Társas lények vagyunk, kölcsönös egymásrautaltságban élünk. De mi történik, ha valakit elzárnak, izolálnak? Széthullik a tudat, s a kóros gondolatok ellen a magányban nem tudunk védekezni. Egymásra vagyunk utalva.

„Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban leled meg arcodat..." (József Attila)

Adj egy érintést! Ha nem simogatsz, meghalok. Inkább fenntartok egy nehéz kapcsolatot is, de vagy nekem és én is vagyok a számodra. Kölcsönösen üzeneteket küldünk egymás felé. Pontosan úgy értelek, ahogy te mondod és te úgy értesz, ahogy én mondom? A megértésben összhangra kell jutnunk.

Akarsz velem harmóniába kerülni? Úgy érintünk a szavakkal, hogy közben az összes érzékszervünkkel kommunikálunk. Közös hullámhosszon vagyunk, énekelünk, tapsolunk, imádkozunk, nevetünk, társak vagyunk a hitben. Így lehetünk minden közösségi élményben egyek és átéljük, hogy a közösségben hatalmas erő lakik.

A közös ég alatt vagyunk egyetlen alkotó és egymást segítő közösség.