A Presbiteri Szövetségnek kevesebb mint egy éve vagyok elnöke, de a leggyakoribb kérdés, amit kaptam, nem az volt, hogy „a Presbiteri Szövetségnek milyen felelőssége van a presbiterek közösségében?” hanem az, hogy „Mi szükség van egyáltalán a Presbiteri Szövetségre?”.

Ha azt kérdezzük „Mi szükség van a Presbiteri Szövetségre?”, akkor azt is kérdezhetjük:

• Mi szükség van a Lelkészegyesületre?
• Mi szükség van a Nőszövetségre?
• Mi szükség van a REFISZ-re?
• Mi szükség van a társadalmi missziókra például a Börtönmisszióra vagy a Kórházlelkészi Szolgálatra?
• és ha nagyon buták vagyunk, még odáig is eljutunk Mi szükség van az egyházra?

Mi szükség van ezekre a szervezetekre, rétegszolgálatokra?

• Csak annyi, amennyit szolgálataikkal hozzá tudnak tenni Isten Országának építéséhez.
• Csak annyi szükség van rájuk, ahány emberhez szolgálataikkal el tudják vinni az evangéliumot.
• Csak annyi szükség van rájuk, amennyire saját elhívásuk, egyedi arculatuk, saját eszközeik segítségével bizonyságot tesznek a Mi Urunk Jézus Krisztus követésének gyönyörűségéről.

Melyek a Presbiteri Szövetség szolgálatának sajátos eszközei?

• közel 100 esztendős múltja, benne hitvalló elődeink példát adó szolgálataival
• a nevéből is következő világos küldetése: minden eszközével egyházunk presbitereinek szolgálatát kell segítenie
• és használnia kell a Presbiteri Szövetségnek ismert nevét, meglévő országos szervezetét és létező tagságát

Másodikként még mindig nem tudunk a címbéli kérdéssel foglalkozni, mert a „A Presbiteri Szövetség felelőssége a presbiterek közösségében” kérdésre csak azután kereshetünk válaszokat, ha tisztázzuk: milyen állapotban van most 2022. elején a Presbiteri Szövetség?
Erre a legrövidebb választ a régi viccel adhatunk:
– Hogy vagy?
– Jól.
– Részletesebben?
– Rosszul!

Hiszen a Presbiteri Szövetség nincs jó állapotban.

• A vezetés elöregedett és felismerték, nincs utánpótlás generáció, akinek átadják a stafétát.
• A Szövetség viszonya a közegyház vezetésével, a püspöki karral nagyon megromlott a Szövetség jogi helyzetének összekuszálódása miatt
• a tagság elfogyóban, a 20 évvel ezelőtti 1.500 fős létszám 400 főre apadt, és szintén elég idős

Ebben a helyzetben első elnöki teendőim nem lehettek mások, mint rendezni viszonyunkat a püspöki karral,

• ennek érdekében élve a lehetőséggel, hogy a Balatonszárszói SDG Konferenciaközpont vezetőjeként az elmúlt 10 évben mind a négy püspökünket személyesen is megismertem kértem mindannyiuktól egy személyes találkozót, melyen kértem osszák meg velem tapasztalataikat a Szövetség tevékenységéről és el kell mondjam: egyöntetűen nagyon szomorú dolgokról számoltak be (megjegyzem Balog Zoltán püspök úrral a beszélgetést természetesen még az elnöki felkérésre adott válaszom előtt kértem, és a felkérésre csak azt követően mondtam igent, amikor kiderült, Püspök úr támogatását bírom az ügyben),
• a beszélgetéseken én pedig vázlatosan elmondtam, milyen Presbiteri Szövetséget képzelek én el – ezt egyöntetűen pozitívan fogadta minden püspökünk
• annyira, hogy lehetőséget kaptam arra: keressem meg a Zsinat Elnökségi Tanácsát egy támogató nyilatkozat kiadása érdekében a Presbiteri Szövetség Megújulási Programjának támogatására – ezt az Elnökségi Tanács három körös egyeztetés után végül 2021. november 10-én határozatban fogadta el.

Mivel ez a határozat bár nagyon rövid de rendkívül fontos, ezért teljes egészében idézem:

Az Elnökségi Tanács üdvözli a Magyar Reformtus Presbiteri Szövetség megújulási programját, melynek hármas célját:

• fiatalítás,
• taglétszámnövelés,
• szorosabb együttműködés a közegyházzal

a maga részéről támogatja.

A második elnöki teendőm a Presbiteri Szövetség alapszabályának és szervezeti struktúrájának vizsgálata volt, melyről kiderült: a szervezeti rend túl bonyolult, rengeteg bizottság és tisztségviselő van, de csak papíron, jelentős részük valódi tevékenységet a Szövetségben nem végez, az országos elnökségnek az egyházkerületek vezetésével közvetlen kapcsolata nincs, ezért az Alapszabály teljes átdolgozását kezdeményeztem, aminek fő célja:

• a szervezetet egyszerűsíteni
• új vezetési rendet kialakítani egy öt fős országos elnökség létrehozásával úgy, hogy az elnökségnek minden egyházkerületből legyen egy-egy tagja, az ötödik tag pedig lelkész legyen – így elérhető, hogy minden egyházkerület közvetlen betekintést kapjon a Presbiteri Szövetség működéséről, és a lelkész tag pedig garanciát jelenthet minden lelkésznek az országban, hogy a Presbiteri Szövetség a lelkészi karral mindenben együttműködve kívánja szolgálatát ellátni.

A munka folyik, az ötfős elnökségre a személyi felkérések az egyházkerületek elnökségeivel való konzultációt követően megtörténtek (hiszen nem várhatunk jó együttműködést, ha az egyházkerületeket előzetesen nem kérdezzük meg, alkalmasnak látják-e a jelöltet az egyházkerület képviseletére).

