Gyermekeiket nevelő anyákat mindenképp. Még azok az asszonyok és anyukák is megszervezték, megoldották, hogy egyedül vagy sorstársakhoz verődve, de eljussanak a vetítésre – majd napokig forgassák magukban, átdolgozzák magukon és átdolgozzák magukat a történeten –, akik amúgy ritkán vesznek el a családtól időt önmagukra, pláne nem ilyen hiábavalóságokra, mint film és pattogatott kukorica.

A történet meglátásom szerint mégsem a kisgyermekes évek mindennapjaitól megterhelt családok drámáját szólítja meg, bár a díszlet és maga a keret valóban egy három gyermeket nevelő budapesti család, amelynek közel nézetből kísérhetjük végig egy napját az édesanya átélésein keresztül. Úgy gondolom, a mondanivaló mégsem csupán erre a közegre koncentrálódik. Bár az éppen aktuálisan bemutatott család, anya, apa, gyermekek felvetik a kisgyermekes évek kérdéseit – Milyen legyen egy család időbeosztása, hogy az mindenkinek élhető legyen? Hogyan lehet összeegyeztetni a családot a hivatással? Mi a fontosabb, hogy a gyermek megannyi különórán megannyi dolgot elsajátítson, vagy legyen felszabadult, szabad játékkal töltött gyerekkora? Hogyan őrizhető meg az intimitás és a szerelem a kisgyermekes évek taposómalmában? Megtalálható-e a mindennapi öröm a háztartás – beteg gyermek – munka Bermuda-háromszögben? –, a film mégsem kíván bárminemű víziót és látást megfogalmazni ezekről. Valójában egyetlen fenti kérdésre sem ad kielégítő választ.

Mert a történet nem pusztán a kisgyermekesek története, hanem a ma emberének teljes elveszettségéről szól. De továbbmegyek. A mindenkori ember története. A keret, a színtér egy 21. századi budapesti három gyermekes család, de a téma az ember kiszolgáltatottsága a mindennapok testi-lelki-közösségi-kapcsolati történései és könyörtelenségei szorításában. Szólhatna egy egyedülállóról is, aki miután szép csendben elszürcsöli a reggeli kávét és  unottan elfogyasztja az anyagcseretípusának megfelelő, grammra gondosan kiszámolt egészséges reggelit, végigrobotolja a napi 8-10 órát a multinál vagy a szalagnál, majd konditerembe megy, vagy inni valamit a haverokkal, vagy szépségszalonba, mert nem kell bajlódnia este a gyermekek fektetésével, de ugyanúgy üresen és életuntan zuhan az ágyba, ahol ismét eszébe jut a főnök beszólása, az ismételten elszúrt randi, az elhalasztott pillanat, a sikertelen kapcsolódás, az üresség és a semminek nincs így értelme érzése.

De sorolhatnánk további különféle lehetséges színtereket a felnőtt gyermekeikkel együtt lakó középkorú házaspártól a gyermekre vágyó és annak hiányában őrlődő párokig egészen el a kis- és nagynyugdíjasig, mert a lényeg a minden színfal előtt és mögött megjelenő közös nevező: az értelmetlenségben átélt sodródás.

Született már erről cikk a Parókia hasábjain, ugyancsak egy film kapcsán, amelyben egyházunk és az abban szolgáló lelkészek és családjaik voltak a téma. Jó is, hogy elég csak utalni rá, mielőtt mi, egyházias emberek, akiknek legalább kéznél van a Biblia, ami valamicske rendet teremthet ebben a sodródó világban, az Egy napra könnyedén kimondjuk rövidzárlatos ítéletünket: hát igen, reális és korhű rajz a hitetlenek hiábavaló életéről, akik a megannyi tragédiát igazából csak maguknak köszönhetik.

De mielőtt akár csak átengednénk magunkon ezeket a gondolatokat, tekintsük végig egy napunkat, abban az Istennel, a magunkkal és a másokkal történő kapcsolódásainkat, azokban pedig a stressz, a frusztráció, az üresség, az értelmetlenség és bizonytalanság érzésének mennyiségét.

Rádöbbenhetünk, hogy egy hajóban utazunk…

***

Egy nap Nóé nekilátott, hogy bárkát építsen a sivatag közepén. Egy nap Ábrahám útnak indult egy ismeretlen helyre. Egy nap Mózes a fáraó elé állt, hogy kivezesse népét a rabszolgaságból. Egy nap Dávid vette a parittyáját és felvette a harcot Góliáttal. Egy nap napkeleti bölcsek útnak indultak egy csillagot követve. Egy nap a pásztorok felkerekedtek, hogy megkeressék az üdvözítőt, a jászolban fekvő gyermeket. Egy nap Péter és András, Jakab és János otthagyták hálóikat és követték a Mestert. Egy nap Zákeus négyszeresen adott vissza mindent, amit törvénytelenül szerzett. Egy nap a tanítványok a tömeg elé léptek és hirdetni kezdték az evangéliumot.

Egy nap…