Nemzeti Galéria, Mátyás-templom, törökellenes harcok, Habsburg-uralom – sok minden eszembe jut, ha a budai várnegyedre gondolok, de bevallom, nem gondoltam volna, hogy a reformáció korabeli hitbeli megújulásnak is számos nyomára bukkanhatok. Igaz, kevés konkrét, látható nyoma van a reformáció időszakának a történelmi várnegyedben, de annál több igaz történet elevenedett meg lelki szemeink előtt azon a történelmi sétán, amelyet a Reformációi Emlékbizottság feltérképezte helyszíneken tettünk meg Millisits Máté művészettörténész vezetésével. (A reformáció budai vári emlékhelyeit feltáró kalandra bárki bármikor vállalkozhat önállóan is, ehhez ez az online letölthető útikalauz lehet segítségére.)

A főnix fénye
A sétát érdemes a Magyar Nemzeti Galéria Nádor kriptájánál kezdeni (Szent György tér 2). Persze, mindjárt adódik a kérdés: vajon mi köze lehet az egyébként közmegbecsülés övezte és a Habsburg-udvarban a magyar ügyet képviselő József nádornak a reformációhoz? Ő maga ugyan katolikus vallású volt, második és harmadik felesége, Hermina és Mária Dorottya nádornék azonban hithű protestánsok voltak, akik fontos szerepet játszottak a budai protestáns hitélet és szeretetszolgálat fellendülésében. Hermina kezdeményezte például a Budai Jótékony Nőegylet megalapítását, valamint az ő támogatásával tették le 1816-ban a pesti református templom alapkövét is. Az ikrei születése után nem sokkal gyermekágyi lázban elhunyt nádornét eredetileg éppen a Kálvin téri templom kriptájában helyezték el, egy későbbi árvíz miatt kegyeleti okokból szállították a vár kriptájába.

Az evangélikus Mária Dorottya ugyancsak szociálisan érzékeny ember volt: részt vett a Vakok Intézete és a József Fiúárvaház megalapításában is. Fontos szerepet töltött be a magyar protestánsok Pestről Budára való áttelepülésében. Ők a reformáció korabeli hitélet folytatóinak tartották magukat, erről többek között a Kálvin téri templom alapító okirata is tanúskodik, ahol a hazai kálvinizmusra – így saját magukra is – hamvaiból újjáéledő főnixként hivatkoznak. Mária Dorottya idején a református és az evangélikus püspök letérdelve, együtt imádkoztak és olvasták a Szentírást a budavári palota nádori szárnyában – tudtuk meg idegenvezetőnktől.

A Nádor kripta csak csoportok számára látogatható!

A huszita királyné
A Nádor kripta megtekintése után az első budai evangélikus gyülekezet nyomát kutattuk fel. Az egykori Dísz téri evangélikus templom emlékhelye felé tartva egy másik emléktábla előtt is elhaladunk Hunyadi László kivégzésének színhelyén. László testvérét, Mátyást V. László túszként Bécsbe, majd Prágába vitette, ahol Podjebrád György huszita kormányzó felügyeletére bízta. Ő kötött szerződést Mátyással, aki kötelezte magát, hogy leendő felesége szintén huszita lesz. Így került a magyar királyi udvarba György lánya, Podjebrád Katalin. Vagyis, a magyar királyi udvart már az előreformáció szele is elérte!

Az igehirdetés, amely változást hozott
Az 1600-as évek elejétől azonban megszakadt a protestáns hitélet Budán. Igaz, a kálvini tanokat a török hódoltság ideje alatt is hirdették a környéken. A hitvalló protestánsok számára a 19. század elején épült templom a várnegyedben. A Dísz tér 17. szám alatt az egykori Honvéd Főparancsnokság épülete áll, pontosan az első budai evangélikus templom helyén. A templomot Dorottya nádorné támogatásával építették 1847-ben protestáns hitéleti célra, hiszen akkor már a szintén a várnegyedben található Mária Magdolna templomban a katolikus mise mellett tartottak evangélikus és református istentiszteletet is. Ez is jelzi, hogy a türelmi rendeletet követően az ország kormányzásának székhelyén, a katolikus Habsburgok uralma alatt a protestánsok valóban szabadon gyakorolhatták vallásukat.

Ehhez a templomhoz kötődik egy híres igehirdetés is, amely 1893 nagypéntekén hangzott el. Ma is példamutató, hogy egy református igehirdetés konkrét, azonnali cselekvést váltott ki az igehallgatókból – fogalmazott Millisits Máté. „Ekkor már nyolc éve tartottak istentiszteleteket itt, a Budai Református Egyházközség berkeiben, amely a Kálvin téri gyülekezet fíliájaként jött létre. Nagypénteken a Megváltó szenvedéséről esett szó, a hitről, amely cselekedetekre indít. A hívek az istentisztelet után lefelé sétálva nem a sporteredményekről vagy a színházról beszélgettek, hanem arról, miként lehetne a hallottakat aprópénzre váltani. Amint megpillantották az utcán csellengő szegény gyerekeket, elhatározták: árvaházat hoznak létre. Megalapították a Nagypénteki Református Társaságot a fővárosban élő nehéz sorsú gyerekek megsegítésére, majd hét éven át gyűjtöttek az intézményre, amelyet Budaörsön alapítottak meg, és a merényletben elhunyt Erzsébet királynéről neveztek el.”

