Idén emlékezünk meg a mohácsi csatavesztés 500. évfordulójáról, és bár számunkra, dunamelléki reformátusok számára ennek kapcsán inkább a 450 éves Hercegszöllősi Kánonok jubileumán van a fókusz, és azon, hogy a magyar reformáció hogyan adott lelki választ a török hódításra és az ország három részre szakadására, mégis érdemes mellette a korral és a tágabb kontextussal is foglalkoznunk. Egyrészt azért, mert számos tévedés, hamis mítosz él a fejünkben a korabeli eseményekkel és folyamatokkal kapcsolatban, másrészt azért, mert ezek ötszáz éven át meghatározták a nemzeti énképünket, harmadrészt azért, mert ma is formálják református identitásunkat és szemléletünket. Mindezek fényében ajánljuk a témához kapcsolódó korábbi írásainkat.

Üdvtörténeti távlat
A mohácsi vész nem csak strukturális és társadalmi, de lelki és szellemi vízválasztó is volt – fejtette ki a magyar reformáció politikai teológiájáról szóló előadásában Zászkaliczky Márton eszmetörténész. „Pásztor nélkül maradt a nyáj, mert sok egyházi előkelőség esett el. Két uralkodója lett egyszerre az országnak. Végül három részre szakadt a középkori királyság területe, és egy része török megszállás alá került. Ekkor sokakban megingott a hit a szentekben és Magyarország Patrónájában is. Ennek a jelenségnek azután fontos szerepe lett a reformáció elterjedésében” – hangzott el előadásában.

Felbukkantak teológiai magyarázatok is a kialakult helyzetre. A leggyakoribb szerint minden rossz, amely bekövetkezett, a bűnösök büntetése miatt történik – bűn alatt főleg a korabeli katolicizmus bűneit értették. Gyülekezeti énekeink ekkoriban üdvtörténeti távlatból nézték az egyház sorsát, de a történelmet is ez alapján ítélték meg. Ez a spirituális értelmezés a zsidók vándorlását a magyar honfoglalással állította párhuzamba, a törököt pedig a büntetés eszközének látták. Azt az üzenetet hirdetik, hogy meg kell bánnunk bűneinket, és meg kell térnünk. Ha ez nem történik meg, akkor bekövetkezik az összes ószövetségi sorscsapás. Ugyanakkor a török nem csak Isten büntetésének eszközeként volt jelen a korabeli felfogásban: a pápa és a török testesítették meg a kettős Antikrisztus fogalmát.

A teljes cikket itt olvashatják: Patrónusoktól a magyarok Mózeséig



Személyes életutak távlata
A magyar reformáció Mohács utáni időszakának talán a legüdítőbb epizódja azoknak az úgynevezett vándorprédikátoroknak a története, akik üldöztetések közepette, nagyobb területeket bejárva hirdették az evangéliumot, sokszor éppen azok számára, akik a legjobban ki voltak téve a háborúk pusztításainak – olvashattuk Balogh Judit történész írásában, amely Szegedi Kis István halálának a 450. évfordulójára készült. Szegedi Kis István nemzetközi hírűvé vált, műveit több ízben is kiadták, nem csupán magyar területeken. Hosszú ideig elsősorban tanító volt, de később dunamelléki püspökként is emlegették. Prédikátorként rendkívül népszerű volt, jelentős tanítványi kör tisztelte, jó viszonyt ápolt a Hódoltság parancsnokaival, és a török csapatok mozgásáról is gyakran tájékoztatta őket.

A teljes cikket itt olvashatják: A bátor szelídség embere

Szintén Balogh Judit hívta fel a figyelmünket a reformáció hajnalának hősnőire, akik sok áldozatot vállalva a cselekedeteikkel is bizonyságot tettek Krisztusba vetett hitükről. Ennek hatására többször is megtörtént, hogy férjeik elkötelezett protestánssá lettek. A számos gyönyörű história közül az egyik legszebb három lánytestvér, Lekcsei Sulyok Anna, Sára és Krisztina története. A legidősebb, Anna először a katolikus Muthnoky Mihály, majd annak halála után 1553 tavaszán gyarmati és kékkői Balassi János felesége lett: az ő fiuk volt Balassi Bálint, a kor legjelentősebb reneszánsz költője. Krisztina az 1540-es években kismarjai Bocskai Györgyhöz ment feleségül, az ő fiuk volt Bocskai István erdélyi fejedelem, míg Sára 1550-ben ruszkai Dobó Istvánnal, a későbbi egri hőssel kötött házasságot. A Lekcsei Sulyok lányok elsősorban az életükkel prédikáltak a reformátori eszmékről.

A teljes cikket itt olvashatják: A reformáció hajnalának hősnői



Egyháztörténelmi távlat
A 450 évvel ezelőtti hercegszöllősi zsinat jelentőségéhez és örökségéhez egy előadás, majd az azt követő beszélgetés által kerülhettek közelebb az érdeklődők a 2026-os Református Zenei Fesztivál forgatagában. A közös gondolkodást bevezetve Balog Zoltán dunamelléki püspök hangsúlyozta, hogy bár a baranyai kánonok időben megelőzték a hercegszöllősi zsinat rendelkezéseit, ez az első, zsinati határozattal alátámasztott írásos dokumentum, amely irányt adott az egyház működésének. „Ma is izgalmas kérdés, hogy a történések hogyan határozzák meg egy lelki közösség életét” – fogalmazott ennek kapcsán a püspök.

