A megharcolt boldogság

Két zongorájuk a nappaliban szimbolikus jelentőségű. Azt üzeni, hogy két egyenrangú muzsikus él együtt a házban. Hegedűs Endre és felesége, Katica temperamentuma tűz és víz. Azonos azonban a boldogságtól ragyogó tekintet, ahogyan harminchét év házasság után néznek egymásra. A házasság hete alkalmából interjút szerettünk volna készíteni a zongoraművész házaspárral, de ehelyett új sajtóműfaj született: szerelmi vallomás.

Három nap együttjárás után Endre megkérte Katica kezét, és a lány igent mondott. Vagyis idézni csak pontosan illik: „hú, hát jó" – egyezett bele Katica a lánykérésbe. A két fiatal akkor még nem tudhatta, hogy később azt mondják majd, életük legjobb döntését hozták. Az együtt töltött harminchét év csalhatatlanul igazolta Endre megérzését, „Katica az a kislány, aki boldoggá tudna tenni." 1978 októberét írták, amikor a hódmezővásárhelyi zongoristapalánta és a budapesti karvezetőlány rácsodálkozott, milyen egyformán gondolkodnak az élet fontos kérdéseiről. Az egymás iránt érzett szenvedélyes szeretet mit sem veszített erejéből az elmúlt évtizedekben, sőt, a házaspár azt állítja, most sokkal közelebb vannak egymáshoz, mint szerelmük kezdetén, mert jól megismerték egymást.

 

Az első csók
Pedig egyáltalán nem lehet könnyű együtt egy szangvinikus, harcos, tűzrőlpattant nőnek, és egy kompromisszumkereső, melankolikus, szomorúságra hajlamos férfinak. Endre és Katica azonban egymásra hangolódtak, és bíznak benne, hogy szerelmük sosem ér véget.
– Sokszor felemlegetjük megismerkedésünk napját és az első bizsergető csókot, ami olyan volt, mint egy varázsütés – meséli Katica. – Mindketten éppen szerelmi csalódáson voltunk túl, és tudtuk, hogy bizalom nélkül egyikünk sem tudna élni. Endre a mai napig is gyönyörű virágcsokrot hoz nekem a megismerkedésünk évfordulóján, október 17-én, és természetesen a házassági évfordulónkon is.
– A jó házasságok az égben köttetnek – folytatja Endre – de ahhoz, hogy ilyen rövid idő alatt dönthessünk egymás mellett, kellettek az előző kapcsolataink csalódásai és keserűségei is, engem éppen a menyasszonyom hagyott el.

Megszólítani és adni
A jó házasságnak számos titka lehet, hiszen mint ahogyan minden ember, úgy minden házaspár is más. Katica mosolygós, Endrét mindig ügyesen kihúzza a szomorúságból, gyakran élcelődnek, csipkedik egymást, és mindig történik náluk valami. Gyerekeik szerint néha túlontúl is pezseg az élet budafoki otthonukban.
– Nyitottak vagyunk a kapcsolatokra – mondja Endre –, de édes az együttlét is, mikor végre bezárjuk az ajtót és kettesben lehetünk. Bár házasságunk legcsodálatosabb ajándékai a gyermekeink, szükségünk van arra, hogy időnként csak kettesben legyünk, ha másként nem megy, hát elutazunk egy hétvégére, vagy elküldjük őket moziba. Másrészt szeretjük megszólítani az embereket a muzsikánkkal és a hitünkkel is. Szeretünk adni magunkból, és megmutatni, hogy Istenhez tartozó emberek vagyunk, hiszen ez nekünk boldogságot ad. Mindenki a boldogságot keresi az életben – teszi hozzá a férj.

