Ahol a templomfalból élet fakad

Új templom és közösségi ház épül Taksonyban a reformátusok számára. Ennek megvalósulását számos csoda és nem várt fordulat tette lehetővé, de Stefán Attila lelkész szerint ehhez az kellett, hogy beleálljanak Isten tervébe.

Serény munka folyik a taksonyi tó mellett. A leendő református templom és közösségi ház együttese – a Békesség Háza – rendben épül-szépül. Tennivaló mindig akad, így a helyi lelkész, Stefán Attila csak rövid időt tudott interjúra szánni két egyeztetés között. Előtte azonban körbevezet minket az építkezésen, és büszkén mutogatja, mi hol lesz majd, ha a gyülekezet végre birtokba veheti a kész épületet. Már nagyon várják az átadást, hiszen a korábbi imaházat ugyancsak kinőtték. A közösség ugyanis nemcsak létszámban, de minden jel szerint hitben is szépen gyarapodik.



Hogy mi lehet a titkuk? Stefán Attila szerint az, hogy az Úr lelke munkálkodik közöttük. „Megtapasztaltuk, hogy Istennek terve van velünk, és ennek az eredménye a gyülekezet gyarapodásától az építkezésekig sok minden. Nekünk tulajdonképpen egy feladatunk van az életünk során: hogy felfedezzük, Isten min munkálkodik, mert nekünk abba kell beleállnunk. Igyekeztünk megérteni ezt, és azért imádkozunk, hogy sikerüljön Isten tervét szolgálni ahelyett, hogy mi találnánk ki helyette mindent.”

Taksonyban van egy családias, hatvan férőhelyes imaház, ennek is megvolt a maga története. Még néhai Faragó Tibor dunaharaszti és taksonyi lelkipásztor volt az, aki nagyjából harminc évvel ezelőtt az imaház felépítésének az ügyét elindította. „Körbementek az akkori taksonyi gondnokkal a faluban, és megkérdezték a reformátusokat, hogy ki mennyivel tudna hozzájárulni az építkezésekhez. Felírták az akkori ígérvényeket, és ezzel mentek el az espereshez, aki azt mondta, hogy ők is ugyanennyit tesznek hozzá. Megvették a telket és az építőanyagot, majd a gyülekezet maga fogott bele a felépítésébe” – meséli Attila.

A közösséget a kezdetektől fogva a mai napig az jellemzi, hogy szeret önállóan tevékenykedni, amennyire az erejéből telik. A tó melletti parkban látható kopjafa felállítását is a gyülekezet intézte a nemzeti összetartozás jegyében. „Úgy éreztük, hogy ez fontos nekünk. Aki Taksonyban református, az nem taksonyi: vagy határon túlról jött, vagy Magyarország széléről. Sok ilyen kezdeményezés volt még, például a parókiaépítés, amelyben szintén nagyon sok ember kétkezi munkája is benne van.” Attila szerint azt tudja az ember értékelni, amibe maga is beletett valamit.



Az imaházat azonban idővel kinőtte a gyülekezet, és egyre nagyobb teret igényeltek a közös alkalmak. Kénytelenek voltak részmegoldásokhoz folyamodni. „Ha gyerekprogram volt, akkor béreltük az ovit, ha többen voltunk, akkor a művelődési házba mentünk át, ha csoportfoglalkozások voltak, azokat a felkínált otthonok mértéke szerint tartottuk meg. Mindnek volt jelentősége és hangulata, de mindenki várta már, hogy lehessen a  gyülekezetnek saját otthona, ami az övé, ahová valóban hazamehetünk, ahol családtagokként találkozhatunk egymással.” Korábban gondolkodtak az imaház kibővítésén is, de sajnos annyira pici volt a telek, hogy ez kivitelezhetetlen volt.

Így hát továbbra is csak azért imádkoztak  – mert mindig ez vált be –, hogy hogyan tudnának Isten akaratának eleget tenni. És akkor a segítség egészen váratlan helyről jött. „Egyszer csak megkeresett minket valaki azzal, hogy van itt egy telke, amit nagyon szívesen odaadna Isten dicsőségére. Ha elfogadjuk, akkor ez adomány lenne a gyülekezetnek.” Így lett olyan telek, amire már el lehetett kezdeni tervezni egy új református templomot. „Úgy ment a tervezés két éven keresztül, hogy nem láttuk azt, mikor lesz realitása. Közben lehetőség volt a telek közművesítésére, kibővítésére.”

Majd értesítés jött, hogy az egyházkerület a kormány jóvoltából Taksonyt is beválasztotta a támogatandó templomépítkezések listájára. „Gyakorlatilag csak álmélkodtunk azon, hogy Isten hogyan munkálkodik. Nem emlékszem, hogy bárkihez kéréssel fordultunk volna ezért. A mai napig nem tudom, hogy hogyan kerültünk ebbe bele. Isten akarata, hogy ez a templom felépüljön, és az emberek megtalálják itt a békességüket.” Kétszáznyolcvanmillió forint volt a Békesség Házára kapott támogatás, de ebben nincsenek székek, bútorok, csak a kulcsrakész épületegyüttes. „Nagyon sok támogatást kaptunk a kormány és a Dunamelléki Református Egyházkerület jóvoltából. Az összköltséghez képest minimális az az összeg, amit nekünk kell összegyűjtenünk, de azt szerettük volna, ha a templom berendezéseit a gyülekezet adja össze. Erre a célra adakozást hirdettünk meg.”