Az előadást követő, Balog Zoltán által moderált kerekasztal-beszélgetésen Lábadi Károly néprajzkutató, Szabó András irodalomtörténész és Veres Ábel teológus igyekezett közelebb hozni a hallgatósághoz a kánonokat. „A kánonok szigorúan meghatározták a rendet, amihez a lelkészeknek, a gyülekezeti tagoknak tartaniuk kellett magukat, illetve, hogy a bűnök mellett konkrét büntetési tételek szerepeltek” – emelte ki a dokumentum kapcsán Szabó András. Lábadi Károly szerint a törvénykönyv semmit sem veszített az aktualitásából, és egyik fontos tanulsága, hogy csak a jól szervezett egyház töltheti be a küldetését. Veres Ábel kifejtette: a kánonok aláírói felismerték azt a teológiai pillanatot, amelyben a törvények megfogalmazása segíthetett az egyház túlélésében, fennmaradásában és megőrzésében.

A teljes cikket itt olvashatják: Csak a jól szervezett egyház töltheti be küldetését



Emlékezettörténeti távlat
Az ötszáz éves mohácsi csata volt a fő témája a tizenkilencedik Harkányi Szabadegyetemnek november 12-16. között. Horváth Andrea lelkipásztor, a Harkányi Szabadegyetem Alapítvány elnöke a rendezvényt záró istentiszteleten kifejtette: a legtöbb előadás más szemléletből közelítette meg a mohácsi csatát, mint ahogyan azt tanultuk. „Vidékünk soha nem vált muzulmánná, pedig akkor kevesebb adót kellett volna fizetniük az itt élőknek” – fejtette ki. „Ez a csata nagyon meghatározta, és azóta is meghatározza a magyar történelmet és kultúrát. Gondoljunk csak a török hódoltságra, az ország elnéptelenedésére és a betelepítésekre.”

Horváth Andrea azt is kiemelte: a mohácsi eseményeknek mind a mai napig hatása van az irodalomban. Érdekes kérdés megemlékezni egy vesztes csatáról, de ahogyan Ottlik Géza Iskola a határon című regényében is írja: „aki a győzelmét ünnepelhette volna itt most, a hatalmas ottomán világbirodalom, már nem volt meg. A tatároknak is nyomuk veszett, sőt időközben, szinte a szemünk láttára, a szívós Habsburg-császárságnak is. Megszoktuk hát, hogy egyedül ünnepelgessük vesztett nagy csatáinkat, melyeket túléltünk. Talán azt is megszoktuk, hogy a vereséget izgalmasabb, sűrűbb anyagból való és fontosabb dolognak tartsuk a győzelemnél – mindenesetre igazibb tulajdonunknak.”

A teljes cikket itt olvashatják: Történelmi megtartó erő



Helytörténeti távlat
A hazánk rejtettebb zugában, Dél-Baranyában, a Dráva mentén található Ormánság vallási, kulturális és néprajzi szempontból is kivételes kincseket rejt. Festett kazettás templomai az ősi magyar jelképrendszer elemeit hordozzák, hitről, kitartásról és odaszánásról mesélnek. Löfflerné Tarr Ágnes a gyülekezet presbitere, nyugdíjas tanárnő egész életében a szülőföldje kultúrájának, hitének megőrzéséért dolgozott. Mint mondja, az ormánsági kultúra utolsó morzsáit szeretné átadni másoknak. És valóban, egész lényéből sugárzik ősei ereje: a hit, a kitartás és az odaszánás.

Ahogy belépünk a templomba, a fakazettás karzat alatt találjuk magunkat. „A mohácsi vészről azt gondolták az emberek, hogy Isten büntetése volt, és ez valószínűleg segítette a reformáció terjedését. Itt, Baranyában, Laskón volt egy jelentős egyházi központ, innen indultak el a reformátorok, többek közt Sztárai Mihály. Az ormánsági gyülekezetek nagy részét ő alapította, a kémesit is. Siklósi Mihály is közreműködött ebben a szolgálatban, de róla kevesebbet tudunk. Sztárai Mihály nagyhatású prédikátor volt, ő maga írta le, hogy pár év alatt százhúsz gyülekezetet alapított” – mesél az ormánsági reformátusság kialakulásáról Ágnes. „Mi évszázadokon keresztül megtartottuk a református hitünket az üldözések ellenére is. Akkor viszonylag rövid idő alatt nagyon sokan protestánsok lettek az országban, amire jött az ellenválasz. Ekkor sokan visszatértek a katolikus hitre, de itt, az Ormánságban mindvégig kitartottak.”

A teljes cikket itt olvashatják: „Az Ormánság addig tart, ameddig a bikla ér”


 

A dunamelléki jubileumi emlékév főbb eseményeinek tervezett menetrendje:
– 2026. január 5: A „Minden prédikátor nevét alatta írja” – A református egyházszerveződés kezdetei Dunamelléken című jubileumi kiadvány bemutatója az egyházkerületi lelkészértekezleten.
– 2026. január 31.: Nyitóünnepség a pécsi Kodály-központban.
– 2026. június 8.: Ünnepi egyházkerületi közgyűlés és az egyháztörténeti kiállítás megnyitója.
– 2026. augusztus 16.: A hercegszöllősi emléktábla megkoszorúzása.
– 2026. október 1.: A Ráday-napok mohácsi Tanulmányi napja.
– 2026. október 3.: A Ráday-napok kecskeméti Gyülekezeti napja.