Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Bibliaóra - 2020. április 29. (szerda este)

- készítette: Kenyeressy Károly lelkész

Jeremiás 15,16 „Ha eljutott hozzám igéd, én élvezettel forgattam a számban, igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt..."

Nehémiás 8,10 „Menjetek, egyetek valami finomat... és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs... mert az ÚR előtt való örvendezés a ti menedéketek!"

 

„Az éhség a legjobb szakács" - fogalmazta meg egy régi német költő. Emlékezzünk arra az időre, amikor a Biblia nem olvasása lelki éhséget okozott bennünk. Milyen örömmel kezdtük olvasni az igét! Milyen vágyakozás élt a szívünkben! Belső emberünknek táplálékra van szüksége. Vajon beérné-e testünk azzal, hogy olyan rendszertelenül és kevés eledellel tápláljuk, ahogy ezt belső emberünkkel tesszük? A Húsvét előtti böjtben elgondolkodhattunk a Jézus által idézett mondaton: »Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Isten szájából származik.« (Máté 4,4) Belső emberünket napról-napra erőre kell juttatni, ezért nézzünk a láthatatlanokra (2 Korinthus 4,16-18), vagyis olvassuk, hallgassuk az igét!

I. Jeremiás magányosan szenvedett az ellene támadók, az életére törők között (Jeremiás 11,19-21). Magányosan forgatta szájában Isten igéjét. Lehet, hogy ez a mi helyzetünk is. Lehet, hogy környékünkről senki nem jár templomba, bibliaórára (van olyan hely, olyan település, ahol nincs is bibliaóra). Lehet, hogy környezetünkben nem olvassa senki rendszeresen a Bibliát. Vegyük csak elő a Bibliát és megtapasztalhatjuk: „Milyen édes a te beszéded! Édesebb, mint számnak a méz." (Zsoltárok 119,103) Lehet, hogy valaki úgy jár, mint az a férfi, akinek élete alkonyáig sohasem volt ideje olvasni a Bibliát. Mikor nyugalomba vonult, naponta olvasta. Egy nap így kiáltott fel: »Asszony, ha igaz, ami itt le van írva, akkor mi elvesztünk!« Nyomorultnak érezte magát és mintha tűz lobbant volna fel szívében, elválasztva a tisztátalantól a tisztát. Az idős férfi nem hagyta abba az olvasást. Tovább haladt, az üzenetet keresve, s végül így kiáltott fel: »Asszony, ha igaz, ami itt le van írva, akkor számunkra is van szabadulás!« Jussunk el mi is attól: „Én bűnben születtem" (Zsoltárok 51,7), addig „Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként" (Efézus 5,2)!