Elkezdtük írásba foglalni a Presbiteri Szövetség 2022–2026. évekre vonatkozó programját:

• mivel kíván foglalkozni a Szövetség
• és ami kimarad, azzal arról is döntünk majd, mivel nem kíván foglalkozni ebben a ciklusban a Szövetség.

Mert ez mindkettő nagyon fontos! Erőnkhöz, tagságunkhoz és feladatunkhoz kell illeszteni tevékenységünket, és azokat a tevékenységeket amik ezen kívül vannak, le kell építeni. Így például az én elnökségem alatt a Presbiteri Szövetség egészen bizonyosan nem fog az Országgyűléshez fordulva törvényt kezdeményezni, mert erre sem nem hivatott, sem nem feladata a világi törvénykezésbe beleszólni.

Mind az Alapszabály, mind a Szövetség programjának elfogadására a 2022. május 7-i küldöttközgyűlésen fog sor kerülni, de előtte még a tervezeteket meg fogjuk vitatni az április 1-3. között Beregfürdőn megrendezésre kerülő megújulási konferenciánkon.

Ezzel végre elérkeztünk címünkhöz:
„A Presbiteri Szövetség felelőssége a presbiterek közösségében”
Ennek a felelősségnek kell megjelennie a Szövetség programjában, erről a felelősségről kell szóljon a Presbiteri Szövetség minden megnyilvánulása. A program tervezete elkészült, már elkezdtük az egyeztetését.

A programtervezet szerint a Szövetség küldetése így szól:

Ennek a kettős küldetésünknek két módon kívánunk megfelelni:

• segíteni akarjuk a presbitereket hitük erősítésében
• és segíteni akarjuk a presbitereket ismereteik gyarapításában.

Céljaink megvalósításához természetesen egy jól működő Szövetségre van szükség, amely olyan programokat szervez a presbiterek hitének erősítésére és ismereteik gyarapítására, amelyekkel fel tudja kelteni a presbiterek érdeklődését.

• Ehhez szükség van tagtoborzásra, mert ehhez kapcsolatba kell tudni lépnünk a presbiterekkel.
• Az álomcél ez ügyben az kell legyen, hogy minden presbitériumból legyen legalább egy tagja a Presbiteri Szövetségnek, aki folyamatosan tájékoztatja presbiter társait a Szövetség programjairól.
• Ehhez élve az internet lehetőségével havi hírlevelekkel tervezzük a folyamatos kapcsolattartást kiépíteni.

Néhány szó a tervezett programokról:

• ismétlődések nélküli, jól elkülönülő programokat tervezünk egyházmegyei, egyházkerületi és országos szinten is
• egyházmegyékben képzéseket rendezünk, a megtanulható ismeretek átadásra (pl. bibliaismeret, egyháztörténet, egyházjog, a presbiterek jogai és kötelességei témákban), itt a módszer a hagyományos előadás
• egyházkerületi szinten találkozókat tervezünk, melyek a tapasztalatcsere fórumai („jó gyakorlatok” cseréje, esettanulmányok), itt az alapvető módszer a kiscsoportos feldolgozás
• országos szinten pedig évi két konferenciát szeretnénk:
  • missziós képzési céllal: az MRPSZ tavaszi konferenciáját
  • a presbiterek kegyességi gyakorlatának, imaéletének fejlesztésére pedig az MRPSZ őszi csendesnapjait.

Fontos hangsúlyoznunk:

• évi 1-1 egyházmegyei és egyházkerületi rendezvényt tervezünk „csak”
• mind az egyházmegyei, mind az egyházkerületi rendezvényeket éves tematikával és az előadókra tett javaslatokkal segítjük
• minden rendezvényünket lelkészeink bevonásával tervezzük és bonyolítjuk le
• minden programunkon csak olyan témákkal kívánunk foglalkozni, amelyeket lelkészeink fontosnak és aktuálisnak tartanak, hiszen a presbitériumok vezetőiként ők ismerik legjobban, mire van épp legnagyobb szükség
• mindenben együtt kívánunk működni a lelkészi karral, mert csak lelkészeinket támogatva, őket segítve, rájuk támaszkodva közösen építhetjük igazán szeretett Magyarországi Református Egyházunkat
• mert csak buta presbiterek panaszkodnak lelkészeikre, az okosak ismerik az Igét Máté evangéliuma 7. részének 3. verséből: „Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?” Nem az a jó kérdés, mit nem tesz jól a lelkészem; a helyes kérdés az: mit tehetnék én többet?

A jó válasz pedig azzal kezdődik, ha megvizsgálom:

• hogyan kerülhetek közelebb Krisztushoz?
• hogyan tudok alázatban növekedni?
• hogyan tudok többet szolgálni?

És a jó válaszoknak azzal kell folytatódnia, mert csak ott találhatjuk meg a helyes utat,

ahol szeretjük egyházunkat,
ahol szeretjük lelkészeinket,
ahol szeretjük egymást.

Mert ugyan nem tökéletes sem egyházunk, sem a lelkészeink, de mi magunk sem, hiszen mind e világiak és emberek vagyunk, korlátokkal, hibákkal és hiányosságokkal, mert tökéletes csak egy van: a Mi Urunk Jézus Krisztus, aki nélkül ez a sok szép terv is csak betűhalmaz egy fehér papírlapon, hiszen ahogyan azt a 127. zsoltárból tudjuk:
„Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.”

Mindehhez tehát szükség van a főgondnokok, presbiterek támogatására, részvételükre, és Istenünk áldására. Ámen!

Bor Imre
presbiteri főjegyző
a Presbiteri Szövetség elnöke