Mi nem tehettük. A dunántúli és a dunamelléki önkéntes lelkipásztorok és a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) önkéntesei után igyekeztünk a vörösiszappal elárasztott településre.

Itt már csak Isten segíthet

A 8-as főútról lekanyarodva Devecser határába érünk. Rendőrök állítanak meg minden befelé igyekvő autót, így minket is. Újságírók vagyunk, mehetünk. Az autó lassan gurul, mindannyian döbbenten nézzük a rozsdás színű aszfaltot, a vörös falakat, kerítéseket, és a még mindig vérvörösen hömpölygő Torna patakot. A városháza mellett megállunk, két polgárőr segítségét kérjük, készségesek. Egyikük azt mondja, „itt már csak a jó Isten segíthet" - hallgatunk, bólogatunk. Igaza lehet. Mindeközben a forgatási engedélyünket kellene lepecsételtetnünk. Röpke két óra alatt - többszöri nekifutásra - mindenkinek megfelelő papírokra, pecsétekre, aláírásokra tettünk szert; a védőruha, maszk, szemüveg és kesztyű felhúzása után nekivághatunk az iszap martalékává vált utcáknak, ahol a református önkéntesek is dolgoznak.

A teljes cikk a reformatus.hu oldalon olvasható

Hegedűs Márk
Fotó: Kalocsai Richárd