Igehirdetés – 2020. május 31. Pünkösdhétfő

Igehirdetés - 2020. június 1. Pünkösdhétfő - Gyöngyös

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

HALLANI A SZENTLÉLEK SZAVÁT - Márk 8,16-18/a

„Van fületek, mégsem hallotok? És nem emlékeztek...?" - Márk 8,17-18/a

2007 januárjában, egy reggelen, egy ember megállt egy washingtoni metróállomáson, kinyitotta hegedűtokját, és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott, összesen 45 percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek, a csúcsforgalomban. 3 perccel a kezdés után egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát. Egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva elkezdte a zenét figyelemmel hallgatni, de aztán az órájára nézett, és továbbsietett. Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka tovább húzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül, mindegyik szülő tovább vezette őket. A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen 32 dollár gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás. Nem tapsoltak, nem gratuláltak. A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait, háromszáz éves, 3 és fél millió dollár értékű Stradivari hegedűjén. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan 100 dollárba kerültek. Joshua Bell álruhás, metróbeli fellépését, szociológiai kísérletként, a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben, egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget? Megállunk-e, hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben? A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk, és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?

I. Ma arról lesz szó, hogy észrevétlenül elmegyünk a Szentlélek munkája mellett, Jézus szava mellett. A tanítványok sem egyből értettek, nem egyből cselekedtek, nem egyből szerettek, nem egyből hittek, nem egyből reméltek. Ugyanis „a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által." (Róma 10,17) Hiába látunk bizonyos dolgokat Isten országának hatalmas művéből, ha a felismerésig, a megértésig, a belátásig nem jutunk el. Mi a helyzet a hallásoddal? Az életünk erre lett megalkotva! Nem vagyok orvos, és nem néztem át az anatómiát, de úgy emlékszem, hogy van a fülben kalapács, üllő, kengyel, azaz csontocskák, meg érzékelő hártyák, idegek. Ezek azt szolgálják, hogy meghalljuk azt, amit a hangok útján meghallhatunk. A fülünk hangrezgéseket vesz át. Ahhoz, hogy szabadon rezegjen, mindkét oldal felől egyenlő nyomás alatt kell állnia. A dobhártya belső oldalán, az Eustach-kürt felől is van levegő, még pedig ugyanolyan nyomású, mint a külső levegő. De hogyan lehet ezt a nyomást állandóan fenntartani?  Úgy, hogy amikor nyelünk, a nyelés alkalmával meg-megújul a levegő készlet. Ez észrevétlenül történik. Olyan finom hangolású az emberi fül, hogy a zongorán az „a" és a „bé" hang között (az egyik 435 rezgésű, a másik 461), 26 különféle hang, 26 különféle érzékelés van az emberi fül számára. Gyakorlott muzsikusok képesek ezeket megkülönböztetni. Húrok, „pici hárfák" vannak a fül szerkezetében, 13 000-től 24 00-ig terjedő számosságban. Érzékeljük a hangok érkezésének időkülönbségét is. Az időkülönbség által érzékeljük, hogy melyik irányból érkeznek meg a két fülünkhöz. De mi a helyzet „a hit hallásával", a lelki hallásoddal? A lelki hallás a Szentlélek által működik. A lelki lényeget csak Szentlélek által lehet felfogni. Aki még csak azt gondolja, hogy az a bűn, ha valaki lop, gyilkol, paráználkodik, az nem érti, hogy a bűn az, hogy nem vagyunk Istenéi, pedig az Istenéi kellene, hogy legyünk. A mi bűnünket legtömörebben a Heidelbergi Káté 1.  kérdésére adott válasz fogalmazza meg: „nem önmagamé, hanem az én Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok", és amikor nem vagyok ilyen tulajdon, az a bűn! Ha nem vagyok Istené, arról a Szentlélek feddő módon győz meg bennünket. A Szentlélek megfedd: nem vagy Istené, amikor az övé kellene, hogy legyél. Ha a Szentlélek megfedd, akkor belátjuk, hogy mi a bűn. Jézus maga mondja: „a bűn az, hogy nem hisznek énbennem" (János 16,9). Ha most azt mondanánk, csak az maradjon a templomban, aki teljes szívéből, teljes lelkéből, minden erejéből szereti az Urat, az ő Istenét, akkor alighanem mindannyian kimennénk. Jézus Krisztusban nem hinni - ez a bűn maga!