A gyülekezetre jutna a berendezés kifizetése, ami hatmillió forintos összeg. Adományként valósulhat meg a napelemes rendszer kiépítése is. „Én azt kértem, hogy először mindenki imádkozzon, ne azzal kezdje, hogy mélyen a zsebébe nyúl. Ha ennek során Isten adakozásra indítja, akkor utána adjon. Úgy tűnik, megindította az embereket, és hálásak vagyunk érte. Azt a csodát éltük meg, hogy három hét alatt már összegyűlt egymillió forint.” Az a cél, hogy január végéig meglegyen a teljes adomány; hogy legyen szószék, úrasztala, lelkészi hivatal. „Nyilván mindig voltak nehézségek, de mindig nyíltak kapuk, és tovább tudtunk lépni.“

A gyülekezet a küldetés-nyilatkozata alapján olyan családi közösség kíván lenni, ahol nem közömbösek a másik iránt, hanem odafigyelnek egymásra, ahogyan Isten is törődik velünk egyenként. „Törekedtünk arra, hogy ne csak templom épüljön, hanem gyülekezeti ház is, hogy a gyülekezetnek legyen otthona.” Ezért áll a Békesség Háza a templom mellett egy közösségi épületből is. De vajon készen állnak-e a taksonyi reformátusok erre a hatalmas változásra? Attila szerint a valódi kérdés az, hogy Isten mennyire látja őket erősnek hozzá. „Én abban bízom, hogy Ő látja, hol tartunk, és mi az, amit ránk lehet bízni, vagy milyen új lépcsőfokot kell meglépnünk. Emberileg nézve én biztosan vártam volna még, de ahogy látom a gyülekezetet, Isten jobban tudta, hogy fel vagyunk készülve az építkezésre. Ami éppen bennünk nem volt elég, azt Ő kipótolja. Tudást, bölcsességet és szakembereket is adott az anyagiak mellé.”

Attila emellett sokat gondolkodott azon is, hogyan fogják a magukénak tudni ezt a hatalmas ajándékot. „Az imádságokon túl nem sok mindent tettünk hozzá. Ha csak az összegeket nézem, minimális a mi részünk. Azután egyszer a Prédikátor könyvének olvasása közben rájöttem, hogy aminek megvan a rendelt ideje, annak meg kell történnie. Így el tudtam fogadni azt, hogy most olyan időszak jött el, amikor Isten tervei így valósulhatnak meg. Nem tehetünk mást, mint Rá mutatni: legyen Övé a dicsőség!” Bízik benne, hogy a változások pozitív irányba formálják majd a közösséget.



Az egyik imakörben már arról beszélgetnek, mi lesz a költözés után. „Készülünk arra, milyen lesz az istentisztelet, átgondoljuk a gyülekezet egész életét, a struktúráját, a szolgálatait, és megpróbáljuk újraformálni annak fényében, hogy merre vezet bennünket az Isten. Egész jól haladunk ezzel. A tervek szerint ez év végig fogunk mindent átbeszélni. Tudatosan készülünk a változásokra. Szeretnénk ebben is megélni az újat, és azt is, ahogyan Isten formál minket.”

Attila számára meghatározó Ezékiel könyvéből egy látomás: a templomból forrásvíz fakad, a pusztaság felé tart, és amerre csak folyik, ott minden kizöldül, ott élet születik. „Amikor itt volt ez a tó a telek mellett, ez a kép nagyon megelevenedett bennem. Hiszem azt, hogy a hely maga nem véletlenül kapcsolódik a bibliai képhez. Az a feladatunk, hogy a templom falaiból élet fakadjon. Mert fontos, hogy ahogyan mi átéljük Isten jelenlétét, úgy mások is rajtunk keresztül átélhessék.” Ezért szeretnének jó eszközzé válni Isten kezében. „Bárki, akit az Úr arra indítana, hogy imádkozzon értünk, attól azt kérjük, azért imádkozzon, hogy az evangéliumot minél többeknek el tudjuk juttatni Taksonyban. Hogy Isten ébredést adjon azoknak, akik még nem ismerik őt. És hogy valóban Isten dicsőségére készülhessen el a Békesség Háza.”


Ha Ön is támogatná a projektet, akkor ezt a Taksonyi Református Missziói Egyházközség Békességháza Otp Banknál vezetett 11784009-22227588 számú számlájára küldött utalással, vagy személyesen teheti meg a taksonyi lelkészi hivatalban.


Képek: Füle Tamás