Presbiter- és főgondnok választás a 2024-2029-es időszakra

2023. október 8-án, vasárnap 10 órától,
Gyöngyösön a református templomban és a gyülekezeti nagyteremben

 

Balogh Pál vagyok, 1982. június 9-én születtem, Orosházán. Markazon élek feleségemmel és hét éves kislányunkkal. Családi vállalkozásunkban dolgozom, mint épületgépész. Felnőttként, 2009-ben keresztelkedtem és konfirmáltam Nagyszénáson, Békés megyében. 2018 óta vagyunk a Gyöngyösi Református Egyházközség tagjai. A presbiteri jelöltségre való felkérést megtiszteltetésnek érzem. Munkám során nagyon sok emberrel találkozom és úgy gondolom, hogy jó kommunikációs készséggel rendelkezem, őszinte és szorgalmas vagyok. Szeretném hálás szívvel, szeretettel szolgálni a gyülekezet fejlődését!

 

Barta Zsolt presbiter és főgondnok jelölt. Gyöngyösön született, 1992. május 22-én. Az elmúlt hat évben presbiterként szolgált. „Gyülekezetünk számomra a lelki otthonom és egyben a lelki családom is. Emiatt számomra szívügy gyülekezetünk jövője és sorsra. Nem vágyok a személyes dicsőségre, hanem amit tudnék megtennék, hogy gyülekezetünkben és gyülekezetünk által még inkább megvalósuljon Isten Országa, Uralma. »Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.« (Lukács 17,10)"

 

Bence-Bálint Ágnes Ivett vagyok, 45 éves. Könyvelőként dolgozom a saját vállalkozásomban. Férjem római katolikus vallású, a vele való házasságkötéssel kerültem Miskolcról Adácsra és a gyöngyösi református gyülekezetbe 2 és fél évvel ezelőtt. Ide jártunk jegyes oktatásra, és itt volt az esküvőnk is a templomban, 2021. június 12-én. Előtte a Miskolc-Hejőcsabai ref. gyülekezetbe és a Hejőpapi református gyülekezetbe jártam, felváltva, minden vasárnap. Van egy 22 éves fiam, aki középsúlyos értelmi fogyatékos. Az édesapja 37 évesen betegség következtében tragikus hirtelenséggel elhunyt. Hívő református családból származom. Édesanyám a Hejőpapi református gyülekezet főgondnoka. Bár édesapám és családja római katolikus vallású, engem és 4 testvéremet az anyai vallás szerint reformátusnak kereszteltek meg. Anyai nagyapám presbiterként tevékenykedett egészen a haláláig. Azokban az időkben sem adta fel a hitét amikor nem volt szabad templomba járni, ők nagymamámmal minden vasárnap ott ültek a padban. Az első keresztyén énekeket is nagymamámtól tanultam. Általános iskola alsó osztályában kezdtem el hittanra és gyermek istentiszteletre járni Hejőpapin Béres Balázs tiszteletes úrhoz. Az Ő tiszta lelke láttatta meg velem először, milyen az az ember, aki Istennel jár minden nap. Emlékszem az első igére, ami megérintette a lelkem és amit talán akkor kisgyermekként, még nem teljesen értettem:

„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!" (Ézsaiás 40,31) Tiszteletes úr volt az, aki biztatott, hogy menjek el a sárospataki hittantáborokba, ahonnan egyenes út vezetett a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumába, ahol 1996-ban érettségiztem. Mai napig életem legszebb négy éveként emlékszem a pataki diákévekre, a tanáraimra és az iskola szellemiségére, az erkölcsi útmutatásra, amit ott kaptam. Gyermekem megszületése után, betegségei, műtétei, csontvelő átültetése, és az azokkal járó problémák között kaptam a következő két igét: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek." (Jeremiás 29,11) „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." (Filippi 4,6-7) A kisfiam túlélte a halálos betegséget 2 és fél évesen, a főorvos szerint is egy csoda volt.