Két évvel a nagypénteki igehirdetés elhangzását követően a templom helyén a millenniumi városrendezés alatt a Honvédelmi Minisztérium többszintes irodapalotát hozott létre, demonstrálva a monarchia haderejét. Az alig ötven éve épült evangélikus templomot lebontották, de kárpótolták a híveket: az új templomot a Bécsi kapu téren építhették fel, az építkezés költségeit pedig a minisztérium állta.

Református kézben a korona
Úton a Bécsi kapu tér felé a Nagyboldogasszony-templomban, közismertebb nevén: Mátyás-templomban gyönyörködhetünk. A budavári koronázótemplomban nem hangozhatott protestáns igehirdetés, ezt a német katolikusok használták. Egy alkalommal mégis szerepet kapott a miseliturgiában egy református személy. 1916. december 30-án, az utolsó magyar király koronázásán nem a nádor tette a koronát IV. Károly fejére, hanem helyettesítője, a miniszterelnök: gróf Tisza István, a Dunántúli Református Egyházkerület főgondnoka.

Gyertyafénynél másolták
Amint belépünk a Bécsi kapu téri evangélikus templom főbejáratán, a szemünk az oldalsó falon elhelyezett emléktáblákra téved: ezek tanúsága szerint a reformátor Dévai Bíró Mátyás, a „magyar Luther” is hirdette az Igét a közösségnek, hiszen már a reformáció korában éltek protestánsok Budán. Az első budai evangélikus gyülekezetet 1844-ben alapította a buzgó pietista Mária Dorottya főhercegasszony, aki korábban maga is a Deák téri gyülekezetbe járt. Az új templommal együtt lelkészlakás, hivatalok és iskola is épült. Ezeket a második világháborúban súlyos bombatámadás érte. Emiatt a torony is súlyosan megsérült, mindössze három gerenda tartotta, de a kereszt fönt maradt – hitvallásként, hogy nem lehet ledönteni – fogalmazott Bence Imre, a gyülekezet lelkésze. Mesélt arról a látogatók számára is megtekinthető újszövetségi példányról is, amelyet még a Biblia évében másoltak le saját kezűleg a gyülekezet tagjai, gyertyafénynél, a templomban. Különlegessége az is, hogy az evangéliumokhoz illusztrációk is készültek, a közösséghez tartozó Richly Zsolt rajzfilmrendező és néhány fiatal gyülekezeti tag rajzolták őket.

Nyomok a romkertben
Rövid sétát követően eljuthatunk a Magdolna-toronyhoz, amelyből madártávlatból nyílik rálátás a 13. században épült Mária Magdolna templom maradványaira, amelyben a reformáció idején is hirdették a megújult keresztyén hitigazságokat. Millisits Máté elmondta: a török hódoltság idején, miután a Habsburg-pártiként jegyzett katolikusok elmenekültek a városból, átmenetileg a protestánsok voltak többen, egészen a tizenöt éves háborúig, amikor ők is elmenekültek a harcok elől. A Magdolna templom romkertje az egyetlen hely a budai várnegyedben, ahol egyértelműen a reformátorok nyomába léphetünk.

Károlyi és a bor
Amit pedig kezünkbe is foghattunk, az a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának néhány becses darabja. Az 1526-tól 1570-ig terjedő időszakból eddig csaknem hatvanezer protestáns vonatkozású eredeti irat feltárását és katalogizálását végezték el a levéltár szakemberei.

Sétánk utolsó előtti állomásán kezünkbe foghattuk többek között azt a búcsúcédulát, amelyet X. Leó pápa adott ki, és amelyet a Nagybajomi család tagjai vásároltak 1521-ben lelki üdvük biztosítása reményében. Egy, a mohácsi vész előtti oklevélen latin mondatot silabizálunk: eszerint „a lutheránus szekta pestist hoz”. Werbőczy István országbíró adta ki az iratot, miután a felvidéki bányavárosokban vallási zavargás tört ki, és neki kellett ítélni az ügyben.

Előkerül egy levél is, amelyet harmadmagával együtt saját kezűleg jegyzett Philippus Melanchton. A Selmecbányának címzett 1549-es levél arról szól, miként próbálnak Németországból lelkészt közvetíteni a városnak. A református látogató számára viszont az egyik legnagyobb kuriózum talán Károlyi Gáspár kézzel írt, magyar nyelvű levele Forgách Pálhoz. Mint írta, a tőle kapott kölcsönt szándékában állt megadni, de a másra bízott pénzt felélték, tartozását ezért bora eladása után tudja törleszteni. Bár az eredeti írásos emlékeket csak szakkutatók vehetik kézbe, a levéltár vándorkiállítása részletesen bemutatja azokat. További információt a levéltár honlapján találhat.

Ami örök
Múltidéző sétánkat a reformációs emlékkútnál zártuk Murad pasa bástyájánál. A Reformáció Emlékbizottság támogatásával Kovács Miklós építész tervei alapján épített kút káváin latinul a reformáció négy solája olvasható, valamint Kálvin jelmondata: Soli Deo Gloria. A forrás mellett kipihenve sétánk fáradalmait eszünkbe juthat a 42. zsoltár is, amelynek utolsó sorai arra is emlékeztetnek: a történelem változik, de ami megtart, az örök.

A reformáció rejtett kincseit feltáró budavári séta térképét itt érheti el. 

Képek: Kalocsai Richárd/ reformatus.hu; Csizik Balázs