Veszekedés és boldogság
De vajon van recept a boldogságra? – csapom le a magas labdát, Katica pedig rögtön válaszol.
– Boldogság, ha teljesen oda tudom ajándékozni magam a másiknak. Ha csupán a magam boldogságát keresem, akkor csak magamra figyelek, és ez eleve kizárja, hogy boldog legyek. Számomra a boldogság azt jelenti, hogy rendben vannak a dolgok, és béke van bennem. Talán az a legfontosabb a kapcsolatunkban, hogy mind a ketten azt szeretnénk, hogy a másik boldog legyen. Bandi akkor boldog, ha engem örömtelinek lát és fordítva is így van. Én például tudom, hogy Bandi szinte repül, amikor zongorázik. Játék közben teljesen megfeledkezik a külvilágról, boldog, hogy átadhatja az embereknek azt a sok szépséget, amit a remekművek rejtenek – mondja a feleség.
– Katica pedig akkor a legboldogabb, ha egymás társaságban vagyunk harmóniában – folytatja Endre. – A harmónia azonban tűnékeny dolog, akár csak a hullámzó zenei hang. A hétköznapjainkban is vannak borús és vidám percek. Azért vagyunk a másiknak, hogy amikor az egyikünk lejjebb kerül, átöleljük, és felhúzzuk őt. Kereszt nélkül nincs emberi élet. Jézus azonban úgy méretezte a keresztünket, hogy pont elbírjuk azt. Ezt tudva, sok konfliktus kezelhető, de azt is megtanultam, hogy a házasságban veszekedni kell! Az emberekben az a kép él, hogy ezek a Hegedűsék mindig csak turbékolnak, pedig az a helyzet, hogy a mi boldogságunk megharcolt boldogság – mondja ki a megérlelt szavakat Endre.

 

Azért élték túl...
A nehézségekről szólva elsősorban házasságuk első időszakát említik. Katica első terhessége a félidőben megszakadt, de meg kellett szülnie a halott kisbabát, az asszony pedig depressziós, majd pánikbeteg lett. A kilencvenes évek elején Japánban töltött három évet a Hegedűs család; a hároméves Marcival és a háromhónapos Pankával érkeztek a szigetországba.
– A hároméves Japán tartózkodás nekem napfényes ragyogás volt; a japánok a tenyerükön hordoztak, koncerteztem, tanítottam. Katica azonban a pelenkák körül forgott egész nap, ő volt otthon a kicsikkel, sőt, érkezett a harmadik gyerekünk, Berci is. – Ebben az időszakban halt meg az apukám is – emlékszik vissza Katica. – Japánt azért élhettük túl, mert kerestünk egy ferences templomot a közelünkben, oda jártunk szentmisére. Aztán kiderült, hogy a ferenceseknek óvodájuk és kórházuk is van, Berci ott született, ráadásul az már papás szülés volt.

 

Féltékenység, irigység, tudatosság
Vajon bujkál-e féltékenység a feleségben, amikor a férj fürdőzik a sikerben, ő pedig otthon van a gyerekekkel egyedül?
– Esténként mindig tartok lelkiismeretvizsgálatot – árulja el Katica. – Törekedtem arra, hogy ha előbújt belőlem a féltékenység érzése, akkor a helyére tegyem. Soha nem hagytam elhatalmasodni sem a féltékenységet, sem az irigységet. Bár korábban mindig azt gondoltam, hogy bennem nincs is irigység, egyszer észrevettem, hogy tévedek. Az ember azonban azért tudatos és értelmes lény, hogy legyőzze önmagát, és a Jóisten segítségével rendezze gondolatait. Előfordult, hogy féltékeny voltam, de nem Bandi sikerei miatt. Bár én is muzsikus vagyok, nincs bennem karriervágy, nekem éppen elég, ha időnként muzsikálhatok.

 

A két zongora
Endre azt mondja, soha nem hagyta, hogy Katica elhagyja a zongorát.
– Koncertprogramjainkon mindig szerepel négykezes. Ezért van két zongoránk a nappaliban. Katica kérdezi néha, hogy miért nem adjuk el az egyiket, de nem! A két zongorának szimbolikus jelentősége is van. Azt üzeni, hogy itt két egyenrangú muzsikus él együtt. Sőt, én Katicát muzikalitásban tehetségesebbnek tartom magamnál – jelenti ki Endre.

Azt köszönhetem neked, hogy...
A zenészek életében fontos a játék, ezért is hívom egy egyszerű játékra a házaspárt. Kérem, hogy fejezzenek be egy egymásnak szóló mondatot, ami így kezdődik: azt köszönhetem neked az elmúlt harminchét évben, hogy...
Endre kezdi, miközben szinte kisfiús izgalommal nézi feleségét: életem legboldogabb időszakát ajándékoztad nekem, ami nem ért véget. Most is szeretlek téged lángoló szerelemmel. Minden nap hatalmas ajándéka, hogy te vagy nekem. Légy nagyon boldog!

