Zsolt 125.

„Jeruzsálemet hegyek fogják körül, népét pedig az ÚR karolja át most és mindörökké.” (2. v.)

Amikor egy kisgyerek megijed valamitől, szomorú, beteg vagy fáj valamije, mindig odaszalad a mamájához vagy a papájához, az ölébe bújik, az pedig átkarolja, megvigasztalja. A kisgyerek pedig megnyugszik, mert az ismerős ölelésben, a jólismert hang hallatán biztonságban érzi magát. Az Úr ugyanígy ölelte át Jeruzsálem népét a zsoltáros idejében, és öleli ma is át Jézus Krisztus tanítványait. Gyengéden mint egy anya, erősen és biztonságot adóan mint egy apa. Felnőttként is jó néha egy ilyen ölelés, mi is megnyugszunk tőle. Emberektől is kaphatunk hasonlót, de Isten kebelében találjuk meg az igazit, ahol kisebbnek látjuk a gondokat, hisz már nem magasodik fölénk, hanem mi nézünk le rá az Atya öléből. Így már nem is olyan vészes. Emellett pedig abban is biztosak vagyunk, hogy nem egyedül kell már vele megküzdeni, hanem van egy erős társunk is, aki segít, aki megvívja helyettünk a csatát. Mindössze annyit kell tennünk, hogy összekulcsoljuk a kezünket, és az ima szárnyán odafutunk Hozzá.

Ajánlott igeszakasz: Zsolt 34,8; Zsolt 91.

Hós 1,2

Paráználkodván paráználkodik e föld, nem követvén az Urat.

Isten és az Ő népe közötti viszonyt Hóseás próféta könyve
nem az úr és a szolga, a király és az alattvalók, hanem a szerelem,
a házasság, hűség és hűtlenség fogalmaival tárgyalja.
Hóseás könyve a második Énekek Éneke. De amíg ott a szerelmesek
felszabadult egymásra találása jelenik meg, itt inkább
a halotti tor gyászéneke hangzik fel, a halálos küzdelem
a hűtlen szerelmes visszaszerzésére. Műfaja szerint is ének,
költemény ez a könyv, melyben Istennek az Ő népe, az Egyház
iránti végtelen szerelme és végtelen fájdalma hömpölyög.
Isten paráznának minősíti az ő népét. Elhordozhatatlan minősítés
ez mirajtunk. S az ige nem ad módot semmilyen kibúvóra:
az Írás a paráznaságot azzal azonosítja, ha nem követjük
az Urat - amit mi hajlamosak vagyunk apróságnak tekinteni.
Ám eredetileg az Úr követésének parancsa így hangzott:
"Légy az én társam, szövetségesem, házastársam!" Súlyos
parancs ez Izráelben, ahol a házasságtörés halállal járt. De
Hóseás könyvében az a meglepő, hogy itt nem a paráznára
hullik a halálos kőzápor, hanem arra, aki mindvégig hű az ő
hűtlen társához. Ágoston így mondja ezt a titkot: "Ő eljött ide,
és az Ő életét szeretetének a bőségével megölte."

Egy apa azt mondta egyszer a kisfiának, akit annyira lefoglaltak
a játékok, hogy süket volt, amikor ebédre kellett volna
jönni: - Lacika, te olyan rossz vagy, hogy téged már csak szeretni lehet!
Így szól az Úr: - Izráel, te oda züllöttél, hogy
téged már csak szeretni lehet.
Nem függ az Ő szeretete a viszonzástól.

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.