Az évfordulón Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdetett igét. A pénteki ünnepségen részt vett – többek között - Huszár Pál az MRE zsinatának világi elnöke,  Takaró András esperes, Czibere Károly, a református szeretetszolgálat vezetője, valamint Földi László, Cegléd polgármestere.

Az otthon életéről Szentesi Andrásnéval, a gondozóotthon vezetőjével beszélgettünk.

Ha csak nem vagyunk érintettek, el sem tudjuk képzelni, milyen lehet az élete egy súlyos testi és szellemi fogyatékkal élő embernek. A legtöbben azt gondoljuk, így nem is élet az élet. Ha gyerekekről van szó, még inkább elszorul a torkunk. Az ő világuk azonban sokkal színesebb lehet, mint gondolnánk. Főként, ha a felnőttek mindent megtesznek azért, hogy teljes életet élhessenek. A hatvanéves fennállását ünneplő ceglédi Molnár Mária Református Ápoló- és Gondozóotthon ilyen hely. Lakói súlyos értelmi fogyatékos gyerekek, emellett mozgássérültek, epilepsziások, érzékszervi fogyatékosok. Vannak közöttük olyanok, akik kromoszóma-rendellenességgel születtek, Down-szindrómások, vízfejűségben vagy Little-kórban szenvednek. Néhányan valószínűleg nem érik meg a felnőttkort. Az otthonban számukra is próbálnak minden szempontból minőségi életet biztosítani.

Az árváknak már nem volt szüksége rá

A Molnár Mária Református Ápoló- és Gondozóotthon eleinte árvaházként működött.  Szentesi Andrásné, a gondozóotthon vezetője érdeklődésünkre elmondta, míg a második világháború után az árva gyerekek sorsa rendeződött, a fogyatékosok intézményes ellátására csak kevesen vállalkoztak. Az intézmény 1951-től lát el fogyatékkal élőket. – Kezdetben is családias, szeretetteljes légkörben gondozták az ide került fiatal nőket, akik a szegénység ellenére valóban otthonra találtak itt – mondta el Szentesi Andrásné. Hozzátette, noha az ötvenes-hatvanas évek politikai viszonyai nem kedveztek a református szociális intézményeknek, a ceglédi otthon a kezdetektől fogva zavartalanul működhetett.

Személyre szabott gondoskodás

A kezdeti időszak szegényes, korszerűtlen feltételeivel szemben az otthon ma már komplex szociális szolgáltatást nyújt – a keresztyén ápolás-gondozás tradícióinak tiszteletben tartásával. – Fontos számunkra lakóink igényeinek és szükségleteinek kielégítése, a személyre szabott bánásmód következetes megvalósítása – fogalmazott Szentesi Andrásné. Az otthonnak van saját orvosa, konyhája, ahol a lakók igényei szerint főznek. Ápolók, gondozónők, pedagógusok és szociális munkások is részt vesznek a szakszerű ellátásban, összesen negyvennyolc fős a személyzet. A gondozottak száma a kezdeti harmincról mára nyolcvanötre emelkedett. – Az intézmény fennállása óta folyamatosan fogad be állami gondoskodásban lévő fogyatékosokat is, akik fokozottan veszélyeztetettek, ezért különleges védelemre szorulnak – mondta el az intézményvezető.

Lovagolnak és kézműveskednek

Az ország egész területéről fogadnak jelentkezőket a gondozóotthonba. A gyerekeket ízlésesen kialakított, otthonosan berendezett lakószobákban helyezik el. A mindennapokban hagyományos és korszerű módszerekkel fejlesztik képességeiket. A gyógypedagógiai foglalkozások mellett konduktív terápiát alkalmaznak a mozgássérült lakók fejlesztésére. A többiek mozgáskoordinációját lovasterápiával fejlesztik. A tankötelezett gyerekeket helyben oktatják ütemezett tanulmányi rend szerint. – Mondókákat, verseket tanulnak, rajzolással, festéssel, gyurmázással fejlesztjük lakóink kézügyességét – mondta el az intézményvezető. Hozzátette, elsősorban önállóságra nevelik lakóikat. Gyakran mennek sétálni, kirándulni, ellátogatnak a városi rendezvényekre, színházi és bábelőadásokra. A gyerekek maguk is szívesen készülnek műsorral az állami és az egyházi ünnepekre. A lelki alkalmakon szintén örömmel vesznek részt. – Hetente egyszer-kétszer vannak istentiszteletek, ahol lelkésznő segítségével, aranymondások, énekek tanulásával, bibliai kifestők, makettek készítésével mélyítik el az evangélium üzenetét.

Szerteágazó utak

A fiatalok közül néhányan családi körből kerültek be az otthonba. A családtagok egy része szoros kapcsolatban marad velük, ám nem biztos, hogy vissza is tudják fogadni a fogyatékos fiatalt. Van, amikor nem képesek alkalmazkodni a súlyosan sérült gyermek életkörülményeihez, nem tudják a megfelelő ellátást biztosítani otthon. A fiatalok egy része hasonló profilú, felnőtteket ellátó intézménybe kerül, amikor nagykorú lesz. Az intézmény területén négy éve működik a Molnár Mária Református Támogató Szolgát is, mely a Cegléden és vonzáskörzetében élő fogyatékos személyeknek nyújt segítséget. A gondozóotthon vezetője úgy véli, a református egyház egyre erősödő bizalmi tőkéje lehetővé teszi és indokolja, hogy a tradicionális, keresztyén intézmények szerepvállalása az átalakuló szociális ellátórendszerben is egyre hangsúlyosabbá váljon.

Jakus Ágnes