Még mindig nem magától értetődő berkeinkben, hogy a lelkipásztor, ill. a lelkész és házastársa szolgálatának egyik elengedhetetlen feltétele, hogy évente legalább egy olyan héten vegyen(ek) részt, amely nem csupán tanulmányi, hanem kifejezetten lelki megújulást adó csendeshét. Amikor azt hallom, hogy nekem erre nincs időm, akkor nem vitatkozom, csak szomorúan elgondolom: – Szegény ember, és szegény gyülekezet! Robotol, vagy teszi, ami sorra jön, de „nem feni a kaszát”, kaszál, kaszál… egyre fáradtabban, és csodálkozik, vagy már nem is csodálkozik, hogy megint eltelt egy év, és tudomása szerint egyetlen ember sem tért meg, született újjá a gyülekezetben. Természetesen ennek a csodának nem a csendeshét a feltétele, hanem Isten Szentlelkének munkálkodása. De tapasztalatom szerint ez a „munka” a lelkipásztorban, ill. lelkészházaspárban kezdődik el, hogy azután másokat is ébreszteni tudjanak.

Meglepődve és örömmel látom, hogy a 25–45 közötti nemzedékben jóval többen vannak, akik már nem törődnek bele – mint idősebb társaik – a „túlélésbe”, valamilyen sajátos technikával, megadással, magyarázatokkal lefedve a meddő lelki munka évek hosszú során kialakult állapotát.

Természetesen amikor csendeshetekről írok, nem csupán a „Dunamelléki Lelkészi Csendeshét”-re gondolok. Sajnos az ébresztő, biblikus és megújító hetekből nincs túl sok, de lehet találni, sőt szervezni baráti, testvéri körben is olyan együttléteket, amelyek ezt a célt szolgálják.

Az előző években Emmaus és Tahi együttes részvétele 60-70 főt ért el. Tavaly 100 felett voltunk (ebben néhány csecsemő is, akinek édesanyja csak így jöhetett). Példát mutatott az a Székelyudvarhely melletti páros, akik két piciny gyermekükkel is vállalták a hosszú oda-vissza utat és a részvételt. Tudjátok, hogy ezeket a heteket az egyházkerület az egész Kárpát-medencében szolgáló lelkészeknek a rendelkezésére bocsátotta. Sőt, ha Nyugatról, vagy misszióból hazatérő lelkész igénybe akarja venni, lehetősége van rá. 

Pontokba szedve – így talán nem vész el a mondanivaló a sorok között – próbálok a jövő évi hetekkel kapcsolatban információt adni:

1. A Dunamelléki egyházkerület – kreditpontos – rendszerében Emmausban és Tahiban tartjuk ezeket. Ha Isten éltet bennünket, 2020-ban az emmausi hetet május 11-15 között, a tahi hetet június 15-19 között tartjuk. A két időpont logikája, hogy az első még az iskolaévben történik (Emmaust ekkor kapjuk meg), így elsősorban azok vehetik igénybe, akiknél nincsenek iskolás kisgyermekek, és nem tartanak hetenként sok hittanórát, vagy pedig valahogyan megoldják az eljövetelt. A másik időpont nyomban az évzárást célozza meg, mert utána akkora a gyülekezeti hetek szórása, hogy nehéz alkalmas időpontot találni. Így is sokan rögtön az évzárást követően mennek gyermekhétre, hogy még „elkapják” a nyaralásokban később szétszóródó gyermekeket. Mindenesetre optimális időpont nincs, de aki „áron is meg akarja venni az alkalmat”, az megoldja – számára fontossági sorrendben.

2. 2020-ban a hetek témája a hívő, szolgáló életünk karbantartása, növekedése a megszentelődésben, ill. a ránk bízott már megtért emberek segítése ugyanebben. A délelőtti szolgálatokra ez évben is a tolnai missziós barátunk, holland testvérünk – Marco de Leeuw van Weenen – készül. Annyi változtatást tervezünk, hogy már hétfőn este ő kezd, és pénteken nem szolgál, hogy az utolsó napra a morzsaszedegetés és az úrvacsorai istentisztelet maradjon. A kedd-szerda-csütörtök esti igeszolgálatot elvállalta Ittzés István ny. evangélikus lelkésztestvérünk. Sokat szolgál református berkekben. Akik ismerik őt, tudják, hogy Isten áldott eszköze az evangélizációkban, tanító szolgálatokban is. Mindkét helyen lesz életút-bizonyságtétel (Fekete Zoltán – Bátaszék –, illetve Varga Róbert – Nagykovácsi). Ablonczy Zsolt készül Emmausba a Kispest-Rózsatéri egykori hívő szolgáló közösség életéről, kialakulásáról, rendszeréről szóló előadással. Tahiba püspök urat várjuk. Én magam mindkét helyre ezzel a címmel készülök: „A hívők gondozatlansága és gondozása”.

3. Emmausba már 11-en, Tahiba 24-en jelentkeztek. Gondoljátok át, hogy van-e más hetetek, vagy jöttök Ti is valamelyikre. Természetesen – ha rendkívüli helyzet áll elő valakinél – le lehet mondani. Előzetes számításom szerint – különösen a tahi hét – úgy megtelik, hogy várakozó listát is kell vezetnünk.

4. Az utóbbi mondathoz az is hozzájárul, hogy aki áldást élt át az elmúlt években, az felelősségének érzi, hogy barátait, mozdítható és még nem mozduló lelkésztársait hívja, ébreszti. Hiszen közös szolgálat ez, ne csak a részvételt, hanem a hívogatást és már most a hetekért való  imádságokat vegyétek komolyan.

5. Továbbra sem gondolunk családos heteket rendezni. Ennek is megvan a jogosultsága, de ha most „elszakadunk” gyermekeinktől, talán jobban tudunk egész héten az igékre, testvéri beszélgetésekre koncentrálni. Az egészen kicsi gyermekeket – ha ezt a család vállalja – elfogadjuk.

6. Az egyházkerület segélyt is biztosít a hét résztvevői számára. Ebből próbáljuk azokat segíteni, akiknek nehezebb anyagi körülményeik miatt erre szükségük van.

Aki jelzi részvételi szándékát, a beérkezés sorrendjében feljegyzem.

A közelgő adventi időszakra is áldást kérve – testvéri, szolgatársi szeretettel köszöntelek Benneteket:

Végh Tamás ny.lp. – a lelkészi hetek vezetője