„Tévedhetetlenül megsejtette, hogy ez hívás, és aki csak meghallja, az követni akarja, sőt, képes is lesz rá, hogy kövesse, ha kell, akár világok vagy évszázadok messzeségén keresztül is."
C.S.Lewis
Egységes magyar református egyház: történelmi előzmények
Történelme folyamán másodszor jön létre az egységes Magyar Református Egyház a pénteki debreceni alkotmányozó zsinattal - hangsúlyozta Horváth Erzsébet, a Károli Gáspár Református Egyetem egyháztörténésze.
Horváth Erzsébet elmondta, hogy az egységes Magyar Református Egyháznak közös lesz a liturgiája, az imádságos könyve és az énekeskönyve. Ezenkívül igyekeznek kialakítani hasonló felsőoktatási programot is egyetemeik, főiskoláik számára többek között abból a célból, hogy elfogadhassák egymás diplomáit.
A történész rámutatott: 1881-ben már született egy egyházi döntés, miszerint az akkori Osztrák-Magyar Monarchián belül egységes szervezetben működjön a reformátusok szervezete. Először Ferenc József akkori uralkodó elutasította, majd 1882-ben szentesítette a református zsinat határozatát.

A református lelkipásztorként is dolgozó szakember kifejtette: a mai Magyarország területén lévő négy egyházkerület mindegyike átnyúlt a mostani határokon, és elért a Kárpát-medencében az akkori magyar határokig. Létezett egy ötödik egyházkerület is, az erdélyi, amely most teljes egészében Románia területéhez tartozik.
Az 1881-es alapítású Magyar Református Egyház egységesen a reformáció kálvini ágát vallotta, a hitelveken túl pedig egyazon egyházszervezetet alkották. Ez azt jelentette, hogy az egyházkerületek egyházközségekből álltak, amelyek élén presbitériumok működtek.
Azért volt ez - a maihoz hasonló - nagy lépés akkoriban, mert a korábbi évszázadok során a reformátusoknak a többi protestáns valláshoz hasonlóan nem volt szabad vallásgyakorlati joguk, egyházszervezetük ezért nehezebben alakult ki. Csak később, az 1781-es türelmi rendelet eredményeként kaptak a reformátusok szabad vallásgyakorlatot, minek eredményeként 3 év alatt 1015 templomot építettek fel.
Az 1881-es esztendő fontos határkő a reformátusság életében, mert ekkor kezdődött a belmissziós tevékenységük felfutása. Az egységes egyházszervezet ugyanis lehetővé tette az intenzívebb evangelizációt, amit korábban nem kis részben külföldiek, például a skót misszió végzett Magyarországon. Az 1881-es döntés értelmében 10 évente tartották a zsinatot, az egyház 38 tagú egyetemes konventje pedig adminisztrációs szervként segítette az egyház működését. Az evangélikusokkal kötött megállapodás értelmében aztán 1885-ben beindították a közös protestáns főiskolát Budapesten, ami 1904-ig működött együttes fenntartásban - mondta az egyháztörténész.
Forrás: HVG