II. Ezsdrás egy közösségben olvasta Isten írott kijelentését. A templom még romokban állt. Nem volt hol összegyülekezni, a papoknak nem volt hol megfújni a szent kürtöt. Összeácsoltak egy alkalmi szószéket Ezsdrás papnak. Arra állt fel, és kezében tartva Mózes törvénykönyvét, olvasta azt. A sok száz éves szöveg élő igévé, időszerű üzenetté vált, amelyik rendbe hozta és megtisztította a népet, és az új feladatokra képessé tette. Hallottam egy férfi bizonyságtételét, aki elmondta, hogy felesége kórházi kezelése és lábadozása idején saját szobájában, majd végigjárva a kórtermeket, felolvasta az ott levők füle hallatára az aznapi igéket. És megújult a kórház akkor lelkileg! Ezsdrás virradattól délig olvasta a törvénykönyvet, a léviták magyarázták, a nép pedig sírt (Nehámiás 8,9). Többen gondoltunk arra, hogyha véget ér ez a vészhelyzet, és újra együtt lehetünk, mi is sírni fogunk. Hiszem, hogy az igén fogunk sírni! „Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk." (Zsoltárok 137,1) Az a közösség Ezsdrás körül nem felső parancsra gyűlt össze. A nép magától jött, és ők kérték, hogy hallgatni akarják az igét, hogy Ezsdrás olvassa fel előttük (Nehémiás 8,1). Micsoda nagy viharokon ment keresztül akkor Isten népe! Csehországban, Husz János máglyán való megégetése után mindenütt vadásztak a Bibliára, hogy megsemmisítsék példányait. Egy asszony, akinek legnagyobb kincse volt, éppen kenyeret készült sütni a kemencéjében, amikor meghallotta, hogy az inkvizícó emberei átkutatják a falut, és mindenkit foglyul visznek magukkal, akinél Bibliát találnak. Gyors elhatározással a Bibliát belecsavarta az egyik kenyértésztába, amelyet aztán bevetett a kemencébe. Utána betette a többi kenyeret is. Nemsokára átkutatták a házat. Mindent feltúrtak a padlástól a pincéig, de hiába. Mikor az inkvizítorok elhagyták a házat, a kenyér már megsült és a Biblia is kikerült a forró kemencéből. És íme, a Biblia éppúgy nem szenvedett semmi kárt, mint egykor Sidrák, Misák és Abednégó, akiket Nabukodonozor az égő tüzes kemencébe vettetett, és akik onnét sértetlenül kerültek elő. Ennek az asszonynak az utódai is drága örökségként őrizték meg ezt a Bibliát. Az utolsó örökös még Amerikába is magával vitte. Kell valaki ma is, aki Ezsdrássá válik környezetében! Aki előveszi az igét. Még ha néhányan húzgálják is a szájukat. Nem tárgyi feltételei vannak annak, hogy Isten igéje hathatósan szólaljon meg. Személyi feltételei vannak: szomjúság a szívekben, készség az „Ezsdrások"-ban. Sokszor napokig, hetekig csukva marad még otthon is a Biblia? Benne vagyunk az ördögi körben. Húsvét után járványügyi elkülönítésbe kellett vonulnom. A külön épületben, a külön szobában az asztalra letettem a Bibliát és a héber szótárat. És olvastam, virradattól délig. És boldog volt a szívem! „Az ÚR előtt való örvendezés a ti menedéketek!" Ezsdrás körül ott vannak a férfiak, akik büszkék arra, hogy ők akármivel nem foglalkoznak, mert hát élni kell valamiből, ott vannak az asszonyok, akiknek nem fogy ki a munka a kezükből, ott vannak kora reggeltől délig, és nincs semmi fontosabb annál, mint hogy mit mond az ÚR! Állnak a tűző napon (vagy az esőben), és hallgatják a papot! És másnap megint összejönnek, és ez így megy nyolc napig (Nehémiás 8,18). „Evés közben jön meg az étvágy" - ez a májusi közmondás a „Visszhang" című éves naptárban. Ételből helyes a vegyes táplálkozás. Ne válogassuk az Isten igéjét! Ne csak a finomságokra legyen kedvünk belőle! Olvassuk a teljes Szentírást! Ha elszántuk magunkat, hogy a Bibliát napi táplálékul használjuk, keressünk ehhez bibliaolvasó programot, vezérfonalat, amelyet használva a lelki ínyenckedés helyett igazi lelki növekedést és megerősödést tapasztalhatunk. (Én is ilyet  használtam a karantén idején.) „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jócselekedetre felkészített legyen." (2 Timóteus 3,16) Az olvasott bibliai szövegre vonatkozóan kérdéseket kell feltennünk. Mintha találkoznánk Jézussal és kérdezhetnénk Őt. először azt kell megértenünk, hogy mit mond az igeszakasz. Majd azzal kell foglalkoznunk, hogy mit jelent. Magyarázatot kell megértenünk, nehogy tévesen értelmezzünk. Hérodotosz görög történetíró beszéli el, hogy a szkíták tárgylevelet küldtek az őket megtámadó Dárius perzsa királynak: egy egeret, egy békát, egy madarat és öt nyílvesszőt. A perzsák találgatták az üzenet értelmét. Dáriusnak az volt a véleménye: nyilván a szkíták mindenestül meg akarnak hódolni. A földjükkel, mivel az egér a földben él; a vizeikkel, mivel a béka a vizek lakója; a lovaikkal, mert a madár a gyors paripákat jelképezheti; végül a teljes katonai erejükkel, amire a nyilak utalnak. Dárius nemsokára meggyőződhetett a tárgylevél valódi értelméről: „Perzsák! Ha nem bújtok a föld alá, mint az egerek; vagy nem rejtőztök a mocsarakba, mint a békák, vagy nem repültök magasba, mint a madarak, akkor nem fogtok hazatérni, mert nyilaink végeznek veletek!" Mielőtt valaki azt mondaná erre, hogy Isten szavát így nem lehet félreérteni, kérem, hogy olvassa el az 1 Sámuel 6,1-12-t! A filiszteusok félreértelmezik azt, amit Isten egy fekélyes járványon keresztül üzent nekik! Az utolsó bibliaolvasási alapelv: az alkalmazás. Hogyan hat az életemre mindaz, amit olvastam a Bibliából? A Biblia mindenre elegendő, tévedhetetlen, sokoldalúan és gyönyörűen megszerkesztett olvasmány. Boldog, aki olvassa (Jelenések 1,3)! A háború alatt egy édesapa meglátogatta fiát a hadikórházban. „Fiam, hoztam neked valamit!" A fiú felfigyelt, alig tudta kivárni, hogy milyen ajándékot kap hazulról, édesanyjától. Közben az apa kibontott egy nagy piros kendőt. A bajtársak a teremben mosolyogtak. Egy otthon sült házikenyér került elő. „Fiam, üdvözöl édesanyád, s azt üzeni, mindennap egyél egy darab hazai kenyeret; hamarosan meggyógyulsz!" S a fiú valóban mindennap evett a drága hazaiból. A Biblia a mennyei hazánk kenyere, naponta együnk belőle! Ha nem eszünk naponta, akkor belsőleg tönkremegyünk!