Az alábbi igehelyre hivatkozva, hittel állítom, hogy életem 45 éve alatt mindig mellettem volt az Úr, tenyerén hordozott és a kapott lelki terheimmel készített fel a későbbi nehéz élethelyzeteimre. „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, ... Ha az isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róma 8,28.31) A presbiteri jelölést nagy tisztelettel elfogadom, köszönöm a gyülekezeti tagoknak, akik rám gondoltak, igyekszem majd megszolgálni a belém vetett a bizalmat, tudva, hogy Isten és Jézus Krisztus nélkül a legjobb, legnagyobb akaratunkkal is semmik vagyunk. Hiszen nincs emberi teljesítmény, amivel ki tudnánk érdemelni, a kegyelmét. Puszta jókedvéből könyörül, és szeret minket. „Tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené." (Róma 9,16)

 

Berkes Péter vagyok, 57 éves, Gyöngyösön születtem. A Vak Bottyán János Ipari Szakközépiskolában érettségiztem. A sorkatonaság letöltése után, az MTI-ben dolgoztam fotóriporterként. E munkám által kerültem a romániai forradalom idején Erdélybe, és később ki is költöztem eme szép vidékre, és ott kötöttem házasságot egy székely menyecskével. A fiaink is ott születtek, ma már 9 és 11 évesek. Mindannyian a református egyház tagjai vagyunk, gyermekeinket is ennek megfelelően neveljük. Fontosnak tartjuk, hogy gyermekeink megtanulják, hogy milyen nagy segítség a hit ereje, ami mindig is fontos volt, de a mai világ kihívásait figyelembe véve elengedhetetlen. Baróton a gyülekezet aktív tagjaként tevékenykedtem. 2015-ben költöztünk Magyarországra, a jobb orvosi ellátás reményében, mivel kisfiunk, sajnos orvosi műhiba miatt fejlesztésekre szorult. Főállásom mellett mindig foglalkoztam társadalmi munkával, főleg a gyöngyösi Vöröskereszt munkáját segítettem minden lehetséges módon. Azt gondolom, hogy az áldozatkész önkéntes munka a legstabilabb, láthatatlan pillére egy fejlődő és életképes társadalomnak. Amennyiben bizalmukkal megtisztelnek szívesen segítem az egyházközösség munkáját tudásom és erőm szerint.

 

Csuja Zoltán Lajosnak hívnak. 1968-ban születtem Gyöngyösön. Középfokú tanulmányaimat 1982-85 között végeztem. 1993-ban kőműves mestervizsgát tettem, építési vállalkozóként dolgozom. Szüleim református szellemben neveltek testvéreimmel együtt, édesapám 23 évig volt presbiter a gyülekezetben. A gyöngyösi gyülekezetben kereszteltek, melyet gyermekkorom óta látogatok. 1982 májusában konfirmáltam, házasságomat is itt kötöttem 1993-ban. Belső indíttatásból fiamat is igyekeztem a református hitre nevelni, amelyet konfirmálásával tanúsított is 2013 májusában. Az elmúlt hat évben presbiter voltam. A presbiterré jelölés nagy megtiszteltetés számomra, amelyet tisztelettel elfogadok.

 

A nevem Gellén István 1970. december 15-én láttam meg a napvilágot, Erdélyben, azon belül is Szatmárnémetiben. Tanulmányaimat Nagykárolyban végeztem, ott is konfirmáltam 1984-ben, majd leérettségiztem 1989-ben. Még ebben az évben áttelepültem az Anyaországba. Rokonaimnak köszönhetően Martonvásárra kerültem, ahol szeptemberben munkába álltam a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági kutatóintézetében, asszisztensként. Ugyancsak rokonaim által kerültem Vécsre 1990 novemberében, és elhelyezkedtem a Mátrai Erőműnél, ahol jelenleg is dolgozom. A ranglétrát megjárva, folyamatosan tovább képezve magam, mára - legalulról - vasút-üzemi művezető, illetve vasútüzem-vezető helyettes lettem. Gyülekezetünk presbitere vagyok 5 éve, illetve társadalmi szerepvállalásomhoz hozzá tartozik, még hogy Vécs község polgármesteri tisztségét is ellátom 2018-tól. 2005-től szervezem az istentiszteleteket kicsiny falunkban - eleinte az önkormányzatnál, napjainkban pedig a szüleim házában. 1992-ben megházasodtam, született két gyönyörű leányunk, Erika és Stefánia, jelenleg pedig már van három gyönyörű unokám is. Megválasztásom esetén szeretném legjobb tudásom szerint segíteni a Gyöngyösi Református Gyülekezet működését, felvirágoztatását és szeretném a szórványban élők érdekeit képviselni!

