„Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak, nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy én szeressek."
Assisi Szent Ferenc
Feltételezés: nem is léteztek esszénusok?
Az esszénusok a képzelet szülöttei - állítja egy izraeli kutató, aki szerint a holt-tengeri tekercseket papok írták. Az első holt-tengeri tekercseket 1947-ben fedezte fel egy barlangban egy fiatal beduin pásztor, aki elbitangolt birkáit kereste. A Kr. e. 250 és Kr. u. 70 közötti időből származó 930 tekercset - több mint 15 ezer bőr- és papiruszdarabon - 1947 és 1956 között találták 11 barlangban a Holt-tenger nyugati partján. A legismertebbek közülük a kumráni tekercsek, amelyek egy ősi település romjai közelében, Hirbet Kumránban kerültek elő, Jerikótól délre. A tekercsek felfedezése, amelyek a judaizmusba, és a kereszténység kezdeteibe engednek bepillantást, a XX. század egyik legjelentősebb régészeti szenzációjának számított.
A kutatók többsége meggyőződéssel vallja, hogy a tekercseket az esszénusok, a zsidók aszketikus életmódot folytató zárt közössége írta. A feltételezések szerint az esszénusok némelyike két évezreddel ezelőtt Kumrában, a Holt-tenger közelében élt, ahol a tekercsekre leltek. Más kutatók szerint a tekercseknek semmi köze sincs az esszénusokhoz, sőt az esszénusok nem is éltek Kumránban.
Rachel Elior, aki a zsidó miszticizmus kutatására szakosodott a jeruzsálemi Héber Egyetemen, ennél tovább ment, azt állítva, hogy az esszénusok a képzelet szülöttei. Miután egy évtizedet szentelt a 930 holt-tengeri dokumentum elolvasásának, Rachel Elior biztos abban, hogy a tekercseket papok egy csoportja írta.
Az "esszénus" szó sehol sem szerepel a tekercsekben, ugyanakkor némely szövegben a szerzők papokként, Zadok fiaiként azonosítják magukat. Mivel Zadok főpap volt Dávid és Salamon uralkodása alatt, ez egy prominens papi családra utal, amelyet a Kr. e. II. században távolítottak el a Szentély vezetéséből. "Bármely elfogulatlan olvasó számára világos, hogy ezek a szövegek papoktól származnak. Miért hisszük, hogy az esszénusok írták a tekercseket, amikor a szerzők papokként, Zadok fiaiként definiálják magukat?" - tette fel a kérdést Rachel Elior.
Ha abban az időben létezett volna a zsidóknak egy olyan több ezres közössége, amely egészen más vallási előírásokhoz tartotta magát, mint a judaizmus fő irányzata, róluk feltétlenül említést tettek volna a korabeli zsidó szövegek. Ám ilyen említések nincsenek. Az esszénusokról származó információ három korabeli, a Kr. u. I. században élt történetírótól - Alexandriai Philóntól, az idősebb Pliniustól, valamint Josephus Flaviustól származik. Utóbbi Jószéf ben Matitjáhuként látta meg a napvilágot Jeruzsálemben, és bár kezdetben csatlakozott a 66-ban kitört Róma elleni felkeléshez, hamarosan átállt az ellenség oldalára. A három történetíró beszámolóiban szereplő információ a képzelet szüleménye, sokszor egymástól is kölcsönözték az adatokat - állítja a kutató.
(MTI)