Digitális igehirdetés – 2020. december 13. Advent III. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2020. december 13. Advent III. vasárnap - Gyöngyös

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

A KRISZTUS-VÁRÁS VIGASZTALÁSAI

Alapige: Filippi 3,20-21 „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket."

Egy hívő kínai fiatalember az USA-ban tanult, hosszú éveken át. Amikor hazatérőben útban volt Kína felé, sajátos dolog történt. Egy napon, amikor a hajó már közel volt úticéljához, a fiatal orvos lement a kabinjába, összeszedte valamennyi oklevelét, bizonyítványát, kitüntetését, klubjelvényét és a tengerbe dobta azokat, kivéve doktori diplomáját, amellyel meg akarta örvendeztetni apját. Később csak ennyit mondott: »Az efféle dolgok értelmetlenek. Számomra nem jelentenek semmit.« Az emberektől nyert kitüntetések mulandó, üres dolgok. Jézus Krisztus keresztje az egyetlen, amivel dicsekedhetünk.

Advent nagy lehetősége, hogy jövendő otthonunkról gondolkodhatunk. Az Örök élet vasárnapja óta többször álltam ravatalok mellett. Mindannyiunknak az utolsó, földi útja egy állapotba vezet. Pál apostol ezt a végső állapotot „polgárjog"-nak (görögül: „politeüma") nevezi. Krisztust visszavárva, vigasztalásként írja a szeretett gyülekezetnek: életünk végcélja a mennyben van. A mi polgárjogunk mennyei eredetű. Filippi egy római gyarmatváros volt,  az ókori Macedónia Égei-tengeri partján. A város lakói többségében kiszolgált légionárius katonák és családjaik voltak. Büszkék voltak rá, hogy a császártól megkapták a római polgárjogot. Ha egy idegen megkérdezte tőlük, hogy hol laknak, először valószínűleg Rómára hivatkoztak, és csak azután nevezték meg Filippit. Pál maga is többször hivatkozott birodalmi jogaira, saját igazolásaként, védőeszközként (pl. Apostolok Cselekedetei 23,25). Már „a hívők atyja", Ábrahám vallást tett arról, hogy „idegen és jövevény" ezen a földön (1 Mózes 23,4; Zsidók 11,13-16). Ábrahám idegenként lakott egy idegen országban. Más életvitele volt és más oltára. Megvásárolta saját sírját és nem égette el halottait. Jézus Krisztus is beszélt erről: „Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való." (János 17,16) A hívő ember mélyen gondolataiba véste: „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük." (Zsidók 13,4) A fecskék helyzete példa a hívő ember magatartására. Francis Jammes francia költő így ír a fecskékről: „Érezni, kis szívük nyugtalanul szorong, / Bár nem látták soha, még a legparányibb is / Afrika meleg, tiszta egére vágyik. / Bár nem látták soha (mondom): velünk is így van ez: / mihelyt szívünk bús, az eget kívánjuk." Adventben a hívő ember nem valamit, hanem Valakit vár. Az Úr Jézus Krisztust, a mi Üdvözítőnket (görögül: „Szótér") várjuk. Az „Üdvözítő" az ókori uralkodók címe, megtisztelő elnevezése volt, amelynek jelentése: „megmentő, segítő, gyámolító, gyógyító". A hívők nagyszerű várakozásban adventi gyülekezetet alkotnak. „Marana tha" = „Urunk, jöjj el!" Pál apostol a várakozásra egy intenzív kifejezést alkalmaz: „feszülten előre tekint". Mint ahogy a menyasszony várja a Vőlegényt a menyegző napján. Örökkévaló életünket nem határozhatja meg betegség, elválás, vagy valakinek a halála! M. Craig Barnes „Életre szóló c. könyvéből idézem: „Egy frissen megözvegyült férfi a felesége sírjánál állt. Már az előző nap, a temetés napján kint akart maradni, de a gyermekei és barátai ragaszkodtak hozzá, hogy elmenjen a halotti torra. Most végre egyedül maradhatott a sírnál. Értetlenül vette tudomásul, hogy a világ továbbra is tökéletesen működik. A nap ma is feljött. Úton a temetőbe, a közlekedési lámpák a megszokott rendben váltogatták a fényjelzéseket. Két fiú a maguk készítette rámpán jött ki egy garázsból a biciklijükkel. Hogy lehet ez? A gyászoló férfi a frissen döngölt földhalmot bámulva felidézte egykori közös tervüket. Keményen dolgoznak, aztán nyugdíjba vonulnak majd, hogy közösen élvezhessék az életet. Ez volt az egyezségük. A felesége azonban szívrohamot kapott... A Biblia utolsó könyvében felfedezhetjük, hogy valamennyiünk élettörténete csodálatosan végződik: Istennel ér véget, aki felszárítja könnyeinket, és száműzi a betegséget és a halált." (Jelenések 21,3-5)