 

Iszlai Levente vagyok, 1988. május 17-én születtem Marosvásárhelyen, Erdély szívében. A somosdi gyülekezetben, egy tradicionális egyházközségben nevelkedtem fel. Édesanyám a Nőszövetség tagja volt, jelenleg is az. Így minden egyházi alkalmon jelen voltam gyermekként és fiatalként. A gyülekezet mindennapi életét közelről ismertem, és mivel édesapám presbiter, így bevontak a templom körüli munkák végzésébe is. Kellően beleláttam a gyülekezet ügyes-bajos dolgaiba. 20 évesen vágytam a kalandra, és egy hátizsákkal így érkeztem Gyöngyösre. A hegyek vonzottak és marasztaltak itt. Villanyszerelő vagyok, egyéni vállalkozó. Feleségem is nyárádmenti. Házasságunkat a gyöngyösi gyülekezetben kötöttük meg, 2021-ben. Idén júliusban született kisfiunk, Mátyás. Imádságom: „Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívemben, / Lángja lobogjon elevenebben! / Ami vagyok, és mind, ami az enyém, / Tartsd a kezedben, igazi helyén! // Életem kútja, örök örömem, / Fény a sötétben csak te vagy nekem, / Hallod imám, és bármi fenyeget, / Nem hagy el engem, tart a te kezed."

 

Nevem Juhász Béla. 1954-ben születtem Markazon. Édesapám markazi lakos volt, római katolikus. Édesanyám a mai Délvidékről, Bácskossuthfalváról származott, egy nagymúltú, református közösségből. Édesanyám után én református neveltetést kaptam. Gyöngyösön kereszteltek meg, majd ezt követően 1968-ban konfirmáltam a gyülekezetben, Berzétei esperes úrnál. Ő és kedves felesége, Ilonka néni, és a szülői háttér nagy „lökést" adott a hit útján. Vendéglátóipari iskolát végeztem, 1971-ben. Ötven évet szakácsként (egy időben főszakácsként) dolgoztam, utoljára a mátraházi Honvéd Üdülőben. Nős vagyok, egy fiúgyermekünk van. Az elmúlt hat évben pótpresbiter voltam. Az elmúlt évtizedben több egyházi rendezvény megszervezésében és lebonyolításában vettem részt, az utolsó két pünkösdhétfői napon is. A Mindenható Atya segítségével és áldásával minden alkalommal sikerült a munkát elvégezni. Neki köszönöm életemet és a rám bízott szolgálatokat.

 

Kapus Erzsébetnek hívnak. Rózsaszentmártonban lakom a családommal. Lánykori nevem Sütő Erzsébet. 1971. január 28-án, Kárpátalján, Beregszászban születtem. Beregszásztól 15 km-re egy szép kis faluban, Kisbégány-ban, református családban nevelkedtem, kisebb testvéremmel Zoltánnal és szüleimmel. Édesapám közel negyven évig presbiterként szolgálta a református egyházat. 1994-ben férjhez mentem. Még ebben az évben, a férjemmel, Miklóssal, átköltöztünk Magyarországra, Rózsaszentmártonba. Három gyermek boldog édesanyja vagyok. Elsőszülött gyermekem, Erzsébet, Gyömrőn él, a férjével. Miklós fiam 25 éves, vállalkozó. Zoltán fiam idén kezdte Gyöngyösön, a Berze Nagy János Gimnáziumban a tanulmányait. Én jelenleg a Rózsaszentmárton-i Coop ABC vezető helyettese vagyok, már több mint öt éve. Ígérem, hogy minden igyekezetemmel azon leszek, hogy segítsem a testület munkáját, és a rám bízott feladatokat. Végezetül szeretném megköszönni a gyülekezet bizalmát Jakab apostol levelének 1. része 12. versével: „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek." Áldást, békességet kívánok mindenkinek!

 

Kárpáti Gábor vagyok, Vámosgyörkön lakom. Idén töltöm a 65. életévemet, három gyermekem van. Földrajz - testnevelés szakon végeztem, a karácsondi általános iskolában tanítok. A megelőző presbiterválasztás alkalmával is kaptam felkérést, ami számomra akkor is megtisztelő volt. Baptista gyülekezetben tértem meg, majd bemerítkeztem. Mint hittel Istenhez térő, az Ige és a Szentlélek által újjáteremtett ember, Jézus Krisztus iránti szeretetben Isten akarata szerint próbálok élni. Célom, hogy a futásomat elvégezzem, a hitemet megtartsam. Mindez elegendő a legfontosabbhoz, az üdvösséghez. Fontosnak éreztem, hogy olykor a feleségemmel együtt is jelen lehessünk istentiszteleten. Egy jórészt fiatalokból álló baptista közösség idegen volt számára. Számomra pedig nem idegen ez a református közösség, itt megítélésem szerint az Evangélium hirdettetik. Mintegy tíz éve hallottam először a köszöntést: Áldás, békesség! Más kérdés lehet azonban, hogy ki milyen szolgálatot tölthet be egy másik felekezetben. Korábban ebben a vonatkozásban áthidalhatatlan akadályt láttam.