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 256, összesen: 119555

  • 2024. április 25., csütörtök

    Az evangélium dinamikus, egyházi életünk viszont jobbára statikus. Mit tehetünk azért, hogy az életet munkáljuk – mások számára is? Lovas András...
  • 2024. április 25., csütörtök

    A Krisztusban kapott szabadságról gondolkodtak a lelkésznők és lelkésznék a Ráday Házban tartott közelmúltbeli találkozójukon.
  • 2024. április 24., szerda

    Alig több mint tíz év alatt vált néhány fős közösségből templomépítővé a szigetszentmártoni református gyülekezet, amely április 20-án rakta le félkés...
  • 2024. április 22., hétfő

    „Az esperesi szolgálat nem plecsni, nem kitüntetés, hanem lehetőség a szolgálatra.” Beiktatták Kovács Gergely esperest a Budapest-Déli Református Egyh...
  • 2024. április 22., hétfő

    Baráti ölelések, szakmai beszélgetések, keresztyén légkör fogadta a lelkipásztorokat, hittanoktatókat és vallástanárokat a Dunamelléki Katechetikai Tá...
  • 2024. április 21., vasárnap

    Közelebb a teremtett világhoz, közelebb egymáshoz, közelebb az Ige megéléséhez. A Gyökössy Intézet a lelkészeket hívja ki a mindennapok terhei közül. ...
  • 2024. április 18., csütörtök

    Az egyházkerületi konferencia-központok helyzetéről, a Kákicson nyíló ifjúsági házról és az elsőként megválasztott presbiterek közelgő találkozójáról ...
  • 2024. április 17., szerda

    A HolddalaNap zenekar újra hangszőnyeget sző a csendből. Imádságban fogant koncertjükről Gulyás Anna énekessel, dalszerzővel beszélgettünk.
  • 2024. április 16., kedd

    Duráczky Bálint szociológus szerint a tradicionális keretek lebomlása az elköteleződés megerősödését hozhatja egyházunkban.
  • 2024. április 16., kedd

    A Református Pulmonológiai Centrumban kapta meg Közép-Európában elsőként a gyógyszeres kezelést egy hatévesnél fiatalabb cisztás fibrózisos gyermek.