„Ki vagy te, és milyen áldozatot hoztál?”

A Jézus Krisztus szupersztár az  Istentől elszakadt, de Istent kereső ember kérdéseit teszi fel. Megtaláljuk-e a válaszokat a rockopera dalait hallgatva?

A darab megszületésének 50. évfordulója alkalmából fórumbeszélgetés-sorozatot indított a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet és az 1RE Egyetemi Református Misszió a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában. A sorozat célja, hogy közös gondolkodásra, beszélgetésre hívja az érdeklődőket, nyilvános fórumot teremtsen a rockopera üzenetének, keletkezésének, társadalmi hatásainak és nem utolsósorban teológiai vonatkozásainak vizsgálatához.

Az Andrew Lloyd Webber és Tim Rice szerzőpáros által írt világhírű rockoperát 1971-ben mutatták be New York-ban. Fogadtatása több országban is rendkívül sikeres volt, az 1972-es londoni debütálását követő nyolc év alatt 3358 alkalommal láthatta a brit közönség. A rockoperát Norman Jewison rendező vitte filmvászonra 1973-ban, alkotása idővel a vasfüggönyön is átjutott, feliratos változatát Magyarországon is bemutatták 1983-ban.

A mi emberi, őszinte kérdéseink
Bár a Jézus Krisztus szupersztár tömegek – keresztyének, egyháztól és hittől távol állók, más vallásúak, ateisták –  figyelmét hívta fel a Nagyhét eseményeire és az evangéliumra, újszerű történetfeldolgozása, zenéje és Jézus-ábrázolása megosztotta a közönség sorait. A darab az 1960-as évek vietnámi háborújától, hidegháborús légkörétől és a kibontakozó fogyasztói társadalom problémáitól terhelt Amerikában született meg, Jézus Krisztus személyét ennek a keresztyénségtől eltávolodott, ám spirituálisan kiéhezett társadalomnak mutatta be.

A szeptember 22-ei fórumbeszélgetés alapját a címadó Superstar dal adta, amely a darab legvégén hangzik el. A dal és így a rockopera a refrénnel zárul: „Jesus Christ, Jesus Christ, Who Are You, What Have You Sacrificed?” – Jézus Krisztus, ki vagy te, és milyen áldozatot hoztál? Ezt a másik főszereplő, Júdás Iskáriótes énekli, aki a történet szerint ekkor már halott, a „túlvilágról visszatérve” vonja kérdőre Jézus Krisztus személyét, küldetését, áldozatát.

„A halott tanítvány ekkor már nem a saját, hanem az utókor hangján teszi ezt, a hippi-korszak és a 20. század  társadalmi kérdéseit az első században szegezi Jézusnak. A darab a ’60-as évek szubkultúrájába emelte át az evangélium szereplőit, ez vonatkozik  a ruhákra, frizurákra, a koreográfiára és nem utolsósorban a zenére. A ’60-as évekre vált egyértelművé, hogy a keresztyénség mellett más vallások is elérhetők, sok hippi életében volt meghatározó a buddhizmus és a hinduizmus. A rockoperában Jézus személye és története konfrontálódik a különféle világvallásokkal. Júdás a mi emberi, őszinte kérdéseinket fogalmazza meg, lelkisége az Istentől elszakadt emberiségé” – fogalmazott Bence Áron evangélikus lelkész, a beszélgetés moderátora.

Korszakok és okok felett
Ennek a konfrontációnak része a darab Júdás-ábrázolása, az említett dalban a tragikus sorsú tanítvány többek között azt kérdezi, a Megváltó miért éppen az ókorban jött el, amikor a 20. században már milliókat tudott volna megszólítani a technika segítségével.
„Nem értjük, miért épp az első századi Palesztinában jött el a Messiás, de valljuk, hogy Isten akaratából történt így, az igazi kérdés, hogy el tudjuk-e fogadni ezt a döntést. Ha megnézzük a történelmi kort, nem látunk különös okot Jézus megérkezésére: nincs világvége-hangulat, a Római Birodalom prosperál, a társadalmi körülmények rendezettek. A Megváltó eljövetele minden korban azt üzeni, az emberi bűntől, gonoszságtól kell szabaddá válnunk, ezért ma sem szükséges különleges indokot keresni arra, hogy Jézus Krisztust keressük. Ez nemcsak a társadalmi korra, hanem a személyes életünkre nézve is igaz” – tette hozzá Bedekovics Péter református lelkész.

