Történelmi idő volt 2009. május 22. – hangzott el május 24-én a debreceni Református Egység Fesztivál püspöki kerekasztalán. A Magyar Református Egyház részegyházainak lelkészi vezetői a Debreceni Református Kollégium dísztermében tartott beszélgetésen elmondták: ha nincs egység, akkor jövő sincs.

„Egymásra találtunk, igazi közösség lettünk. Azóta egymás terhét hordozzuk, együtt álmodjuk az álmainkat, és együtt valósítjuk meg az Istentől ránk bízott feladatokat" – értékelte a magyar református egység elmúlt öt évét Zán Fábián Sándor. A kárpátaljai püspök szerint az egység az életben maradást, az épülés, a jövőt jelenti közösségük számára, valamint lehetőség arra, hogy „ne csak éldegéljünk, hanem megerősödve Krisztus bizonyságtevői legyünk Ukrajnában".

„Ha nincs egység, nincs jövő" – fejtette ki Szabó István dunamelléki püspök, aki elmondta, hogy az egység mindig is evidencia volt az egyházkerületükben, hiszen a török hódoltság idején elnéptelenedő területet az ország legkülönfélébb részeiről odaköltözött emberek népesítették be újra. Az egység szerinte sokszínű, és mindig mozgásban van, így időnként viták jellemzik, de ez nem baj, hiszen a diskurzus vezet csak konszenzusra, ha egymásnak üzengetnek a felek, az nem. Az egyházi vezető hangsúlyozta: a magyar reformátusság konszenzuskereső közösség.

„Történelmi idő volt 2009. május 22." – tekintett vissza az öt évvel ezelőtt történtekre Fazekas László. A felvidéki reformátusok lelkészi vezetője szerint az alkotmányozó zsinat és a hozzá kapcsolódó egységünnep megerősítő alkalom volt számukra, amely felrázta őket a 2004. december 5-i népszavazás okozta apátiából.

A Kiss Sándor tollából megjelent írást teljes terjedelmében a reformatus. hu oldalon olvashatják. 
Fotó: reformatus.hu