Digitális igehirdetés – 2021. január 3. vasárnap

Digitális igehirdetés - 2021. január 3. vasárnap 10 óra - Gyöngyös

- készítette és közreadja: Kenyeressy Károly lelkipásztor -

PRÓFÉTAI FELHÍVÁS ÍTÉLET ELŐTT

Alapige: Ámósz 3,1-8

„Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül, ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket. Útra kelnek-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg? Ordít-e az oroszlán az erdőben, ha nincsen zsákmánya?... Ha megfújják a kürtöt a városban, nem kezd-e remegni a nép? Ha valami baj éri a várost, nem az Úr hozza-e azt? Az én Uram, az Úr semmit sem tesz addig, míg titkát ki nem jelenti szolgáinak, a prófétáknak."

Ámósz próféta Kr.e. 760 évvel prófétált, az északi királyságban, amelyet Izraelnek nevez a Szentírás. Egyszerű ember volt, de nem tudatlan ember. Barompásztor volt és eperfügét termesztett, de jól ismerte a nép történelmét és a szent igéket, Mózes könyveit. Párhuzamba lehet állítani Mózes ún. „törvénykönyvét" (amely Mózes 2.,3.,4. és 5. könyveiben található) Ámósz próféciájával. Mint juh-kereskedő, valószínűleg elkerülhetett egyszer Egyiptomba is, átélhette ott a Nílus áradását, mert nagyon belevésődött az emlékezetébe, és többször felhasználta ezt olyan kép gyanánt, amivel a mondanivalóját szemléltette (Ámósz 8,8; 9,5). Nagyon pontosak a földrajzi adatai. Alaposan ismerte az izraeli királyi udvar bűneit és az egész nép lelki helyzetét. Ő az első író próféta. Egy sor látomást mond el, amiken keresztül Isten neki fontos igazságokat mondott el. Amikor Ámósz személyéről szólunk, akkor elmondhatjuk: Isten egyszerű embereket is felhasznál ilyen nagyszerű feladatokra! Isten az Ő igéjét adja egy egyszerű ember szájába, s ez az ember az igét hamisítás nélkül tovább mondja, s ennek nagy ereje van! A könyv polémiát is tartalmaz a hamis prófétákkal. Amacjá próféta az, aki szembeszáll Ámósszal: „Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd a kenyeredet, és ott prófétálj! Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma!" (Ámósz 7,12-13) Az északi királyság uralkodója II. Jeroboám volt. A bételi aranyborjú-kultuszt I. Jeroboám hozta létre, amikor tíz törzsből megalakult az északi királyság (1 Királyok 12,19). Ezt a kultuszt és aranyborjú szentélyt a próféták felállításától kezdve szenvedélyesen támadták. Ilyen kérlelhetetlen igazságkimondó volt a bételi szentéllyel kapcsolatban Ámósz mellett Hóseás próféta is (Hóseás 13,2). Mert ez a kultusz „bűnbe vitte Izraelt" (1 Királyok 14,16; 2 Királyok 17,22-23). Isten egyszerű embert használ fel nagyon komoly mondanivaló kimondására. Ámósz tehát az első író próféta, azaz ő az első olyan bibliaíró, aki látomásokat jegyez fel. Isten egyszerű embereire példa Paavo Routsalainen, a finn paraszt-próféta, aki egy kovács-műhelyben hirdette először az igét, és ebből hatalmas ébredés támadt. Gerhard Tersteegen egy egyszerű kereskedősegéd és szalagszövő iparos volt, aki munkája végzése közben prédikált. William Carey egy cipészből lett misszionárius. Teljesítsük hát mi is bátran az Úr parancsait, Őbenne bízva! Mi volt Ámósz próféta üzenete? Isten hatalmas nagyságát ragyogtatta föl hallgatóinak és olvasóinak, egy olyan korban, amikor a nép nem törődött Istennel. Természetesnek vették a jólétet. II. Jeroboám király uralkodása alatt jóléti korszak volt - de olyan áron, hogy a gazdagok nagyon gazdagok voltak, a szegények meg nagyon szegények. Égbekiáltó szociális feszültségek alakultak ki. Ezzel szemben mutatta fel Ámósz a hatalmas Istent, az egész világ Urát. Könyvének fő üzenete: „Készülj Istened elé!" (Ámósz 4,12) „Aki hegyeket formál, és szelet teremt, aki tudtára adja szándékát az embernek, aki hajnalt és alkonyatot alkot, és a föld magaslatain lépked, annak neve: az ÚR, a Seregek Istene." (Ámósz 4,13) Mózes intelmei: „Ne gondold tehát majd magadban: »Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot!