Digitális igehirdetés – 2023. március 12. vasárnap

Március 15-i ünnepi családos istentiszteleti igehirdetés - 2023. 03. 12. Gyöngyös

Textus: Zsoltárok 33,12

„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az ÚR, az a nép, amelyet örökségül választott.”

HOGYAN LEHET BOLDOG A MAGYAR NEMZET?

Hogyan lehet boldog a magyar nemzet? A 1848 márciusi magyar forradalom 12 pontja szerint akkor boldog a magyar nemzet, ha béke, szabadság és egyetértés van. A híres és ismert kívánalmak és követelések 4. pontjában ez áll: „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben.” Talán a vallási egyenlőség forró vágya miatt csatlakozott olyan sok református és evangélikus személy a forradalomhoz és az azt követő szabadságharchoz. A közhivatalokat ellátni kívánó protestánsoknak azelőtt ugyanis úgynevezett dekretális esküt kellett tenniük, amelynek szövegébe beleszőtték Szűz Máriát és a szenteket. Az 1848 áprilisi törvények kimondták: „E hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetre különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik (meg).” (XX.tc.) Természetesen a nemzet boldogságának remélt eléréséhez hozzátartozott az idézett 4. pont szerint a polgári tekintetben való egyenlőség is, azaz a nemeseknek és a katolikus papságnak az előjogokról való lemondása – és a további 11 pont is. Mi azonban ma, a 175. évforduló alkalmával, a Biblia, azaz Isten igéje válaszát keressük a „hogyan lehet boldog a magyar nemzet” kérdésre. Zsoltárversünk elmondja a feleletet: I. ha „Istene az ÚR”! Ha a magyar nemzet nem önmagával van tele, ha nem saját adottságait, tehetségét, észjárását dicséri, ha nemzetünk nem tör a Teremtő Isten által alkotott rend ellen, ha nem a saját szerzeménye és birtoka az Istene, hanem az Úr az Istene, akkor boldog ez a nemzet: mert Jézus Krisztus „üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez” (Zsidók 7,25). Aki pedig Jézus Krisztus által Istenhez, a mi Atyánkhoz járul, az többé nem hiábavaló életű, nem csüggeteg és nem elveszett, hanem kiválasztott gyermek, és már nem halandó. Boldogok vagyunk, mert Isten kiválasztott magának, mert Jézus Krisztus feltámadásával tett bennünket boldoggá. „Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amelyet most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2,20) Boldogok vagyunk, mert kiválasztottjaként bevitt bennünket az Úr az örök életre. Egy hajóskapitány a kikötő felé ballagott, hogy hajójával kifusson a tengerre. Érezhetően hideg volt a levegő. Egy vendéglő előtt egy rongyos kisfiú ácsorgott. A hajóskapitány a fiú vállára tette a kezét és megkérdezte: „Mit csinálsz itt, kisfiam?” A fiúcska szomorúan felelt: „Nézem azt a sok finomságot, amit ott bent esznek.” „Még egy fél órám van a hajó indulásáig – mondta a kapitány -, ha rendesen meg lennél mosakodva, fésülve és tiszta, rendes lenne a ruhád, bevinnélek az étterembe és rendelnék neked valamit.” A kedves szavaktól majdnem elpityeredett a kisfiú. Kezével gyorsan megsimította a haját és mondta: „Már készen vagyok!” A kapitány örömmel nézett rá: „Kitűnő! Gyerünk be az étterembe!” A gyermek láthatóan élvezte az ételt, a kapitány pedig kérdezősködött: „Hol van édesanyád?” – „Meghalt négyéves koromban.” – „És apád?” „Mióta anyám meghalt, nem láttam.” – „Ki viseli gondodat?” faggatta tovább a kapitány. A kisfiú természetes hangon ezt válaszolta: „Mikor Anya beteg volt, azt mondta, hogy Jézus Krisztus majd gondot visel rám. Megtanított arra, hogy az Úr Jézushoz imádkozzam, és Őt szeressem.” – „Ha rendes ruhád lenne, tiszta az arcod, akkor magammal vinnélek a hajóra és szolgám lehetnél.” A kisfiú a kapitány szemébe nézett és ezt válaszolta: „Kapitány úr, készen vagyok.” A kapitány átölelte a gyermeket és így szólt: „Gyere, fiam, most már az enyém vagy!” A hajón így mutatta be a matrózoknak: „Ő az én kis szolgám, a neve: »Már készen.