Digitális igehirdetés – 2021. január 1. Újévi istentisztelet

Újévi digitális igehirdetés - 2021. január 1. péntek 10 óra - Gyöngyös

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -



ISTEN MEGMENTŐ SZERETETE



Alapige: János 3,16-17



„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa."



I. Ezt a világot szereti Isten? Az elmúlt években rendszeresen szerepelt az újévi hírekben az éjszakai szemét eltakarítása és riportok a detoxikálókból. És ne legyenek illúzióink - bár néha abba ringatjuk magunkat -, mindenki ott fogja folytatni ma vagy holnap, ahol tegnap vagy tegnapelőtt abbahagyta. A teherautó csak néhány napra állt meg felpakolt árujával. Építők, fuvarozók, kereskedők, tanítók, de még a betegek is, ott fogják folytatni, ahol abbahagyták. Ez a világ gonoszságban vesztegel, „az egész világ a gonosz hatalmában van" (Galata 1,4; 1 János 5,19)! Friedrich Nietzsche, Hitler házi filozófusa mondta: „Ha volna Isten, nem tudnám elviselni, hogy ne én legyek az, de ha én volnék, én úgy felrúgnám ezt a világot, mint egy vakondtúrást." Ezt a világot szereti Isten? Temetési istentisztelet volt valahol az országban. Az elhunytnak és családtagjainak kapcsolata volt a Jehova tanúival. A temetésen egy Jehova tanúja prédikátor és egy református lelkész szolgált. Mindketten a János 3,16-ot olvasták és magyarázták. A Jehova tanúja prédikátor így hangsúlyozta az igét: úgy szerette Isten az új világot, a református lelkész pedig így: úgy szerette Isten ezt a bűnös világot. Az utóbbi felel meg a helyes üzenetnek: Isten ezt a világot, a bűnös világot, az elveszett embert, fellázadt teremtményét, és hűtlen, gyarló népét szerette és szereti. Isten ezt a világot szerette, ezért a világért hozta meg a legnagyobb áldozatot. „Isten abban mutatta meg a maga szeretetét irántunk, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk." (Róma 5,8) Mi is hozzátartozunk „a jelenvaló, gonosz világhoz". Én is hozzátartozom, meg te is.