II. Egy indián ellátogatott New Yorkba a barátjához. Sétálni indultak a Brodway-n. Az indián nehezen viselte a járművek zaját, az utcákon özönlő tömeg moraját. Egyszer csak megtorpant, megragadta a barátja karját, és a fülébe súgta: „Hallod, amit én hallok?" „Persze. Hallom az autók dudálását, a buszok dübörgését, a gyalogosok beszédfoszlányait." „Nem, nem! Itt valahol egy tücsök ciripel." „Lehetetlenség. Biztosan tévedsz, a belvárosban, sajnos, már régen nincsenek tücskök. De ha ide is tévedt volna egy, ebben a zajban úgysem hallaná az ember" - felelte türelmetlenül a városi ember. Az indián széthajtotta az egyik ház falára felkúszó csenevész vadszőlő leveleit, s lám, egy kis tücsök lapult mögöttük! „Persze, nektek egyszerűen kifinomultabb a hallásotok" - jegyezte meg a barátja. „Nem érted te, miről van szó" - volt a válasz. - „Adj egy 50 centes érmét!" Amikor megkapta, a földre ejtette a pénzt. A körülöttük tolongó járókelők közül többen megtorpantak, még azok is, akik néhány lépéssel arrébb haladtak már, és kíváncsian keresték szemükkel a járdán az érmét. „Érted már?" - kérdezte az indián a barátját - „Ennek a pénzdarabnak a csörrenése sem hangosabb, mint a tücsök ciripelése. A fehér emberek füle ezt mégis meghallotta. Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire megtanult figyelni." Pál apostol azt írja a korinthusiaknak: „érzéki ember nem foghatja fel Isten Szentlelkének dolgait". Nem vagyunk-e ilyen „érzéki emberek", akik számára a Szentlélek munkája, működése, a Szentlélek szeretete érzékelhetetlen? „Ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Egyedül az emberi lélek, amely benne lakik. Ugyanígy azt sem ismerheti senki, ami Istenben van, csak Isten Lelke. Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk." (1 Korinthus 2,11-12,14) Ugyaninnen idézzük azt, amit Szentlélek által nem foghatunk fel: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek." (1 Korinthus 2,9) Ezt csak a Szentlélek által lehet megérteni. Érzéki ember nem foghatja fel, hogy „mit mond a Lélek a gyülekezeteknek". Befejezésül, a hegedűművész történetéhez még szeretnék egy kiegészítést tenni. Utánanéztem az interneten a történetnek. Az esetet összefoglaló kisfilmben valamit láttam, ami nem egészen felel meg az szociológiai összegzésnek. Ugyanis a kísérlet egy szakaszában megállt egy hölgy, és felismerte a művészt. Nem sokáig beszélgettek ugyan, de mégis volt valaki. Talán a mi életünkben most van ez a szakasz, hogy a Szentlélek munkáját felismerhetjük, az életünk mélyén.  Kálvin azt tanítja, hogy a Szentlélek belső bizonyságtétele nélkül nem értjük az igét. Hiába idézzük és tudjuk kívülről, nem értjük, hogy ránk vonatkozik. Ha nem Isten Szentlelke végzi a feltáró és megerősítő munkát, akkor nem lesz az Úr megszólító hangja személyessé számunkra. A Szentlélek Jézushoz akar vezetni, bűnbánatra, hitre akar hívni, napfényre akarja hozni az igazságot, most, a világtörténelem krízisében, amiben élünk, azért, hogy megmentsen bennünket. Aki nem hisz a Szentléleknek, az hazuggá teszi az Istent. Erről a bűnről győzi meg az Isten Lelke, az Úr Jézus szava ezt a világot. Az evangéliumban ennél a történeti résznél olvasható: „Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak... hogy szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." (Máté 13,15) Heine, a nagy német költő egyszer odaroskadt fájdalmaiban a milói Vénusz elé. De annak a szobornak nem voltak karjai, nem volt benne élet. A mi élő Urunk azonban tud rajtunk segíteni: „a megtörttel és alázatos lelkűvel lakom. Felüdítem az alázatosok lelkét, felüdítem a megtörtek szívét." (Ézsaiás 57,15) Jöjjetek Őhozzá!  Ámen.