Nem vagyok teológus. Újra segítséget kértem elsősorban Istentől. Nála nemigen van nagyobb teológus. Ő nem baptista és még nem is református. Azután megint feltettem a kérdésemet lelkipásztorunknak, akitől azt a választ kaptam, hogy végeredményben a református konfirmáció lényegileg megegyezik a baptista bemerítkezéssel. Úgy gondolom jól értettem a szavait. A bonyolultabb teológiai fejtegetéseket, aggályokat most meghagynám másoknak. Az Úr azt mondja mindennek megszabott ideje van. Ha az Ő akarata, hogy ebben a gyülekezetben, ebben a felekezetben, ezen a helyen tegyem ami rám bízatik, és ha ennek most van itt az ideje, akkor hogyan mondhatnék nemet? A mostani felkérésre tehát köszönettel igent mondtam.

 

Nevem Kovács István Zoltán, 1965. június 7-én születtem Szatmárnémetiben. Édesanyám, Ablonczy Julianna és édesapám, Kovács Zoltán, szintén Szatmárnémetiben születtek - és az ő szüleik is -, mindketten református vallásúak. A város egyetlen magyar nyelvű gimnáziumában, a Kölcsey Ferenc gimnáziumban érettségiztem. Régen ez volt a város református fiú gimnáziuma, és Isten segedelmével ma ismét a református egyház tulajdonában van. A „Láncos templom"-ban konfirmáltam. Foglalkozásom bányamérnök. Az egyetemet 1989-ben fejeztem be, és Visontán dolgozom 1990-től. Feleségem, Bokk Éva, gyöngyösi születésű, angoltanárnő. 1994-ben házasodtunk, három gyermekünk van: Áron, 26 éves orvos, Zoli 24 éves fizikus, kislányunk pedig 16 éves, a Berze Nagy János Gimnázium 10. osztályos tanulója.

 

Nagyné Erki Szilvia vagyok, 1970-ben születtem Szekszárdon és 50 éve élek Gyöngyösön. Itt kötöttünk házasságot 34 éve férjemmel, ebben a templomban, és itt zajlottak életünk nagyon fontos eseményei: keresztelők, konfirmációk. Négy gyermekkel áldott meg bennünket az Úr, akikért nagyon hálásak vagyunk. 2000 novemberében döntöttem az Úr Jézus mellett, akkor mondtam ki először, hogy az Övé vagyok. Innentől kezdve kapcsolódtam be igazán a gyülekezeti szolgálatba: énekkar, gyermek-istentiszteletek, nyári gyermektáborok, baba-mama kör. Megtapasztaltam életemen Isten ígéretét: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!" (Máté 25,21)

Bizony nagyon sok örömet és feladatot adott az Úr, és ma már elmondhatom azt is, amiben először csak reménykedtem: „Én és az én házam népe, az Urat szolgáljuk!" (Józsué 24,15)

2013 szeptemberében elindult az általános iskolákban, a kötelezően választható hit-és erkölcstan oktatás, ami számomra azt jelentette, hogy az eddigi szolgálataimat más formában kell folytatnom. Beiratkoztam a KRE Nagykőrösi Református Tanítóképző Főiskola hittanoktató szakára, amit 2016-ban sikeresen el is végeztem, az Úr segítségével. Azóta, a gyülekezetünkhöz tartozó gyöngyösi és vidéki általános iskolákban tanítok teljes állásban, mint református hittanoktató. Komoly kérdéseket vetett fel számomra ez, a felkérés: alkalmas vagyok-e a presbiteri feladatra, lesz-e elég erőm, türelmem, időm a munkám és a családom mellett? Sokat imádkoztam ezért Istenhez, próbáltam megérteni mi az Ő akarata. De bátorítást ad, ha konfirmációi igémre gondolok: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." (Ézsaiás 40,31)

 

Péczely Szabolcs 1946-ban született Gyöngyösön, apai ágon régi református családban. A Deák Ferenc utcában nőtt fel, népes lokálpatrióta, polgári környezetben. 1960-ban konfirmált. A debreceni református gimnáziumban majd a gyöngyösi Vak Bottyán Gimnáziumban tanult. Gyermekkori társát, Huszár Katalin fogászati asszisztenst, 1968-ban vette feleségül. Negyvennyolc évig éltek boldog házasságban. Gyermekeik: Dóra és Patrícia. Huszonegy évesen, labdarúgóként megsérült, ezután segédedző, majd a budapesti főiskola elvégzésével labdarúgó szakedző lett, így dolgozott több mint két évtizedig. 1990-től a gyöngyöshalászi iskolában volt testnevelő tanár, majd 2008-tól egy évig a gyöngyösi sportiskolában. 1990-ben választották először presbiterré gyülekezetünkben, azóta több cikluson át szolgált gyülekezetünkben. Hét éve veszítette el feleségét. A Semper Reformári Debet Alapítvány alapítója, 2017-től kuratóriumi elnöke. Az alapítvány az elmúlt hat évben az építési tervek készítése és az építkezések során támogatta gyülekezetünket.