« Hanem gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét fenntartsa." (5 Mózes 8,17-18) „Jaj az elbizakodottaknak Samária hegyén!" (Ámósz 6,1) Azt gondolták, hogy Isten mindentől megvédi őket, s ez megmutatkozott az istentiszteleti gyakorlatuk formalitásában is: „Hozzátok reggelenként áldozataitokat, harmadnapra tizedeiteket! Égessetek kovásszal készült hálaáldozatot, kiáltsátok, híreszteljétek, hogy önkéntes áldozatot hoztok, mert így szeretitek, Izrael fiai!" (Ámósz 4,4-5) Pedig azt mondja Jézus: „Ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adakozásod rejtve maradjon." (Máté 6,3-4) Istent nem kápráztatja el ez a fajta kultusz. Tudja, hogy a bálványtól várják a termést. Ámósz próféta azt hirdeti: mindez összeomlik! Fogságba megy Izrael, az északi királyság, és ez be is következett alig negyven évvel később, Kr.e. 722-ben. Isten órája gyorsabban jár, mint ahogy az ember azt elgondolja. Ne rohanjatok az ítélet felé! Meg kell fordulnunk, hogy elkerüljük! Ezt megtérésnek nevezi az ige. Gondoljátok meg útjaitokat! Máshogy nem tudjátok elkerülni a jogos ítéletet. I. Isten felhívja az ő népét: tartsa meg szövetségi részét, elhívását. Emlékezteti őket, hogy ők „választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonba vett népe" (1 Péter 2,9 és 2 Mózes 19,6) Igazából ez a mi elhívásunk. Ennek kell eszünkbe jutnia minden nap. „Csak veletek léptem közösségre a föld minden nemzetsége közül." (Ámósz 3,2) Ez a kifejezés a házastársi közösséget jelenti. „Útra kelnek-e ketten együtt, ha nem egyeztek meg?" Isten szent népet igényel. Kicsapongó, bálványimádó állapotban az Úr nem tekintheti sajátjának őket. Házasságtörőnek tartja őket. „Ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket." Hóseás próféciájában ugyanezt a számonkérést találjuk (Hóseás 5,2; 7,4). Hét képet használ Ámósz: az útiközösség, a zsákmányoló oroszlán, a tanyázó helyén ordító éhes, fiatal oroszlán, a csapdába esett madár, a csapda. A madár nem lát csapdát, madarászt, de a háló nem magától szövődik, a madarász készíti. A katasztrófák sem maguktól esnek, hanem Isten végzéséből következnek. A kürt megfúvása, a közeledő veszély jelzése, a várost érő baj. Az összes hasonlat arra szolgál, hogy felhívja a figyelmet, hogy ne legyünk szövetség-szegők! Vannak, akik megszegik a szövetséget, és vannak, akik hűségesek maradnak. Különbség van az Úr választottjai között, és azok között, akik nem választottak. És ez a különbség mindörökre megmarad! Sokan úgy magyarázzák a Bibliát, hogy Isten mindenkit szeret, Jézus mindenkiért meghalt. Pedig érvényes egy leszűkítés: mindenki, aki hisz. Vagyis lesznek olyanok, akik üdvözülnek, és lesznek olyanok, akik elkárhoznak. „Akkor majd látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között." (Malakiás 3,18) Csak azokért halt meg Jézus, akik hisznek Benne! II. Isten felébreszti a felelősség-érzetüket, hogy észre vegyék: Isten ítélete van rajtuk. Mindazokon Isten ítélete van, akik ellene lázadnak. Nem véletlenül történnek a dolgok! Ne mások hibájának, ne a Sátán munkájának tulajdonítsuk azt, aminek előidézői mi vagyunk! Jób könyvében olvassuk az emberek kibújását a felelősség alól: „Azt mondták Istennek: »Távozz tőlünk, nem akarunk tudni utaidról! Mert kicsoda a Mindenható, hogy szolgáljuk, és mi hasznunk abból, ha hozzá folyamodunk?" (Jób 21,14-15) Nemcsak a világ van ítélet alatt pl. a koronavírus-járványban, hanem mi is próba alatt vagyunk! Felelősség van rajtunk! „Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni." (Zsidók 10,31) Most dől el, hogy hiszünk, vagy kárhozatra jutunk (János 3,18) Bennünket üdvösségre hív a prófécia! III. Isten feleszmélteti őket téves világnézetükből. A téves világnézet az, hogy a bajok oka: mindig mások, meg a Sátán! Ki áll a bajok mögött? „Ha valami baj éri a várost, nem az ÚR hozza-e azt?" (Ámósz 3,6) „És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét" (2 Thesszalonika 2,11) Nem a Sátán bocsátja a tévelygés lelkét az emberekre a világ utolsó korszakában! Az Úr mindent kontrollál. Erőhatást gyakorol. Akaratát végbe viszi. „Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk!"  (Apostolok Cselekedetei 17,28) „Minden teremtmény annyira a kezében van, hogy akarata nélkül semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat." (Heidelbergi Káté 28. kérdés) Isten keze nemcsak megítél, de a hívő embert meg is tartja! Az Ő kezéből nem lehet kezéből kiesni! Aki pedig „elmegy" közülünk, azt Ő nem eldobja, hanem átteszi egyik kezéből a másikba. Ámen.