"De mit mondhatnék? Azt sem tudjuk, mi történik a nap végén, akkor honnan tudnánk, mi lesz öt év múlva? Meg kell tanulnunk Istenre bízni a kérdéseinket, és egyszerre csak egy napot végiggondolni. Az ember hajlamos várakozásban élni, vár a megfelelő körülményekre, míg mindenre garanciát és választ nem kap. Aztán az élete végén ráébred, hogy mást sem csinált, csak egész életében a megfelelő pillanatot várta."
Isteni válaszra várva
Mi vezet a boldogsághoz? Mit jelent a teljes önátadás? Ki fogad el teljesen? Honnan tudom, hogy Isten válaszol és nem a saját agyam? Kétezer-hatszáz válaszra váró kérdésről beszélgettek a fiatalok három napon át az Egykérdés fesztiválon.

Varga Csilla: Mi Isten célja az életemmel? Honnan tudjam, hogy Isten válaszol, vagy azok csak az én gondolataim.

Sopronyi Sándor: Nem is kell válasz, mert azt mindenki magának fogalmazza meg.

Kondor Marcell: Meddig terjed ki a szabad akaratunk?

Kaiser Dóra: Miért kellene higgyek benne? Ha történne valami olyan, amit tudom, hogy Istennek köszönhetek, könnyebb lenne.

Szellár Anikó: Mi a célja az Úrnak az életemmel?

Écsi Anikó főkoordinátor: Felkeltettük az emberek érdeklődését. Ez nem egy megmondós hely, hanem párbeszéd.

Dányi-Nagy Márió református teológus: Volt aki azt mondta, hogy mellébeszélek…

Cserna Krisztián: Aki eddig vigyázott rám, az ezután is fog vigyázni.

Verebes Ida: Csak Istennel valósulhat meg teljesen az elfogadás, önátadás

Sulyok Réka: Életem nagy szerelme katolikus papnak készül, ezt próbálom feldolgozni.

Takáts Tamás énekes: Végigzabálhatod az életedet, lehet 174 feleséged, 2506 ágyasod, valami irdatlan űr mégis ott marad a lelkedben, amit ma már tudom, hogy csak Isten tudja egyedül kitölteni.
Szerkesztette: Fekete Zsuzsa
Fotó: Péterffy Márton
Korábbi írásunk az Egykérdés fesztiválról