Bővül az egyházi oktatás az erdélyi Szatmárnémetiben, ahol alsó tagozatot és óvodát indítana a Szatmárnémeti Református Gimnázium, a helyi református egyházmegye pedig erdei iskolát tervez.
Felrobbant, ütközött, bent ragadt, lezuhant – ismerős igék a napi, világi médiából. A kedves nézők, hallgatók és olvasók azonban kezdenek megcsömörleni a borzalomtól és a szenzációtól – vélekedik a jó híreket közlő portál főszerkesztője.
Milyen szerepet kaphat a református kórház az átalakuló egészségügyi ellátásban? Hogyan tud segíteni az egyház a rászorulókon? Mi történik a Biblia Múzeum zárt ajtói mögött? A 2012-es év kilátásairól református intézmények vezetőit kérdeztük.
Mi lesz 2012-ben? Jó volna belenézni valami Galadriel tükrébe, ami megmutatja, „mi volt, mi van és mi lehet”… Talán megrémítene, talán reményt mutatna, de mindenesetre irányt és lendületet adna az új évre, itt, a januári ünneptelen szürkeségben.
Imaheti melléklettel jelentkezik a királyhágómelléki reformátusok újévi száma. A januári első számban emellett folytatódik a partiumi műemléktemplomokat ismertető sorozat, és a szatmári Láncos templom nőszövetségének évfordulójáról is olvashatunk.
Meggyőződésem, hogy kajánul röhög rajtunk a fogyasztás istene. Társaságban sokkal szórakoztatóbb mulatni, így hát legkedvesebb segítőivel örvendezik: a bankokkal, a multikkal és – persze ki ne hagyjam – a permanensen szidott médiával.
Betlehem, ahol Krisztus megszületett egy jelentéktelen kis városka volt. Krisztus is azokhoz jött el, akik nem látszanak, nem szerepelnek a híradók első kockáin, akik szinte észrevehetetlenek, akiket meg kell keresni. Szabó István református püspök karácsonyi üzenete.
A család és a szolidaritás jelentőségét hangsúlyozták, valamint az embereknek szóló biztos fogódzóról és az egymás felé fordulásról beszéltek egyházi vezetők a karácsony alkalmából adott interjúikban.
Az ajándékoknak az a különlegessége, hogy sok-sok ember készítette szeretettel, ismeretleneknek – mondta Szabó István református püspök a Magyar Református Szeretetszolgálat rendezvényén a Józsefvárosi templomban, ahol nélkülöző családokat leptek meg.
El akarták rejteni, ezzel nyitottak ajtót az utókornak ahhoz a barlanghoz, ahol az első századi hagyomány szerint Krisztus született. A béke hercegének szülővárosába tíz évvel ezelőtt újabb fal épült.
Már kinőttek a gyermekkorból, de saját családot még nem alapítottak. Húszas, harmincas éveikben járó református fiatalokat kérdeztünk arról, mit és hogyan ünnepelnek karácsonykor. Köztük van olyan, akinek a szobájába évszázados varázs költözik karácsonyeste, és olyan is, aki szeretne szabadulni a megelevenedő múlt árnyaitól.
A budai református gyülekezet Szilágyi Dezső téri templomában az idén is megtartottuk a szokásos Tabulatúra-karácsonyt. A Tabulatúra régizene együttes és vendégeik már évek óta a budai gyülekezetben tartják havi rendszerességgel régizene klubjukat, ahogy arról a most megjelent Kálvincsillagban is olvashatunk.
A klub alkalmak, ugyanúgy, mint a mostani adventi koncert, nyitottak és ingyenesek. Igazi zenei csemegét jelentenek az érdeklődők, az oda ellátogatók számára. A mostani estén sem volt ez másképp.
Nagyon régen várt erre a pillanatra, jobban fogalmazva: születésétől fogva erre a pillanatra várt. Valaki egy fémszázast gyömöszölt a zárjába és ő elszabadult...
Izrael, a Szentföld a találkozás különös helye, ahol a látogató szinte átélheti a kétezer évvel ezelőtti eseményeket. Zsengellér József teológiai professzor azt meséli, hogy Betlehemben töltötte élete legfelemelőbb karácsonyát, pedig akkor nagyon egyedül volt a világban.
Talán furcsán mutat egy börtönkápolna-jubileum beszámolójának élén Lev Tolsztoj öreg suszterről szóló elbeszélésének címe. Pedig a Budapesti Fegyház és Börtönben megelevenedett az orosz falucska, benne a Krisztusra váró Panov apóval.