Digitális igehirdetés – 2020. április 10. Nagypéntek

Digitális nagypénteki igehirdetés - 2020. április 10. - Gyöngyösön és szórványaiban

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

AKI NAGYPÉNTEKEN ISMERTE EL AZ IGAZSÁGOT

Alapige: Lukács 23,47 „Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent és

így szólt: Ez az ember valóban igaz volt."

Jézus Krisztus ártatlanságát és jellemének igaz voltát - Pontius Pilátuson és az utolsó vallomását elkiáltó Iskariotes Júdáson kívül - a szenvedéstörténet két mellékszereplője is kimondja: Pilátus felesége (Máté 27,19) és a kivégzést irányító római százados. A százados bizonyságtétele az utolsó Jézust dicsőítő mondata a passiónak, mindhárom szinoptikus evangéliumban szerepel. A százados hallotta Jézus hét mondatát, amit a kereszten beszélt. Lukács evangéliuma Jézus hét szavából hármat közöl, elbeszélésével azt hangsúlyozza, hogy Jézus halálának már az első percei sem voltak hiábavalók. „Ez az ember valóban igaz volt" - jelenti ki a százados, akit két evangélista (Máté és Lukács) „száz embert vezető" személynek nevez, a római katonai kifejezéseket legpontosabban ismerő Márk viszont „centurio"-ként említ. A római százados névtelen szereplő. A későbbi fantázia azonban kiszínezi alakját: az ókori „Pilátus akták" Petroniusnak vagy Longinusnak nevezik, a „The Robe" c. regényben Marcellus a neve, a „Risen" c. filmben pedig Antonius. Mai igehirdetésünkben három lélek-állapotát szeretném megmutatni: a római százados először mint „megtévesztett", másodszor mint „megváltozott", végül mint „megváltott". Bár epizód-szereplőnek nevezhetjük, a négy evangélium alapján azonban mégis sok információ gyűjthető össze a századosról. Ha csak a Golgotán történteket gondoljuk végig, akkor is számos mozzanat résztvevője: epével kevert (mirhás) bort adnak Jézusnak, a szögeket testébe verik, felállítják a három keresztet, feliratot helyeznek Jézus fölé, osztozkodnak ruháin („...és köntösömre sorsot vetettek"), eltörik a két gonosztevő lábszárcsontjait, végül lándzsát szúrnak Jézus oldalába, hogy megállapítsák halála bekövetkeztét. A százados olyan ítélet végrehajtásának szereplője, amelyen nem ő hozott. „Parancsra tettem" - így összegezhetjük lelkiállapotát. Sodródik az eseményekkel, az őt körülvevő világ kényszerítéseivel. Megtévesztett ember, mert előítéletek irányítják cselekvését. Sokan nem eszmélnek rá arra, hogy naponta megfeszítik Isten Fiát a munkájukban, a szórakozásukban, az indulataikban (Zsidók 6,6). A keresztre-feszítést nem banditák, nem csavargók, nem útszéli rablók követték el, hanem a kor tisztelt vezetői: papok, kormányzók és katonák. Egy százados megbecsült ember volt, aki a közkatonák közül emelkedett ki tudásával, tapasztalataival. A megbecsült ember lehet megtévesztett ember, tántorgó és tévelygő korokban. Megrázó volt számomra ifjúságom ismerősét, városunk egyik elismert személyét félig háborodottként viszontlátni egy szociális otthonban. A megtévesztett ember ma még - Isten kegyelmi idejében - felébredhet téveszmés állapotából. A századossal ez történt. Egy hívő orvos, akinek sok betege volt, egyikről látta, hogy teste-lelke végzetes állapotban van. Azt mondta neki: „Én nem tudok már semmiféle recepttel segíteni, csak Isten tudja Önt meggyógyítani! De ha beleegyezik, imádkozom itt most magáért." Mire a beteg hozzátartozói haragosan mondták: „Mi orvost hívtunk, nem papot!" Ugyanennek az orvosnak volt egy másik betege is, aki ugyanilyen állapotban volt. Oda is úgy lépett be, hogy mint orvos, már nem tud segíteni, de tanácsolta: boruljanak le a beteg ágyánál, és kérjék Isten segítségét. A beteg nagy görcsökben jajgatott. Az orvos és kisérője imádkoztak a beteg felett. Utána a beteg arra kérte őket, hogy menjenek át a másik szobába, mert ő - meggyógyult! Mindaddig nem látja az ember a belső baját, amíg Jézus Krisztus fénye bele nem világít életébe. A Golgotán a durva kötelességét végző századossal viszont ez történt! Miközben a munkáját végezte, a százados szemlélte Jézust! Beteljesedett rajta is a prófécia: „Néznek majd arra, akit átszegeztek (átszúrtak)" (János 19,37). „Aki értem megnyíltál, / Rejts el, ó örök kőszál! / Az a víz s a drága vér, / Melyet ontál a bűnér' / Gyógyír légyen lelkemnek, / Bűntől s vádtól