 

Peiker Márió László vagyok, 1992. október 15-én születtem, Gyöngyösön. A József Attila Szakközépiskolába jártam, fodrász szakra. Jelenleg festékboltban dolgozom, eladóként. Kisgyermek koromtól járok - családommal együtt - a gyöngyösi református gyülekezetbe. Nagymamám mellett ülök a templompadban. Éveken keresztül rendszeresen jártam az ifjúsági órákra. Konfirmációi igém: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban." (Zsoltárok 46,2) Elkötelezett szívvel veszek részt a templom körüli munkákban és a református temető gondozásában. Kész vagyok a presbitérium munkáját segíteni.

 

Nevem Rémán Károly. 1958. július 28 -án születtem Marosvásárhelyen, református, hívő család első gyermekeként. Az elemi iskola elvégzése után hároméves szakmai iskolát végeztem, általános lakatos szakmában. Utána leérettségiztem, mechanikai szakon (ez a technikummal azonos).1984-ben megnősültem, egy fiúnk született. 1964 óta - lehetőség szerint a nyári vakációban - két-három hetet itt töltöttem Magyarországon, nagymamám rokonainál, így nem volt ismeretlen számomra az ország. Az akkori romániai helyzetet figyelembe véve, 1990-ben, gyermekünk érdekében, úgy döntöttünk, hogy áttelepedünk Magyarországra, így szeptemberben átköltöztünk. 1992-ben megkaptuk a magyar állampolgárságot. 2008-ban, sajnos, a feleségem átadta lelkét az Úrnak (ahogy Ő mondta: haza ment). 2017-ben az Úr adott mellém egy másik társat, aki a mostani feleségem. Augusztus 1-től nyugdíjas vagyok, év végéig dolgozom, ha egészségem - vagyis az Úr - megengedi. Örömmel fogadtam a felkérést, hogy a presbiterek tanácsát segítsem. Úgy érzem, hogy az Úr adta ezt a lehetőséget.

 

Vaszkun Tibor - presbiter és főgondnok jelölt. „Nyíregyházán, 1957. június 27-én született. Nyugdíjas pedagógus, 45 éve házas. Felesége szintén nyugdíjas pedagógus, hitoktató. Három fia és négy fiú unokája van. Az előző ciklusban presbiterként szolgált egyházunk közösségében. »Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít.« (Filippi 4,13)"

 

 

Frisstíve: 2023.10.06.

Frisstíve: 2023.08.15.

 

GYÜLEKEZETI KIRÁNDULÁS
SÁROSPATAK
2023. 08. 18-19 péntek-szombat

Két nap, egy éjszaka Sárospatakon étkezéssel,utazás autóbusszal.
Indulás: 7:00 Gyöngyös, Parókia
Elhelyezés kollégiumi szobákban: az ágynemű biztosított, de törölközőt hozni kell.

Péntek: érkezés után a szállás elfoglalása,
11:00 Református templom megtekintése és áhitat
13:00 Ebéd, majd pihenő és szabadprogram
Délután: pataki kollégium, könyvtár bemutatása, városnézés, iskolakert és szoborpark megtekintése
18:00 Vacsora, majd áhitat
Esti szabadprogram, beszélgetés a szálláshelyen

Szombat: 7:30 Reggeli
Délelőtt: Várlátogatás, ágyúöntő műhely, kazamata
13:00 Ebéd, majd áhitat
Délután: Bodrog parti séta, hazautazás

Várható érkezés: 19:00 óra

Kirándulás költsége:

1fő/család: 6000 Ft /fő
2fő/család: 5000 Ft /fő
3fő/család: 4000 Ft /fő

Jelentkezés:

06-37/311-563
06-30/569-3099

 

Orbis Pictus a gyöngyösi református gyülekezet lelkigyakorlata Sárospatakon
„Egyházi Közösségi Célú Programok Támogatása" EKCP-KP-1-2023/2-000437
Gyöngyösi Református Egyházközség

 

Frisstíve: 2023.07.28.