Amikor a Heidelbergi Káté Jézus Krisztus visszajöveteléről ír, háromféle vigasztalást említ. I. Az első vigasztalás abból származik, hogy Krisztus visszajön. Nincs olyan bűn, amit megbánva ne lehetne Őelőtte letenni, Neki átadni! Lehetünk az Üdvözítő barátai vagy ellenségei. Az Ő barátja az, aki leteszi Őelőtte bűneit, és elfogadja az Ő igazságát. Az utolsó ítéletkor mellénk áll, és azt mondja: »Atyám, kifizettem adósságukat, nem bűnösök többé.« Jézus Krisztus visszajön, hogy elvigyen minket a mennyei városba, igazi lakóhelyünkre, igazi otthonunkba: „... nem szégyelli Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített" (Zsidók 11,16) „Mindennemű háborúság és üldöztetés között felemelt fővel várom az égből ugyanazt az ítélőbírót, aki előbb érettem Isten ítélőszéke elé állott és rólam minden kárhoztatást elvett... engem minden Ő választottjaival együtt a mennyei örömbe és dicsőségbe magához vegyen." (H.K. 52. kérdés) II. A második vigasztalás abból származik, hogy a mi testünk föltámad. Mit tesz az eljövendő Üdvözítő? Megváltoztatja nyomorúságos testünket, hogy hasonlóvá legyen az Ő dicsőséges testéhez! Ne értékeljük le a mi testünket! A testünk is része az Isten szabadításának. „Én Istenem, gyógyíts meg engemet! / Hiszen - nem is éltem igazában. / Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, / Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben: / Rólam gondolt roppant gondolatod / Torz árnyékaképpen." (Reményik Sándor: Gyógyíts meg! c. verse) Nyomorúságos testünk el fog változni, és hasonlóvá lesz Krisztus feltámadott, dicsőséges testéhez. A halál és a sír testünk legfőbb nyomorúsága. Jób mondja: "Ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem, a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek, hol van akkor az én reménységem? Ki láthat itt reménysugárt?" (Jób 17,14) Nyomorúságos testünk dicsőséges testté változik az Üdvözítő által. Ugyanis olyan Üdvözítőnk van, aki maga is felöltötte a nyomorúságos testet. Krisztus nyomorúságos teste fényét vesztetten függött a kereszten; a halálba, sőt a sírba ment vele. Teste alávettetett az enyészet törvényének. De Ő hatalma által győzött, és dicsőséges testben támadott föl! A mi nyomorúságos testünket is hasonlóvá teszi az Ő dicsőséges testéhez. Ez csodálatos! Hogyan történik ez? Az 1 Korinthus 15. fejezetben ezt olvassuk: „De megkérdezhetné valaki: hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jelennek meg?" Pál apostol így válaszol: „Esztelen! Amit elvetsz, nem kel életre, míg előbb meg nem hal, és amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csak magot." A mi mostani, nyomorúságos testünk úgy viszonyul a Krisztus visszajövetele utáni dicsőséges testhez, mint a búzaszem a búzakalászhoz. Jelenlegi testünk „elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik földi test, feltámasztatik lelki test." (1 Korinthus 15,35-37 és 42-44) »A tanítványok egy kis ízelítőt kaptak a megdicsőüléskor Krisztus dicsőségéből, és azt el sem tudták hordozni« - írja Kálvin. „Testem is Krisztus ereje által feltámasztatván lelkemmel ismét egyesül és Krisztus dicsőséges testéhez hasonlóvá lesz." (H.K. 57. kérdés) III. A harmadik vigasztalás abból származik, hogy örök életünk van. Az örök élet az Istennel és az Ő Fiával való elszakíthatatlan közösség, a Szentlélek által. Olyan teljes életközösség, amilyen a Férj és a Feleség között van. Az örök élet forrása a szeretet. „Ez a bizonyságtétel pedig az, hogy Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban." (1 János 5,11-12) „Már most is érzem szívemben az örök boldogság kezdetét, e halandó élet után tökéletes üdvösségben lesz részem, amilyet szem nem látott, fül nem hallott, sem ember szíve soha meg nem gondolt, hogy abban Istent mindörökké magasztaljam." (H.K. 58. kérdés) Ha az Üdvözítő a te üdvözítőddé is lett, polgárjogod van a mennyben! Micsoda örömteli kilátás! Micsoda örömteli adventi várakozás!