Bóka Bandi halálára,
aki  „mindvégig állhatatos maradt”- Bürüstől Újpetréig! Micsoda „karrier”; a legkisebbektől a legkisebbekig! S közben nem ácsingózott kis- és nagyvárosba – ahova a többiek előbb-utóbb továbbléptek – még akkor sem, amikor a rendszerváltás első, szabadon választott esperese lett nagy tudásával, intelligens, kedves, missziói lelkületű egyéniségével! Akkor egyszerűen Újpetrén volt az esperesi hivatal. Ott, ahol Ildikó „paradicsomkertet” teremtett a hatalmas családnak, minden külföldi és hazai vendégnek, akárhonnan estek is be a kapun. Ott, ahol senki nem maradt finom, meleg étel nélkül, ha kellett szállás, méretes ruha és jó szó nélkül! Ott, ahol a „renitens baranyai papok” összedughatták a fejüket, kereshették a magyar igazságot, kipanaszkodhatták magukat, lázadhattak, sírhattak, tervezhettek, missziói stratégiákat gyúrhattak össze romokból és reményekből. Ott, ahol az iskolától az öregotthonig mindenről születtek megvalósítandó víziók. Ott, ahol minden dolgozathoz lehetett forrásanyagot találni. Ott, ahol az irodában évtizedek alatt modern teológiai könyvtár gyűlt össze – mint annak idején Filep Lajos és Csikesz Sándor parókiáján. Ott, ahol Kákicsi Kis Géza szellemisége éltette a reményt; „ha eredményt akarsz elérni, olyanra vállalkozz, ami lehetetlen!”

Ő volt az utolsó, aki még tudott volna beszélni a hatvanas évek „hősi” korszakáról, ami az első próbálkozási kísérlet volt a magukra hagyott faluk megmentésének. Többek között ő volt az, aki nyakába vette a délvidéki menekültek sorsát, segítését, aminek utólagos terhe is alig volt elhordozható. Ő bábáskodott esperesként a pécsi refi beindításánál. Ő volt az, aki példát adott hűségből, tudásból, örömből, szenvedésből, jóakaratból, reménység ellenére való reménységből. Többet kellett volna vele beszélnünk, de elmulasztottuk…

Baranyában egy év kettőt ér! Bandi fáradhatatlannak tűnt. Rendes szolgálati éveire rádolgozott még egy évet, még egy évet, aztán lassan gyengülni kezdett, a szíve nem bírta, és mély gyász is siettette elmenetelét.

Bóka András, a budapesti 56-os srác, tíz gyermek édesapja, baranyai lelkész és esperes, 82 éves korában, betelve az élettel, értékes életet hagyva maga mögött ment – már „odaát” lévő szerettei után – gondviselő Urához!

Hiányozni fog!

Legyen áldott emléke! Isten adjon vigasztalást itt maradt szeretteinek!

Bereczky Ildikó