Az élménypedagógiai alapokon is nyugvó Bárka táborokban évente több mint 1500 gyermek táborozik teljesen ingyen, köztük olyanok is, akik valamilyen krízishelyzet miatt szenvednek hátrányt a mindennapjaikban. Felhívásukra végül húsz mentős gyermek jelentkezett, akik idén augusztusban két turnusban üdülhetnek majd a balatonfenyvesi táborban. A kezdeményezésről Gőbel Gergelyt, a Bárka tábor projektmenedzserét kérdeztük.

Miért döntöttek úgy, hogy az idei Bárka táborba mentősgyerekeket is meghívnak?
Megfogalmazódott bennünk, hogy azoknak, akik a járvány során a legtöbbet dolgoztak értünk, valamit próbáljunk visszaadni. A napi híradásokból feltűnt számunkra, hogy az egészségügyi dolgozók mennyire le lehetnek terhelve, emiatt kevés idejük maradhatott például arra, hogy segítsék a gyerekeiket az online tanulásban, hiszen máshová vezényelték őket vagy dupla műszakban kellett dolgozniuk. Sajnos nem tudunk annyi mentősgyermeket táboroztatni, mint ahányan keresztülmentek ezen, de azt reméljük, ezzel a nyári táborral is sikerül kicsit tehermentesíteni az Országos Mentőszolgálatnál dolgozó szülőket, és meg is köszönni nekik a hosszú ideje tartó helytállásukat.

Amikor nehéz sorsú vagy nehéz időszakot átélt gyerekekkel foglalkoznak, akkor nagyobb körültekintéssel kell lenniük, vagy minden ugyanúgy működik, mint más gyerektáborokban?

Az élménypedagógia és a református lelkiség közös pillérei a Bárka tábornak. Egész évben próbáljuk felkészíteni azokat a munkatársainkat és önkénteseinket, akik a húszfős csoportfoglalkozásokon a gyerekekkel lesznek, mert előjöhetnek bizonyos traumák ilyenkor. A Bárka tábor integrációs céllal működik, ez azt jelenti, hogy vannak jobb sorból és vannak nehéz háttérből érkezett gyerekek is. Nekik együtt kell valamit felépíteniük a turnusuk hat napjában.

Mi az előnye a vegyes csoportoknak?

Azért jók ezek a vegyes csoportok, mert a gyerekek kölcsönösen kapcsolatba kerülnek azzal a miliővel, amely a táborban megismert másik gyereknek a mindennapjait jellemzi. Lehet, hogy valaki sosem fog egy cigánysorról érkező gyerekkel találkozni, aki a kortársa, míg nálunk igen. Még az is lehet, hogy egy csoportbeszélgetés után a maguk nyelvén azt is megfogalmazzák, hogy nincs is olyan nagy különbség közöttük, csak más helyzetűek, máshova születtek.

El lehet érni ilyen változást egy hét alatt?

Szakmai vezetőnk, Becze Orsolya az egyik általa vitt turnusban fogalmazta meg nagyon találóan, hogy a gyerekeken páncél van, amikor megérkeznek hozzánk. Nagyon erősen védik magukat mindazokkal a sebekkel, nehézségekkel szemben, amelyek nap mint nap érik őket – kifejlesztették ezt maguknak. Ilyen páncélja, persze, mindenkinek van, de aki nem megy át olyan sok nehézségen, talán könnyebben le tudja tenni. A mi feladatunk az a Bárkában, hogy a vaskosabb páncélokat is szépen lassan segítsünk a gyerekeknek levenni. Ha minden jól megy, a tábor végére ezek eltűnnek, mert a gyerekek saját maguk veszik le ezeket. Mi abban segítünk nekik, hogy közelebb kerüljenek ahhoz, amik ők, és ezt a többiek is el tudják fogadni.

Hogy érik el, hogy eljussanak a Bárka táborok valamelyikébe azok a gyerekek, akiknek erre szükségük lehet?

Református köznevelési intézményből várunk elsősorban gyerekeket, de gyülekezetekkel is tartjuk a kapcsolatot, számos gyereket fogadunk a református nevelőszülői hálózatokból, és a tanodahálózatokkal is élénk a kapcsolatunk. Valamennyiükkel év közben is tartjuk a kapcsolatot.

Idén már lezárult a Bárka táborokba való jelentkezés a táborokban való részvételre, hosszú a várólista az önkéntes szolgálatra is, de a jövő évi táborok valamelyikére lesz lehetőség jelentkezni. A Bárka táborról még többet megtudhatnak, ha ellátogatnak az oldalunkra: https://barkatabor.hu/, de az sdg.palyazat@reformatus.hu e-mail címen is felvehetik velünk a kapcsolatot.

Képek: Kalandok és Álmok Szakmai Műhely, Vargosz/ reformatus.hu