"Én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok

méltó, hogy apostolnak neveztessem. De Isten kegyelme

által  vagyok ami vagyok és az Ö hozzám való kegyelme

nem lőn  hiába való; sőt többet munkálkodtam, mint azok

mindnyájan:

de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. "

I Kor.15:9-10

TÜSKI ISTVÁN, Református lelkipásztor,
Budapest, 1924 június 2 – Utrecht, 2010 július 27

A KOLDULÓ BARÁT

Egyke gyerekként nőtt fel szülei és nagyszülei közt. Édesapja a bácskai Zentából került Budapestre, ahol a Váci Utca környékén volt jónevü ruhaszalonja.
A Nagyvárad téri református gyülekezet volt lelki otthona. Itt konfirmált s már akkor tudta, Isten a Maga szolgálatára hívja. Nyitott szívvel kapcsolódott a különböző ifjúsági mozgalmakhoz. Az SDG, a KIE és a cserkészet aktív tagja volt. Családjának elmondta gimnazista éveiben, hogy a lelkészi pályát választja. Édesapja a hír hallatára megdöbbent. Kérte, mielőtt végleg döntene, szerezze meg a szabó-varró segédlevelet, “mert a papság nem szakma”. Ezt megtette, s csak utánna került a budapesti teológiára. Mint teológus belevetette magát a Nagyvárad téri ifjúsági munka szervezésébe. A háború nehéz éveiben legtöbbet a Rádai Kollégiumban tartózkodott, házbizalmi feladatokat végezve a beköltözött professzorok családai közt is.
Mikor az oroszok elfoglalták ezt a területet, kihajtották és gyüjtőtáborba vitték a férfiakat. Ez a rövid ideig tartó orosz fogság meghatározta egész életét.
Háború befejezése után vallástanári kinevezést kapott ipari iskolában és gimnáziumban. 1947-ben váratlanul levelet kapott: ‘kedves Pista, egy Holland ösztöndíj ügyében keressen fel engem a lakásomon. Szeretettel üdvözli kész hive, dr. Sebestyén Jenő.’ Így kezdődött Hollandia. Érkezése, Kovács Ilonka és más stipendistákkal egyetemben, egybe esett a Vöröskeresztes gyermekvonat érkezésével. Otthonról megbizatásuk volt dr. Papp Lászlótól, segítsenek a gyermekeknek. A következő gyermekcsoport már nem jöhetett. Bekövetkezett 1948 augusztus 20. Magyarország akkori nagykövete ennyit mondott: ‘tiszteletes urak, most várjanak.’ Vártak, de nem tétlenül. Tanulás mellett gyüjtötték az ittlévő magyarok címeit, beindították a magyar istentiszteleteket. A munka folyamatossá vált s holland gyülekezeti szolgálat helyett lehetőséget keresett a szórvány szolgálatra. A Holland Egyházak végül közösen találtak keretet a rendkívüli magyar lelkigondozói munkára. Menekültek menekült-lelkésze lett. Kérésére megalakult az ’50 évek elején az Admiraal de Ruyter Fonds (Admiraal de Ruyter Alapítvány), az Európában szükséget szenvedő magyarok segítésére. Ezzel összekapcsolódott a kelet- és nyugateurópai magyarság munkaterülete, melyet a menekülteknek nyújtott Alapítványi segítség megerősített 1956-ban. Holland feletteseitől iratmissziós támogatást kért. Ebből született többek között a Heidelbergi Káté, több biblia és a szórvány énekesköny kiadása. 1956 áprilisában került a könyvkötőhöz, és november 4. után ezt az énekeskönyvet vihette magával az ausztriai menekült táborokba. Élete legnagyobb csodájának tekintette. Isten a történelem Ura, előre elkészíttette a lelki táplálékot a feldúlt lelkü magyar menekülteknek.
November 4. után hat hét alatt ötször jött vissza Bécsből a menekültekkel megtelt Vöröskeresztes vonatokkal. Felmérhetetlen időszak. Kérni sem kellett, jött a segítség. Az anyaországból meg folyamatosan jöttek a kérések melyeket rendszerezte s a holland egyházi hivatalok és diakóniákhoz fordulva továbbította.