mentsen meg!" A római százados a kereszt alatt megváltozott emberré lesz. Középiskolás fiatalokat kérdeztem az ünnep előtt: „Hogyan változhat meg egy ember gondolkodása Jézus kereszthalálát magára vonatkoztatva?" Néhány válasz: „Kiderül az igazság és mindenki rádöbben, hogy Jézus nem hazudott. Emiatt elgondolkodik azon, hogy nem mindig a tömeg szava igaz." „Megváltoztatja véleményét", „megbánja bűneit", „bűnbocsánatot nyer és rájön, hogy Jézus értünk halt a kereszten". A változást a meg-bizonyosodás okozza. A századosról lehullnak az előítéletek kötelékei. Nemcsak hallgatta, hanem meg is hallotta Jézus hét szavát. Jézus a kereszten kétszer szólította Atyjának az Istent. Meghallotta, amit mondott Jézus, és közben Isten Lelke munkálkodott benne. Így történhet azzal, aki hallgatja az igehirdetést, olvassa a Szentírást, aki imádságban borul le: ő is Isten fiává lesz (János 1,11-12), ellenségből Isten gyermekévé válik. „Akinek életútját kedveli az Úr, azt még ellenségeivel is összebékíti." (Példabeszédek 16,7) „Hála néked, Bárány, / Mert Atyám lett az Isten, / És elküldted Lelkedet, / Hogy megtartsd életem." Marco Pavesi milánói orvos vallomása (aki a koronavírus-járvány szívében dolgozik) az elmúlt hetekben látott napvilágot: „Soha, a legsötétebb rémálmomban sem gondoltam, hogy valaha látni és átélni fogom ezt, ami három hete történik itt nálunk, a kórházban. Ez a szörnyűség egyre duzzad, és egyre megállíthatatlanabb! Az elején csak páran jöttek, aztán százával. És most, nem is orvosok vagyunk, hanem szelektálók! El kell döntsük, hogy ki éljen, és ki menjen haza meghalni. Pedig ezek az emberek becsületesen fizették az adókat Olaszországnak. Én és kollégáim ateisták voltunk. Ez volt a normális, hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig kiiktatja az Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet, mert templomba jártak. Egy 75 éves lelkész került be hozzánk, komoly légzési problémákkal. Volt nála egy Biblia és ebből olvasott a haldoklóknak. Miközben a kezüket fogta. Mi pedig már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve, és el voltunk keseredve. De amikor időnk volt, leültünk, és hallgattuk. Most, be kell ismerjük, hogy mint emberek, elértük határainkat. Többet nem tudunk tenni. Naponta egyre többen halnak meg. Két orvos társunk is meghalt, és a többiek is alig állnak a lábukon. Rájöttünk, hogy az ember tudása véges, és szükségünk van Istenre. Elkezdtünk imádkozni, amikor csak pár percünk volt. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk. Őt kérjük, segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket. Tegnap meghalt a 75 éves lelkész. Mint soha eddig - pedig 120 halottunk volt az utolsó három hét alatt -, annyira kikészültünk. Mert az idős „pásztor", amíg velünk volt, sikerült olyan békét hoznia, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk. A „pásztor" elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük. Hat napja nem voltam otthon. Nem tudom, mikor ettem utoljára. És rájöttem, milyen haszontalan voltam itt a Földön. Fel szeretném ajánlani a segítségemet másoknak, az utolsó leheletemig. Boldog vagyok, hogy Istenhez tértem, miközben körbevesz az embertársaim szenvedése és halála." A római százados Jézus által megmentett emberré lett. Gyászold meg a bűneidet - és veled is ez történik: megmentett emberré leszel! Anglia egyik templomában van egy sírkő, s ezen egyetlen szó olvasható: »Miserrimus« - »A legnyomorultabb«. A római katakombákban, a halottak tágas föld alatti termeiben és folyosóiban, ahová az első keresztyének üldözőik elől elrejtőztek, ez a szép szó van bevésve a falba: »Felicissimus« - »A legboldogabb«. Ha téged ezen a héten eltemetnének, a két latin felirat közül melyik volna találóbb az életedre?

„Mamácska! Miért ilyen forradásos a kezed?" - „Mert amikor még egészen kicsi voltál s nem is tudtál magadról, a bölcsőd kigyulladt és összeégettem a kezem, mikor az életedet megmentettem. De tanuld meg, kicsikém, hogy Valaki még jobban megsebezte magát érted. Krisztus „megsebesíttetett a mi bűneinkért és az Ő sebeivel gyógyultunk meg." A római százados nem egyedül ismerte el Jézust Isten Fiának, hanem azok is, akik vele őrizték (Máté 27,54). Te is azok közé tartozol ma, akik így tesznek bizonyságot?