Jn 13,21–30 

„Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem.” (21. v.)

       Itt Júdás árulásáról van szó. Ebbe még Jézus Lelke is belerendül. Ki lehet az? Hiszen három éven át együtt voltak Jézussal. Látták gyógyításait, hallották csodálatos tanításait. Annyi jót tett az emberekkel és velük is, hogy azt el sem lehet mondani. A világ könyvei sem fogadhatnák be. S mégis egy közülük elárulja Őt.

       Ott ülnek az utolsó vacsora alkalmával az asztalnál. Jézus mint házigazda, középen ül. János a jobbján, Júdás a bal oldalán. Odahajolhatna Jézushoz és bűnbánattal szólhatna hozzá… De nem teszi. Pedig Jézus a falatot is neki nyújtja, mint a legkedvesebb vendégnek. Júdás azonban nem bán meg semmit… Nem kér bocsánatot…

       Nézzünk önmagunkba! Hányszor fontosabb a pénz, a szórakozás, a jó élet, a gazdagság? Jézus?! Hát Ő is, de valahol a sor végén, és sok embernél élete végén! Vigyázzunk, mert az ördög bennünket is elámíthat!

       Judás kimegy és “már éjszaka volt.” De sok ember életében jött el így az éjszaka, és nem lett hajnalhasadás és mennyei világosság! Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt! Velem!

Ajánlott igeszakasz: Zsolt 1.

5Móz 15,13-15

És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen, hanem terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból: amivel megáldott téged az Úr, adj néki abból. És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Egyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked.

Ne bocsásd el kifosztva, siváran a másikat. Terheld meg őt!
Ez az üzenet átfogja a mi egész életünket. Ne bocsásd el
üresen a sokaságot, ahogy a tanítványok akarták. Ha lelkész
vagy, ne bocsásd el kifosztva a gyülekezetet. Üresen fogod
elbocsátani, ha nem Őt, a Szabadítót hirdeted, és nem Őt
mutatod meg a Szentlélek által. Üres marad a nép, az ember,
ha kevesebbet kap, mint Krisztust - és csalódni fog. Ez
azt jelenti: létigényünk Krisztus, létalapunk Krisztus, mindennapi
kenyerünk Krisztus. Nincs más sem égen, sem földön.
A kérdés az, hogy nekünk alapvető igényünk-e az Ő élete,
az Ő szolgálata, az Ő szabadítása.
"Bőven terheld meg- - mintha azt mondaná az ige, hogy "roskadjon
össze alatta-, "ne tudja elvinni olyan könnyen.- Mivel
kell megterhelni? Ezt olvassuk: "amivel megáldott téged az
Úr.- Nem az terheli meg a másikat, amit a magaméból adok!
Az, ami megterheli a társadalmat, az egyházat, ezt a világot,
csakis az, amit az Isten ad! Valaki egyszer azt mondta, hogy
az Egyház ott veszít, amikor a világot nem akarja vagy nem
tudja megterhelni a bűntől való szabadulással. Az a keresztyénség, ami erkölcsöt hirdet, és nem a váltságot, elárulta
Urát - de elárulta a világot is! Súlyos, kemény üzenet ez.
Egyszer egy vidéki összejövetelen, egy halódó gyülekezetben
mondta egy idős ember: "Ha mi a népünket a megfeszített
és feltámadott Jézus Krisztussal terhelnénk, akkor
bottal sem lehetne őket kiverni az egyházból!-
Mit kaptam én, miből meríthetek, miből adhatok? Egyetlen
kiinduló pontunk a saját rabságunkból való egyiptomi szabadulás,
és ennek folytonos, újra és újra való megélése.

Áhítatok az év minden napjára.
Felekezetközi, nemzetek közötti kiadvány 33 nyelven.
Kiadja a Magyarországi Metodista Egyház.