A Közös(s)Ég Magazin adventi számának egyik üzenetével ajánljuk magazinunkat. 
Legyen segítségünkre elcsendesedésünkben, adventi várakozásunkban!

Közeleg a karácsony.

Ha van időnk, megcsináljuk vagy megvesszük az adventi koszorúnkat. Kitesszük a ház egy látható pontjára, majd legjobb esetben vasárnap vetünk rá egy pillantást, amíg meggyújtjuk a gyertyát. 
A rosszabb eset, hogy rá sem hederítünk karácsony estig.  Pedig ez a koszorú jelképezheti, mennyire is járunk két lábbal a karácsonyhoz vezető úton. Egyáltalán nem mindegy, hogy megérkezünk-e a szeretet ünnepének ajtajához, vagy beesünk rajta. 
Amikor a békés karácsony megvalósítása lebeg a szemünk előtt, gondoljuk azt is végig, mennyire lehet valami békés, amire lelkileg nem készültünk fel.

A gyerekek még teljesen mások. Olyan igaz érzelmekkel élik át az adventi készülődést, amelyeket mi már elfelejtettünk. Elnézést, rosszul mondom. Csak akkor születnek meg ezek az érzelmek, ha a környezetük megadja nekik ennek lehetőségét.  Én szerencsésnek mondhatom magam, mert a szüleim mindig várakozással teli és szeretetteljes úton kísértek el a karácsonyig. És ezek az élmények a mai napig meghatározóak az életemben. Sokszor megdöbbent, mások milyen negatívan, szinte ellenségesen állnak a karácsonyhoz. Nem ritka, hogy még olyan emberek is, akik vallásosak. Csak az ajándékhajhászást, a több munkát, a problémákat látják benne. Az ajándékvásárlást nyűgnek érzik, én ezzel szemben kellemes izgalmat érzek, mert olyan dolgokat keresgélhetek, amelyek örömet okoznak a szeretteimnek. A karácsony előtti sütés nekem nem kimerítő munka, hanem vidám, kellemes és túl rövid időszak, amelyet a legfontosabb emberekkel tölthetek. Ilyen érzésekkel kikövezett úton szoktam megérkezni a karácsonyhoz. Azok, akik szorongással, stresszel és csupa negatív érzésekkel közelednek ehhez a naphoz, nem tudják majd a december 24-ét, 25-ét, 26-át sem békésen és igazán boldogan eltölteni. De arra valószínűleg kevesen gondolnak, hogy ha a szeretet ünnepének igazi lelkiségét elrontják, azt a gyermekeik megérzik és továbbviszik a saját életükben.  A szenteste átadott drága ajándékok bár örömet okoznak, de nem helyettesítik a szeretetteljes készülődést. Fontosak azok a pillanatok, amelyeket együtt tölt a család az adventi gyertya lángjánál, a kisebbekkel együtt nekünk is örömmel dobbanjon ilyenkor a szívünk!

Kiskoromban megkérdeztem anyukámtól, miért mi kapunk ajándékot, ha a Jézuskának van a születésnapja. Azt mondta, azért, mert ő annyira szeret minket, hogy mi kaphatunk ajándékot a születésnapján. Ez kisgyerekként nekem nagyon sokat jelentett. Ezek után egyszerűen felnőttként sem tehetem meg, hogy nyűgnek érezzem valakinek a születésnapját, aki annyira szeret minket, embereket, hogy nekünk adja ezt a csodás ünnepet, amelyen igazi boldogságban együtt lehetünk szeretteinkkel! Azért én sem álomvilágban élek, tudom, hogy milyen igazán túlterheltnek lenni ebben az időszakban. Ismerem a szorongató érzést, amikor fogalmam sincs, miből fogom kifizetni a kifizetnivalókat. Én sem szeretem a kellemes sütögetést megelőző nagytakarítást. De milyen jó dologhoz vezető út zökkenőmentes? Aki ismer ilyet, szóljon, mert szívesen végigjárnám. De addig is megtartom azt a határozott hitemet, hogy a zökkenőkön túl kell haladni, később biztosan nem ezeknek az emléke fog megmaradni.

Bálint Katalin