„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
A böjt békéje és szabadsága
El tudok-e szakadni egy időre attól, ami birtokolható?
Lekció: 65. Zsoltár
14 Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok.
15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.
16 Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek böjtölésüket. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat.
17 Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, 18 hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.
19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, 20 hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el.
21 Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a te szíved is.
22 A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz.
23Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!
24 Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket fogja gyűlölni, a másikat pedig szeretni, vagy az egyikhez ragaszkodik majd, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
25 Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?
26 Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem vagytok-e ti értékesebbek azoknál?
27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is?
28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.
30 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
31 Ne aggódjatok tehát, és ne kérdezgessétek: Mit együnk? – vagy: Mit igyunk? – vagy: Mit öltsünk magunkra?
32 Ilyesmikért a pogányok törik magukat; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.
33Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek.
Máté 6:14-33
A mammon jelentése: minden, ami birtokolható. Jézus azt mondja, hogy nem szolgálhatjuk egyszerre azt, ami birtokolható és Istent. Irányultságról van tehát szó. Hogy a gondolatom, a szívem mi után vágyakozik, mit akar elérni, mi a végső célja. Úgy is mondhatjuk, hogy nagy próba: el tudok-e szakadni attól, ami birtokolható? Legyen az akár a pénz vagy valami szellemi alkotás, amiért nagyon sokat dolgoztam. El tudok-e szakadni egy időre? Kiüresedni, és az égi madarak, a mezei liliomok Istenre hagyatkozásában lenni? Megy-e ez még nekem, vagy minden gondolatomat aggodalommá növekedve az köti magához, ami birtokolható?
Nekem például nehéz vasárnap reggel elmélyülten imádkozni. Miért? Mert egy produktumot, egy birtokolhatót dolgot kell felmutatnom aznap: a prédikációt. És érzékelem magamon, hogy elhadarom az imámat, sietek túllenni rajta, hiszen a prédikációt várja a gyülekezet. Ez a lényeg ma. Ami birtokolható, az magához tud kötni, még ha a legnemesebb dolog is az a földön.
Pár hete történt, hogy egy boltban a pénztárnál álltam sorba, és előttem volt egy fiatalember. Hogy miért éppen a pénztárosnak öntötte ki a lelkét, nem tudom, de arról kezdett neki beszélni, hogy már két vállalkozását sikerült megszüntetnie, és hogy a számlájáról le akarják szívni a pénzt, de ő ezért egy másik számlán tartja a vagyonát. Látszott, hogy mennyire feszíti ez a kérdés, az aggodalom, még ha vagányul adta is elő. Mennyi energiát fordít ő ezeknek a kérdéseknek a megoldására? Látszott, hogy rengeteget. Szinte kitöltik a rendelkezésre álló teret az életében. Látszott, hogy annyira magához köti ez az egész, hogy e köré formálódik az egész élete. És szinte már kinézetre is olyan, mint egy üzletember. A fekete csőrös cipőtől kezdve a bolt előtt álló fekete BMW-ig, minden részletben. Gondoltam: irigyeljem, ne irigyeljem? Igazi férfi: sok pénz, kemény, hajtós, jó autó. De nem sajátítja-e őt ki teljesen az, ami igazából arra lenne hivatott, hogy életének csak egy szelete legyen? Fontos része, de csak egy része!
Lehet, hogy a hivatásom nemcsak pénzkereset, hanem alkotás, értékteremtés, nemes célok megvalósítása. De ezek is kisajátíthatnak teljesen. A segítő foglalkozás, teljes életpályát igénylő hivatás nagy veszélye a kiégés. Szolgálom azt, ami birtokolható. Nem biztos, hogy én birtoklom, lehet, hogy valaki más. Pl. a tanár azért hajt, hogy a diákok tudást szerezzenek, az orvos azért, hogy a betegek gyógyuljanak, a köztisztviselő, hogy az állampolgárok ügyei el legyenek intézve, a szülő azért, hogy gyermekeit nevelje, mindent megadjon nekik. Ezek teljesen kitölthetik minden pillanatomat, leköthetik minden energiámat.
Mi az aggodalom? Az, hogy csak akörül járnak a gondolataim. Nincs nyugalmam. Jézus nem a henyélésre, a munkakerülésre bátorít minket, amikor a mező liliomait és az ég madarai adja elénk példaként. Hanem éppen abban akar segíteni, hogy a munkánk, a hivatásunk, a szülőségünk ne rabszolgává tegyen minket. Hanem úgy tudjuk végezni, hogy mindeközben le tudunk állni. Nyugalmat találni, békét találni Istenben. Hogy igen, Atyám, te tudod, ismered, hogy mire van szükségünk: és te is itt vagy, te gondoskodni tudsz, velem tudsz lenni. Időnként ki kell tudni menni a pusztába, és Istennel lenni. Elengedni mindent, ami birtokolható. Még a legszentebb birtokaimat is. Amiért élek, amiért égek. Hogy csak Isten legyen és én. Csak Uram, Jézus legyen és én.
Hogy mint a mező füve, az ég madarai, el tudj nyugodtan tölteni egy kis időt abban a tudatban: Istenem gondoskodik rólam és azokról, akiket szeretek. Nem minden rajtam áll, nem minden az én erőmből teremtődik meg. Isten a teremtő, Ő a gondoskodó Atya. Sokkal inkább, mint én.
És itt jön be a böjt, ami most kezdődik az óegyházi hagyomány szerint. Ki tudok-e vonulni egy kicsit mindenből, ami magához köt, szabaddá tudok-e lenni Isten számára? Vagy elszakíthatatlan láncok kötnek minden nap, minden órában már valamihez, valakihez?
Tőletek hallottam, hogy apáitok, nagyapáitok hogyan indultak kapálni reggel. A kapát a templom falához támasztották, és bementek a reggeli imára. Délben, a harangszóra megálltak a munkában, és elmondtak egy imát. Biztosan nem mindenki. De aki így tett, az átélhette: megteszem, amennyi erőmből telik. Isten gondoskodására bízhatom a többit. Nem nekem kell bekapálnom az egész világot. Csak annyit, amennyi az én részem. A többit Istenre bízhatom.
A böjt ma is ezt jelenti nekünk is: elengedem azt, ami magához köt. Legyen az étel, szórakozás, a teljesítményem, a munkám gondja, a családom terhe. És kimegyek a pusztába, hogy Urammal, Jézusommal legyek, Isten országát keresem. Azzal a reménységgel, hogy ráadásul a többit is megkapom Őtőle.
Kérjük Jézusunkat, hogy el tudjunk most engedni mindent, ami magához köt, ami rajtunk áll vagy bukik. Hogy jöhessünk hozzá lélekben, a böjt békéjével és szabadságával. Ámen.
Elhangzott: Szigetmonostori Református Templom, 2017. 02.26.
Igehirdető: Szabó Zoltán lelkipásztor