„Másrészt bizonyos, hogy az ember soha nem jut el önmaga igaz megismerésére, ha csak Isten arcára nem nézett előbb és ha ennek szemléléséből leszállva nem kezdi el önmagát megvizsgálni."
Kálvin
Húsvéthajnali stációk
Krisztus feltámadt! – Bizonnyal feltámadt!
(Ezzel a mondattal köszöntik egymást a keresztyén gyülekezetekben húsvét ünnepén.)
A hét első napján, korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. (Jn 20,1)
A kristálytenger fölött,
A Szék előtt
Feszült inakkal áll az Angyal.
Szemei mint a villám, ruhája mint a hó,
Áll, vár és alig-alig győzi kivárni
A Harmadnap hajnallatát,
(Nem is harmadik igazán, -
Isten türelme is feszült a pattanásig:
Csak egy éj, egy nap, egy hajnali perc)
És lendül a szárny,
És lebben a kő,
És elhangzik a mindenségben:
„Békesség nektek, én vagyok!"
Sík Sándor: A keresztút XIV. stáció (részlet)
Új Forrás: Isten e világot úgy szerette...
Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz, és látott, és hitt. (Jn 20,8)
Végiggondolta az élet minden rútságát, és elképzelte, mivé lehetne az élet, ha az emberek e parancsolatok szerint nevelkednének; és rég nem érzett lelkesedés lett úrrá lelkén. Mintha hosszú gyötrődés és fáradtság után végre megnyugvást, szabadságot lelt volna.
Egész éjjel nem aludt, és – amint ez sok bibliaolvasóval megtörténik – most először fogta fel teljes jelentőségükben a sokszor olvasott, de mindeddig észre sem vett szavakat. Mit a szivacs a vizet, úgy szívta magába a fontos, szükséges, boldogító igazságot, amely feltárult előtte. S mindaz, a mit olvasott, ismerősnek tetszett, mintha csak megerősítené, tudatosítaná mindazt, amit már régen sejtett, de nem tisztázott, és nem mert elhinni.
De most már tudta, hitte.
Tolsztoj: Feltámadás (részlet)
És amikor bementek a sírboltba, látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől, és megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova tették őt.” (Mk 16,7)
nasztaszja filippovna.
talán épp azt a követ
faragták a résbe,
amit az angyal
a sír elől elhengerített.
hallomásból ismert képek.
valaki szüntelen suttog:
nincsenek
nem
ami szül
nem
ami temet:
szívdobbanástól
bemozdult kép
a tenger
Hegedüs Gyöngyi: bemozdult kép
A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: „Békesség néktek! Ahogy engem küldött az Atya, én is elküldelek titeket.” (Jn 20,20-21)
hajnalfele a ravensbrücki fák.
És megérzik a fényt a gyökerek
És szél támad. És fölzeng a világ.
Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszünhetett dobogni szive -
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.
Pilinszky János: Harmadnapon
Örvendezzünk vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk,
Alleluja!
Ha ő fel nem támad, nincs többé bűnbocsánat,
De él, ezért szent nevét, zengjük ő dicséretét,
Alleluja!
Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk.
Alleluja!
(XIII. század eleji himnusz, RÉ 185.)