Richard Weaver fiatal angol szénbányász volt. Duhaj tivornyákról, ökölvívó verekedésekről járt haza. Anyja mindig gyöngéden fogadta, lemosta sebeit, ágyba segítette, s lágy, altató hangjával a fülébe súgta az igét: „Úgy szerette Isten a bűnös világot..." Bányász társai folyamatosan provokálták az ökölharcra. Egyszer egy üres verembe bújt, s magába szállt. Eszébe jutott az anyjától tanult ige. És rábízta magát a Megváltóra, és békére lelt a szíve. Már hiába provokálták. „Az Úr megbocsátott nektek, az Úr szeret titeket" - felelte ezek után provokálóinak. Később azokon is „fogni kezdett" a mennyei szeretet. II. Isten szeretete mentő szeretet. Egy romba-dőlő világból akar bennünket kimenteni. Ez a világ halálra ítéltetett. De Isten nem úgy látja, mint egy megsemmisítendő „vakondtúrást"! Viszont a világot figyelmezteti eljövendő ítéletére. Ennek a korszakában vagyunk. Isten elküldi mentő szeretetét, az Ő mentő akcióját. Pedig elveszíthetne bennünket. De a romba-dőlő világból ki akarja menteni a mi lelkünket. Mert szeret. És az Ő szeretete „agapé", azaz cselekvő szeretet, nem valami fellengzős szólam. És ez a szeretet visszavonhatatlanul tart. Vajon azok, akiket most a földrengés érintett, belegondoltak-e ebbe? Ámósz próféta könyvéből földrengésről olvashatunk a mai igében (Ámósz 1,1). A pusztulást visszatarthatja, visszatartja Isten mentő szeretete. Istennek ez a mentő szeretete azonosuló szeretet. A japán tanító, Toyohiko Kagawa a legrongyosabb koldusok közé ment Tokióban, s maga is egy darab mocsokká vált. Együtt feküdt a betegekkel a földön, annyira, hogy maga is megbetegedett. Megfertőződött a vakok szembetegségétől, és ő is megvakult. Isten eljött a mi sorsunkba. Belefeküdt a mi bölcsőnkbe, felfeszült a mi keresztünkre, a mi ítéletünkre. Velünk van jelen. Az Atya elhagyta Őt. Isten ennél jobban már nem szerethet! Egy ismert skót színész és énekes New Yorkban járt az első világháború alatt. Katona fiát elesett. A színészt gyászában a következő történettel vigasztalták. Egy édesapa ment végig kisfiával egy este a széles főutcán. Az ablakokon mindenütt csillag jelezte, ahol valaki a családból a háború áldozata lett. A gyermek csodálkozva számlálgatta a csillagokat, és felkiáltott, amikor kettőt is látott egy ablakban. Végre olyan helyre értek, ahol rés támadt a nagy épületek között. Az üres házhelyen, feltekintve az égboltra, meglátták az esthajnalcsillagot. „Nézd, apám" - mondta a kisfiú - „Istennek is oda kellett adnia a Fiát, milyen fényes csillag van az ablakán!" Testvéreim, a csillagok ma is hirdetik a helyettes áldozat evangéliumát. Karácsony idején szétkergette Isten a fellegeket, s mi is megnézhettük a sötétlő esti égbolton az Ő el nem múló szeretetét, jelt adó, fénylő bolygóit. Egy hívő ember egyszer vidékre ment, egy barátjának a meghívására, aki akkoriban új csűrt építtetett. Az épület tetejére egy szélkakast is felszereltek, amelyen ez a bibliai vers állt: „Az Isten szeretet." (1 János 4,7) Mikor az ember ezt látta, csodálkozva kérdezte: „Miért írattad éppen ezt a bibliai verset a szélkakasra? Talán azt akarod ezzel mondani, hogy Isten szeretete olyan bizonytalan és változó, mint a szélkakas?" „Szó sincs róla" - volt a válasz - „Ez a bibliai vers ott fenn éppen ellenkezőleg azt hirdeti, hogy bárhonnan és bármikor fúj is a szél, Isten szeretete mindig állandó és változatlan." Testvéreim, ezzel a reménységgel indulunk ebbe az esztendőbe. III. Mindenkit hív az elfogadásra ez az isteni szeretet. „Senkinek sincs oka rá, hogy kételkedjék vagy aggodalmasan töprengjen azon, hogyan menekülhet meg a haláltól." - mondja Kálvin. Jézus megismétli a »világ« szót: „Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa." (János 3,17) Hogy senki se higgye, hogy ki van rekesztve, feltéve, hogy megmarad a hit útján. Isten mindenkit hív a szeretet elfogadására. Egy szegény cigány gyerek csaknem kizárólag gyümölcsön élt, amit összelopkodott. Egy napon egy nagy almáskert előtt ácsorgott: a gyümölccsel rakott fák lakomára hívogatták. Egy-kettőre övéhez kötötte kosárkáját, és már a fa tetején is termett, s buzgón szedte a pompás gyümölcsöt. Mikor azonban le akart mászni, a fa alatt látott egy embert, aki karba font kézzel, fenyegető arccal várt rá. Egyenest a keze közé jutott. Az ember fülön fogta, és szótlanul vitte a kertkapuhoz. Ott mutatott neki egy táblát: „Nem láttad, mi van ideírva?" „Nem" - felelte a fiú. „Na, akkor most olvasd!" „De én nem tudok olvasni!" „Akkor felolvasom neked." A kert tulajdonosa lassan és tagoltan olvasni kezdte: »Mindenki, aki a kertbe betör, büntetést kap!" Nincs mentség, nincs kivétel. Így hát a kis csavargó megkapta a megillető verést. Soha nem felejtette el ezt a kalandját. Mikor néhány évvel később a Bibliából ugyanezt a szót olvasta: »mindenki«, tudta, hogy ez rá nézve is érvényes: „Isten az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy mindenki, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen". Itt sem volt mentség, itt sem volt kivétel. Az egykori csavargó megtért Istenhez és a cigányok misszionáriusa lett. Urunk mindenkit hív. Az a kérdés, hogy mi törődnünk-e ezzel a hívással? „Hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel?" (Zsidók 2,3) Egy amerikai kikötőben egyszer elsüllyedt egy tengeralattjáró, a benne levő legénységgel együtt. A víz mélyén a tengerészek kalapácsokkal kopogtatták az acélkoporsót: „Van-e kiút?" A tervezőmérnökök megoldották a problémát: egy zsilip-rendszert eresztettek le a mélybe. A matrózok ezen keresztül egyesével a felszínre jöhettek. Van kiút! Van remény! Mindenkit hív ez az ige! Tudatosítani kell: elfogadtam-e már magamra nézve Isten szeretetét? Friderick Stanley Arnot, Közép-Afrikában volt misszionárius. Nagy nehézségek között és nyomorúságban élt, mindenkitől elhagyatva, és minden kényelmet nélkülözve. Mi volt a titka önfeláldozó életének? Csak hatéves volt, amikor Livingstone-t először hallotta. Azonnal elhatározta, hogy ő is Afrikába megy. Mikor a felnőttek megkérdezték, hogy hogy jut el oda, rámutatott a tengerre, s azt mondta, hogy átússza azt. Mégis, rájött, hogy az afrikaiakat nem nyerheti meg Jézus királyságának, ha először ő maga be nem jut országába. Órákon át ismételgette: „Úgy szerette Isten a bűnös világot". Ez lett élete legfőbb üzenete!