 

Katica Endre arcát nézi kutatva, majd vallomást tesz ő is: szeretlek téged. Nagyon szépen köszönöm a sok együtt töltött évet. Köszönöm azt, hogy mindig hűséges voltál hozzám. Mindig éreztem, hogy én vagyok számodra a legfontosabb, a látszat ellenére is. Az elmúlt harminchét évben mindig csak gazdagodtunk. Megküzdöttünk a nehézségekkel, és ebben társam voltál, nem akartad félresöpörni a problémákat. Nyitott voltál, hogy megbeszéljük az ellentéteinket. Ebben a közös küzdelemben csodálatos gyümölcsök teremtek. Úgy érzem, hogy egyre följebb és följebb kerültünk. Szeretném, ha ennek soha nem lenne vége!

A látszat ellenére
Hamar magyarázatot kapunk arra is, mit jelent az, hogy Katica „a látszat ellenére is" azt érezte, hogy ő a legfontosabb a férjének. – Talán a zongorát jobban simogattam, mint Katicát? – kérdezi Endre szinte önmagától, de Katica egyértelműen azt feleli: tényleg csak látszat, hogy Endre mással foglalkozik, mert valahol a fejében mindig ott van ő is.
– Mondok egy példát. Amikor nagy társaságban vagyunk, és Bandi beszélget valakivel, ha a szoba másik sarkából meghallja a hangom, már nem tud odafigyelni a beszélgetőtársára.
– Ez valóban így van – erősíti meg Endre. Ha Katica hangja megszólal bárhonnan is, képtelen vagyok másra figyelni, ráhangolódom bájos hangocskájára. Ilyenkor elnézést is kell kérnem beszélgető partneremtől.

 

A zene vereséget szenved
A továbbiakban a titkokról faggatnám a házaspárt, de rövidre zárják a kérdést: nincs titkuk egymás előtt, minden tudnak egymásról, és nemcsak egy párt alkotnak, hanem a legjobb barátok is – állítják egybehangzóan. Ha valamit megtartanánk maguknak, ugyan, hogyan lehetnénk egy test, egy lélek? – szegezik nekem a kérdést.
– A mi életünkben első az Isten, második a szerelmünk és a gyermekeink, és csak a harmadik helyen áll a zene. Ha ezt a fontossági sorrendet tartjuk szem előtt, láthatjuk, hogy a zene vereséget szenved a hitünk és a család javára – fogalmaz Endre.

 

A két univerzum
A házasságok több mint fele felbomlik, a párok pedig gyakran hozzák fel válásuk indokaként, hogy férjük vagy feleségük már nem az az ember, akit a kezdetekkor megismertek, megszerettek. Katica szerint azonban éppen azért tud virágozni egy házasság, mert az emberek változnak, és jó megismerni a társának egy új oldalát, még akkor is, ha az éppen nem gyönyörködtető.
– Mindenkin lehet csiszolni. Az ember egy egész univerzum. A házasságban két univerzum találkozik és épít egy közöset. Ennek pedig soha nincs vége.

Ha most ránéz a férjére, látja az 1978. október 17-i Bandit? – kérdezem Katicát.
– Ez a dátum nagyon messze van. Az arcára nem emlékszem, csak arra, hogy ragyogott. Az első csók után azt kérdezte tőlem: ugye, jó lesz ez így nekünk? – Igen. Jó lesz – feleltem. És tényleg jó ez nekünk.

Fekete Zsuzsa
Fotó: Füle Tamás 

A Parókia portál az elmúlt években is készített interjút a házasság hete arcaival. Írásainkat az alábbi linkeken olvashatják.

Mit szólna, ha látná? – Zsáry Anikó – Tomka János

Szerelem mindörökké – Keresztes Ilona – Mohay Tamás

Összhang – Várnagy Andrea – Farkas Zsolt

Kalandtúra egy életen át – Bárdos Júlia – Lackfi János

A házasság hete 2016. feburár 4-ei sajtótájékoztatójáról szóló beszámolónkat Lehetséges lehetetlen címmel olvashatják.