Szabad vagyok rá, hogy korlátozzam magam

A gyermekpornográfia haszonélvezőit védelem illeti, de ki védi meg a gyerekeket? Berényi-Jerebák Anikó iskolapszichológus jegyzetét olvashatják a volt perui magyar nagykövet ügyében született ítélet kapcsán.

Szabad vagyok rá, hogy korlátozzam magam.

Régen izgalmas helynek gondoltam Jement. Aztán úgy három-négy évvel ezelőtt megkeseredett a számban a jemeni fűszeres latte abban a bizonyos magyar kávézóláncban. Olvastam ugyanis egy cikket arról, hogy férjhez adtak ott egy négyéves kislányt, aki belehalt a nászéjszakába. Az iszonyat mellett, ami időről időre átfut rajtam, amikor ez a történet eszembe jut (és ez elég gyakori, mert iskolapszichológusként újra és újra felébred bennem a gyanú, hogy...), arra is gondoltam eddig, hogy milyen hálás lehetek hogy ITT nem olyan körülmények uralkodnak, mint OTT. De most elbizonytalanodtam. Kiskorúakról készült pornográf képek ezrei egyéves, két év hat hónapra felfüggesztett börtönbüntetést és 540 ezer forintot érnek. Bevallom, mélyen csalódtam.

Kaleta Gábor volt perui magyar nagykövet számítógépén tizenkilencezer, gyermekekről készült pornográf felvételt találtak. A diplomata egy nemzetközi gyermekpornográfiai hálózat lefülelésekor került a hatóságok látókörébe. Titokban hazahozták, Magyarországon vádat emeltek ellene, a Budai Központi Kerületi Bíróság pedig a napokban egyéves, két év hat hónapra felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. Ügyvédje, Mester Csaba azzal érvelt, hogy védence „mintaértékű jogászéletet élt, amelynek keretében diplomáciai karriert futott be, és ennek keretében szolgálta hazáját. Mélyen vallásos emberről van szó, aki rendszeresen gyakorolja a hitét.” Kaleta beismerte a vádiratban foglaltakat.

Láttam eddig is a gyermekvédelmi rendszer és a jogrendszer hiányosságait (van elég, bizton állíthatom), a rossz döntések sorát, a hozzá nem értést, az érdektelenséget, de azt gondoltam: sebaj, majd fejlődünk szépen lassan, a lényeg, hogy az igazán fontos dolgokban jól járjanak el. Úgy látom azonban, ez csak hiú ábránd volt. Ez az ítélet nemcsak a fotókon szereplő gyermekeket csapja arcul, akiken a volt perui magyar nagykövet úr kéjelgett, hanem mindazokat a gyermekeket, akiket az anyja, apja, nagybátyja, nagynénje, nagyanyja, nagyapja stb. szexuálisan zaklat. Ezeket a gyermekeket, akik talán a közösségünkben, az utcánkban, a szomszédunkban laknak. Ki védi meg őket? (Az Isztambuli Egyezmény sajnos nem.)

A pedofília BNO-kódja F65.4, a „szexuális preferencia egyik zavara”. A tudomány aktuális állása szerint tehát felnőttkori viselkedési zavarról van szó. Nehéz ez alapján azon vitatkozni, hogy felelősségre vonható-e valaki azért, mert pedofil. Azt hiszem, a mai napon erre nem tudunk választ adni, csak együttérezni, hogy valaki ilyen mélységben van.

Amiért azonban mindenkor felelősségre vonhatók vagyunk, sőt átfogalmazom: amiért felelősséget kell vállalnunk, azok a tetteink. A tetteink, amelyekkel igen gyakran bántunk másokat. Itt kivételesen tiszta a képlet: gyermekeket kizsákmányolni rossz, helytelen, következményekkel járó tett. A következmények általi békességtől, a jóvátétel lehetőségétől fosztott meg bennünket az a jog, amely ilyen enyhe következménnyel jutalmazta ezt a cselekedetet. Bízom abban, hogy másodfokon szigorúbban járnak majd el.

Tim Kellertől olvastam egyszer ezt a mondatot: „Szabad vagyok rá, hogy korlátozzam magam.” Hiszem, hogy csak Isten tehet ennyire szabaddá bennünket, hogy a vágyainkat, érdekeinket, sóvárgásunkat – amennyiben az akár bennünket, akár másokat bánt – békességgel a szívünkben tudjuk elengedni. Bízom abban, hogy a nagykövet úr „vallásossága” nem védőháló, hanem viselve a következményeket felismeri a felelősségét, és segítséget kér, hogy legközelebb, amikor dönthet, jól döntsön. Ugyanez a reménységem az ítélethozók kapcsán. A gyermekek védelme közös feladat. Az enyém, a tied, a miénk. 
 

BNO jelentése: Betegségek Nemzetközi Osztályozása