Egyre többen lelnek valódi közösségre a Méntelek-Hetényegyházai Református Társegyházközségben. - Kedvesek, barátságosak, segítőkészek az emberek, képmutatással nem találkoztam – mondja Dennert Ildikó, aki pünkösdkor keresztelkedett meg a Kecskemét melletti gyülekezetben.
A fiatalasszony arról mesél, hogy korábban senkiben és semmiben nem hitt, de a ménteleki közösségben megérezte, hogy soha többé nincs lelkileg egyedül. 

Nem szokványos református gyülekezet a ménteleki, erősíti meg Oravecz Anett.
A gyülekezeti munkatárs szerint itt mindenki önmaga lehet, és nem kell a vallásos emberekre jellemző álarcokat hordania. A fiatal lány arról beszél, hogy a legfontosabb közös értékük az Isten szolgálata. 

Ha valahol jól érzik magukat az emberek, az megszólít másokat is – vélekedik Vass-Eysen Ábel. A hittanoktató azt hangsúlyozza, hogy a gyülekezeti élet középpontja az istentisztelet, ahol gondolnak a családokra és kismamákra is gyermekistentisztelettel, külön teremmel és hangosítással. 

A ménteleki családi napon mindenki megtalálja helyét és feladatát.
A bográcsban babgulyás rotyog. Természetesen a gyerekeknek külön készül az enyhébb, nem csípős változat. Polyák Sándor, aki leginkább kedvtelésből szokott főzni, most több mint 150 tányérnyi ízletes étellel örvendezteti meg a résztvevőket.

Miközben a gyerekek játszanak, lovasszekereznek, Pálinkás Imréné a kiállítóteremben várja az érdeklődőket. Saját készítésű kalocsai terítők, hímzések, bibliaborítók és könyvjelzők sorakoznak a tárlaton, ahová a vásárlók is szívesen ellátogatnak.

A zenés istentisztelet után Kozák Polettet tünteti ki a gyülekezet a Bíró Terézia-díjjal. Az elismerést évről évre azoknak adományozzák, akik sokat tesznek a gyülekezetért. A Kecskeméti Televízió főszerkesztő-helyettese meghatottan azt mondja a templomban, hogy szakmai kitüntetéseket korábban kapott már, de a mostani azért nagyon kedves neki, mert a ménteleki reformátusok által adományozott elismerés emberi. Kozák Polett tavaly filmet forgatott Mi lesz veled, Szendrőlád? címmel. A dokumentumfilm egy árvíz sújtotta borsodi kistelepülésről szól, ahová a Méntelek-hetényegyházai gyülekezet vitt adományokat.

A családi napon Ferenczi Zoltán lelkipásztorral a gyülekezet titkáról beszélgetünk. A lelkész úgy fogalmaz, hogy szeretnék megtartani a régi értékeket. Ezeket abban a spiritualitásban keresik, ami a 16. században végigsöpört Európán.
- A gyülekezet érett, nagykorú része ógörögül tanul, kommentárokat olvas, kritizálja az igehirdetést, partneri módon véleményt mond – fogalmaz a lelkész. Ferenczi Zoltán tudatosan úgy építette fel a közösséget, hogy abban a lelkész egyre inkább a perifériára kerüljön. Azt mondja, hogy gyülekezetükben egyre többen szeretnének szolgálatot vállalni, de ezt nem mindenki teheti meg. Munkatárs csak az lehet, aki valóban biblikus értelemben hozza Isten elé szolgálatát a takarítástól a bibliaolvasáson át a kertészkedésig. A lelkész szerint ez a kis gyülekezet élni akar, és meg is keresi az utakat, amely a túlélését szolgálja.

Szerkesztő-riporter: Fekete Zsuzsa
Kép: Fekete Zsuzsa