve házasodott össze – mert a férje nem akarta elhelyezni a maffia pénznyelő játékgépét a kocsmájában. A többi kocsmáros nem mert ellenkezni – nem szerették volna, ha az ő kisfiuk is árván marad.
– Elég makacsok és lobbanékonyak az itteniek – volt olyan presbiteri gyűlés, ahol székek és Bibliák is repkedtek a vita hevében – meséli David. Mostanra már megnyugodtak a kedélyek, és a gyülekezeti tagok is járnak az istentisztelet és a bibliaóra mellett a napközi alkalmakra is. Arra a kérdésre, hogy mit tart ebben a környezetben a legfontosabb feladatának, David felnevet, és azt mondja: a strandot. Aztán komolyra fordítja a szót: szerinte a legfontosabb, hogy egy stabil közösséget teremtsen az embereknek. Ezért karolta fel a magukra maradt öregeket egy nyugdíjas napközi, és ezért tölti több tucat gyerek is a délutánjait a gyülekezeti házban. A templom melletti vendéglakás nyitva áll a rászorulók előtt – most egy kétgyermekes anyuka jár innen kemoterápiára, amire nem lenne pénze az ingyen lakhatás nélkül. David és felesége, Villő szeretnének emellett egy olyan klubot is indítani, ahová a bevándorló nők járhatnak.

Bagdán Zsuzsanna

Képek: Jakus Ágnes, Miklósi Koppány

A cikk a Reformátusok Lapja legutóbbi számában (LXI. évf., 34. szám, 2012. augusztus 19.) jelent meg.