A Bethesda Kórház újjászervező alapítója, Dizseri Tamás emlékére először 2004-ben tartottak konferenciát, egy évvel később a Magyarországi Református Egyház Zsinata, a Németajkú Református Egyházközség Protestáns Fóruma, a Bethesda Alapítvány és a Dunamelléki Református Egyházkerület megalapította a Dizseri Tamás-díjat. 

„A kitüntetést annak ítélik oda, aki példamutatóan, a névadó lelkületével szolgálja a beteg, elesett emberek ügyét, akinek szeretete testileg és lelkileg is gyógyít. Különösen hangsúlyos a felterjesztettek életműve, emberi és hitbeli magatartása, diakóniai szemlélete, hűséges és önfeláldozó munkája” – ismertette  Bencze János, a Bethesda Alapítvány igazgatója a konferenciával egybekötött díjátadó ünnepségen. 

 „Hogyan lesz a bajból áldás, hogyan léphetünk ki a tehetetlenségből, amelyre a mostani világhelyzet rákényszerít bennünket? A mi egyértelmű válaszunk: akkor, ha észrevesszük a másik embert és segítünk neki. Az egyházi keresztyén szeretetszolgálat lényege, hogy a szolgálat megújítja a szolgálattevőt, ez egyben minden jól segítő alapélménye. Nem másokhoz kell mérnünk a segítésünket, hanem egyszerűen tovább kell adnunk, amit a teremtő, szabadító Isten kezéből kaptunk. Bízom benne, hogy a mai ünnepség és konferencia ezt erősíti bennünk” – köszöntötte a megjelenteket Balog Zoltán dunamelléki püspök.

A tehetetlenség állapota jól megfigyelhető a Betesda mellett fekvő betegen, aki harmincnyolc éve várt arra, hogy valaki beemelje a gyógyulást hozó vízbe. Az itt elhangzó „Uram, nincs emberem” a Szentírás egyik legfájdalmasabb és legszomorúbb mondata, amelyet bárki kimondhat élete során – fogalmazott áhítatában Pásztor Dániel tiszáninneni püspök. 

„A keresztyén ember küldetését fogalmazza meg ez a történet. Nagyon sokaknak nincs emberük, egyesek hangosan kiáltják ezt, mások néma csendben szenvedik tehetetlenségüket. Közösségeinkben, családjainkban is kimondhatjuk, nincs senkink, magányosak vagyunk, de Jézus azért jött közénk, hogy ez az állapot örökre megváltozzon. Ő emberré lett, hogy emberré tegyen bennünket, hogy segítőtársai legyünk egymásnak. Ez a legcsodálatosabb örömhír és küldetés, amely nekünk adatott.”

Dr. Mikos Borbála, a Bethesda Gyermekkórház orvosigazgatója,  a magyar gyermekintenzív-gyógyászat vezető szakmai tekintélye a munkatársak és a betegek családjai iránt megnyilvánuló szeretetével, karitatív tevékenységével széles körű egyházi és társadalmi elismerést ért el. 
A Dizseri Tamás-díjat a krónikusan lélegeztetett gyermekek otthoni ellátásának megszervezéséért, a gyermekintenzív-ellátásban végzett több évtizedes diakóniai szemléletű orvosi munkájáért, a református és a baptista szeretetszolgálat orvoscsoportjának tagjaként végzett orvosi munkájáért kapta meg. A díjat továbbá az izomsorvadásos gyermekek génterápiás kezeléséért és a református cigánymisszió egészségügyi szolgálatában kifejtett munkájáért ítélték oda.

Hatalmas áldás, ha valaki nemcsak az orvostudomány szakembere, hanem higgadtan, szeretetteljesen tud fordulni azokhoz, akik gyógyulásra szorulnak. A díjat azok kaphatják, akik valóban ismerik a magasság és mélység állapotait, akik ezért úgy érzik, tartoznak azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzák, és ne a maguk kedvére éljenek – méltatta a díjazottat Molnár János, a Zsinat presbiteri elnöke.

„Mikos Borbála tudja, az orvoslás több, mint technológia. Nem megy el azok mellett, akik orvosi szempontból menthetetlenek, érti és ismeri az otthontalanok, céltalanok, peremre szorultak életét, épp ezért alkalmas a szolgálatra. Számára a szeretet bátorság és empátia, vállalás, amely együttlétet és elérhetőséget is jelent. Vallja és megéli a diakonisszák közismert jelmondatát: jutalmam, hogy tehetem.” 

„Az élet legfontosabb kérdése, hogy mit teszünk másokért” – idézet Martin Luther Kinget Erdős Eszter. A Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió vezetője visszaemlékezett a drogmisszió egyik nyári csendeshetére, amikor Mikos Borbála önkéntes konyhai szolgálatot vállalt. A főorvosasszonyt közvetlensége, kedvessége és visszafogottsága által hamar bizalmukba fogadták a tábor résztvevői. 
„Nemcsak főzött, hanem szeretettel alkotott. Reggel hat órakor már a konyhában volt, este kilenckor még mindig ott lehetett találni, közben, ha tehette, az áhítatokon is részt vett. Adventkor sem felejtkezett el rólunk, amikor saját készítésű karácsonyi üdvözlőlapokat küldött, hogy a klienseink ezzel lephessék meg szeretteiket. Mindannyiunkat boldoggá tett szeretete, megtiszteltetés, hogy ismerhetjük őt.”

„Köszönöm, hogy életre szóló ajándékként kaphattam meg azt a megtapasztalást, hogy van hitet, reményt, szeretetet adó és a lelkünket tápláló közösségi lét. Az érdem és az elismerés valójában azokat illeti, akik befogadtak a szeretetszolgálat és gyógyítás közösségébe, akik nélkül soha nem találtam volna el a szolgálat útjára” – köszönte meg a méltatást dr. Mikos Borbála.

A díj Melocco Miklós kisplakettje, amelynek egyik oldalán az irgalmas samaritánus látható, a másik oldalon a Római levél 15, 1-2 olvasható: „Tartozunk pedig mi, az erősek, hogy az erőtlenek erőtlenségét hordozzuk, és ne mi magunknak kedveskedjünk.” 

A díjátadó ünnepséget szakmai konferencia követte, amelyen Csató Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója és Tapolyai Emőke pszichológus tartott előadást.

Korábbi interjúnk a díjazott dr. Mikos Borbálával:


A remény időszaka
A koronavírus miatti járványügyi helyzet nem csupán nehézségeket és kihívásokat jelentett a Bethesda Gyermekkórház számára, de számos apró csodát és reménykeltő felismerést is, amelyek áldássá válhattak.