Mérték helyett mélység
Júdás nem érti Jézus motivációit, nem tudja elfogadni, hogy mestere végig engedelmeskedett Istennek, nem lázadt fel. A szupersztár meghal, önmagát áldozza fel az őt megvetőkért – ez teljesen ellentmond mindennek, amit a sztárságon értünk.
„Az Írás azzal teljesedett be, hogy a Messiás meghalt, erről számos ószövetségi utalást olvashatunk. Jézus többször is tett említést haláláról, ahogy Bogárdi Szabó István püspök fogalmazott, ezt az áldozatot nem a mértékében, hanem a mélységében kell látnunk. Ha csak arra figyelünk, milyen kegyetlen és meghökkentő halál lett osztályrésze a Megváltónak, csak a sajnálatig és az értetlenkedésig jutunk, de ha meglátjuk Krisztus áldozatának a mélységét, megérthetjük, Isten miért lett emberré. A mélység a mi emberi állapotunkra is igaz, Krisztus kereszthalálával ebből a mélységből emeli ki az embert, hatalmas, emberfeletti vállalás ez a részéről” – jegyezte meg Bobok Ágnes református egyetemi lelkész.

A rockopera három főszereplője Jézus, Júdás és Mária Magdolna, de igen fontos és kidolgozott szerep jutott Kajafásnak és Pilátusnak is. Olyan karaktereket láthatunk, akik hús-vér emberekként, karizmatikus személyekként vannak jelen, rendkívül erőteljes zenei betétekkel, nagy erejű képekkel hatnak ránk, a 20. és 21. századi közönségre. A darab középpontba helyezi Júdás személyét és megítélését, arra a különbségre fókuszál, amely Jézus és közte érződik.

Bátorság és kockázat
A rockoperában jó szándékú, racionális tanítványt látunk, aki nem tudja elfogadni Krisztus istenségét, azt gondolja, az isteni megközelítéssel a messiási szerep teljesen félrecsúszik. Egyfajta rehabilitáció történik a Jézus Krisztus szupersztárban, Júdás tehetséges, jóvágású, szép férfi, aki sokak szemében meggyőzőbb lehet Jézusnál – osztotta meg gondolatait Gombkötő Beáta evangélikus egyetemi lelkész.
„Különbséget kell tennünk az evangéliumi és a filmbeli Megváltó között, számomra azért fontosabb itt is Krisztus személye és halála, mert bátorsága, határokat feszegető élete mindig is közel állt hozzám, megdöbbentő szembesülnöm azzal, hogy a határok átlépése kereszthalállal járhat. Ezzel együtt jobb kockázatosan, mint megalkuvón élni, és akik Krisztust követik, nem kerülhetik el a szenvedést. Jézus sem menekült el a kockázat elől, bár úgy tűnhet, vesztett, valójában győzött, halálával az egész világra gyakorolt hatást.”

A két főszereplő konfliktusa az egész rockoperát áthatja, a címadó, záró dal az Istennel szemben lázadó, megváltást, kereszthalált megkérdőjelező sátáni lelkiséget tárja elénk.
 A tervek szerint havonta megrendezendő fórumbeszélgetés végigkíséri ezt a konfliktust, a rockoperával együtt keresi a válaszokat a 21. századi ember istenkeresésére. „Nagyon építő lehet számunkra meghallani a Megváltó válaszait, amit a darabban ad az őt kérdezőknek. Krisztus nem mondott le az értetlenkedő, őt cserbenhagyó tanítványokról, ahogy ma is odalép korunk magányos, lelkileg kiüresedett, Isten és a keresztyén hit ellen lázadó emberéhez” – zárta a beszélgetést Bence Áron.