Az első Erdélybe látogató Holland hivatalos egyházi delegáció tagja és tolmácsaként egy ismeretlen ember megszólította. ‘Nem István vagy te, hanem József, hogy segíts a népeden.’ Az üzenet megerősítette, hogy a koldulás útját kell folytassa. Ez után minden keleteurópai látogatás adatgyüjtés volt. Nézte hol, kinek mire lenne szüksége. S mikor vissza jött, kért, koldult, próbálkozott. Parókiaépítések, templomrenoválások, félretett lelkészek segítése, szükség esetén Trabant beszerzése, könyvek kiadása. Határon kívül élők híreinek, kéréseinek továbbítása. Orvosi segítség szervezése. Végtelen a sor. Minden kérésre próbált megoldást keresni de a döntés sosem volt az ő kezében. Csak a kérés továbbítására volt lehetősége; ezt felelősséggel vállalta. Ha sikerült, nagyon boldog volt. Ha nem, más úton újra próbálkozott.
Két sínen futott az élete, Hollandiában és Közép-Európában. De neki ez a kettő egy volt, mert azt vallotta: “Isten országának nincs földi határa”.
Hollandián belül kialakult a szórvány istentiszteletek rendje, konferenciák, nyári gyerektáborok szervezése. A munka hivatalosan a Hollandiai Magyar Protestáns Lelkigondozói Szolgálat keretén belül folyt, Holland Egyházak támogatásával.
A Nyugateurópai Magyar Református Lelkigondozói Szolgálat alapító tagja volt.
Kezdeményezésére megalakult a Mikes Kelemen Kör. Ö lett a hollandiai Magyar Federáció első elnöke.
Az 1989-es változások után új lehetőségek nyíltak. Dr. Szabó Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület akkori főgondnoka, megszervezte az első Kárpát-medencei esperes-gondnok találkozót. Itt született meg a Tanácskozó Zsinat és a Református Világszövetség újraindításának gondolata. E találkozó anyagi fedezetét Hollandiában kérte, kapta és vitte haza.
Legfontosabbnak az egyházi iskolák újra nyitását és az egyházi épületek vissza szerzését tartotta (lásd pl. Kálvintéri egyházi épületek), úgy Magyarországon, mint a határokon túl. Gulácsi Lajos püspök úrral és dr. Szabó Dánielel keresték a kárpátaljai iskolák megnyitásához szükséges épületeket, melyek megvásárlására, berendezésére és beindítására kért és talált anyagi keretet.
A Károli Gáspár Református Egyetem gondolata dr. Szabó Dániel szivében született meg és  az egyetem szükségét látva, mindent megtett beindítása érdekében. Nagykörös, Kecskemét, sok-sok vidéki óvoda és általános iskola kapott az általa indítványozott ETI közvetítő munkája révén támogatást.
Közben Hollandiában az általa létrehozott vianeni Magyar Otthonban folyt a munka, egyházi és kulturális téren.
Tisztelettel gondozta a de Ruyter admirális megemlékezéseket mindkét országban, gondoskodott emléktáblák elhelyezéséröl a Holland-Magyar kapcsolatok szemponjából nevezetes helyeken. Végül az ereje fogyott de a segítő szándéka megmaradt az utolsókig. Családja hivatásában mellette állt, s támogatta. Saját magának soha senkitől nem kért. Amije volt, azt mindíg osztotta. Örült, ha adhatott, mint József a testvéreinek. Előrelátóan mindíg jövőt tervezett de tudatosan a napokért adott hálát. Istent mint a történelem Urát látta s hálás volt mindennapi ajándékaiért. Ö maga ezt írja: ‘az egész életutam KAIROSZ-ok sorozata, felfüzve a történelem KRONOSZ láncfonalára.’

Kairosz=az Isten adta lehetőségek ideje
Kronosz=az esztendőkkel mérhetö idő.

Hálaadó istentiszteletre várunk mindenkit szeretettel.

A hálaadó istentiszteletet 2010. szeptember 17-én tartjuk a Vianeni "Hoeksteen" templomban, 11:00 órai kezdettel. Cím: Groenekade 7, 4133 NB Vianen. Utána lesz lehetőség részvétüket kifejezni.

Tekintettel édesapánk életszemléletére és saját kérésére: virágot ne hozzanak. Ha valaki úgy gondolja, a Stichting Protestants Christelijke Geestelijke Verzorging voor Hongaren, 3675 számlára küldhet adományt.

Kérjük, ne keressék a családot személyesen vagy telefonon. Köszönjük, ha beszélgetés, találkozás helyett most írásban jelentkeznek.

Cím:

H.Tollensstraat 20,  3521 XX Utrecht  Hollandia