« Mindig készen van, ezért ne is adjatok neki más nevet!” II. Akkor boldog a mi nemzetünk, ha védelme az ÚR. A szabadságharc csatái és ütközetei szorosan kötődnek Komárom várához. A közismert induló harmadik versszaka 1849. augusztus 4-én, a huszárok és honvédok díszszemléjén hangzott el: „Híres Komárom be van véve, / Klapka György a fővezére, / büszkén kiáll a csatatérre, / hajrá huszárok, utánam előre!” A vár erődítési főmérnöke Török Ignác volt, aki a gyöngyösi gimnáziumban töltötte diákéveit. Közismert, hogy aradi kivégzése előtti éjszakán egy francia hadmérnök erődítési szakkönyvét olvasta. Nem a nagyszerű védvonal, nem az erődök védik meg a nemzetet (erre példa maga a komáromi erőd, mely két ország birtoka), hanem az Úr: „Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom… Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!” (Zsoltárok 62,7,9) A szabadulás nem abban van, amiben általában az emberek látják. Nem abban van, hogy valakinek sok lova, nagy serege, nagy ereje van. Zsoltárunk, a 33. zsoltár további részében így olvastuk: „De az ÚR szeme ügyel az istenfélőkre, akik szeretetében bíznak. Megmenti őket a haláltól, éhínség idején is megtartja életüket. Lelkünk az Urat várja, ő a mi segítségünk és pajzsunk. Benne van szívünk öröme, mert szent nevében bízunk.” (18-21. vers) Ő fog bennünket megvédeni, nem a Kárpátok gyűrűjével, hanem Jézus Krisztus egybegyűjtő szeretetével és védelmező hatalmával. „Az ÚR védelmez téged, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől… Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.” (Zsoltárok 121,5,8) Végezetül: III. akkor boldog a magyar nemzet, ha öröksége az ÚR. „Szemem a hegyekre emelem” – ez volt nyári gyermektáborunk címe, amelyben a bibliai és a mátrai hegyeket együtt ismertük meg. Nézzetek szét a mi földünkön, itt a Mátraalján! Lássátok Szent Lászlót és vitézeit, ha Bene várától a Hármas-forrás felé haladtok, idézzétek fel, hogyan kiált a király imádsága után: „A magyarok Istene nem hagyhat el bennünket!”, hogyan szúr kardjával a törmelékes földbe a Kallók-völgyén, és hogy fakad fel a víz a szomjazó sereg számára! Nézzétek a Fekete sereget, Mátyás büszke hadát, amint a csehekkel vív a patai Várdombon! De a török ellen már nem volt haderő! Nézzétek, amint gyülekezetünk létrejön és virágzik a hódoltság idején – Isten kegyelméből: „Odajárulva Jézus Krisztushoz, a jövendő javak Főpapjához, aki vérével közbenjárva örök váltságot szerzett”, aki együtt tud érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, ahogy 1645-ben I. Rákóczy György gyülekezetünknek adományozott tányérján olvashatjuk! Gondoljatok Vörösmarty Mihályra, aki hágón átkel a Mátrán, amikor még nincs épített út, a költőre, akinek soraival mai istentiszteletünket befejezzük: „áldjon vagy verjen sors keze, itt élned, halnod kell”! Idézzétek fel görgei Görgei Arhúr tábornagyot, aki nemcsak Komáromnál lengette meg a kalapját a lovasok élén, de a mi „frissen” tornyos templomunkban (1844-ben építették templomunk tornyát) is imára térdelt 1849. április 7-én, egy Arthúr nevű kétnapos gyermek keresztelőjén (Görgei Antóniával, valamint Villás István és Bakodi Tivadar segédtisztekkel együtt). Ha az Orczy-kertnél jártok vagy ide beléptek, gondoljatok a magyar haditanácsra és a sikeres tavaszi hadjáratra, melynek terveit itt beszélte meg a magyar vezérkar. Fogadjuk el a mi Urunk iránt hálával szép örökségünket itt a földön, és a koronát a mennyben: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” (Jelenések 2,10)
Idézett zsoltárunk így kezdődik: „Örüljetek az Úrnak, ti igazak!” Minden más öröm mulandó, és hamarosan ürömmé vagy keserűséggé változhat a szánkon. Lehet, hogy ha valami sikerül, másokat is elsodorsz örömöddel, ha viszont nem, akkor csalódottan jársz-kelsz. Isten hűséges marad hozzánk: „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.” (2 Timóteus 2,13) Hitvallásunk lényege, hogy népünk örökre birtoka az Istennek, aki népét, régi és új népét (a nép és nemzet mindkét főnévi alakja szerepel zsoltárversünkben) mindenkor megtartja. „Bár keménynyakú nép ez, bocsásd meg mégis bűnünket és vétkeinket, és tégy tulajdonoddá bennünket!” (2 Mózes 34,9) Ne nyugodjunk addig, míg az Úr választottaiként, Jézus Krisztus tulajdonaiként minden küldetésünket be nem töltjük, mint az angyalok a mennyben! „Dicsőség, dicsőség a feltámadott Úrnak, akinek hatalma van bűnön és halálon!”