– Nálam van a szupererő, és legyőzhetetlen vagyok! Mindenkit bezártam ebbe a terembe!

– Gyerekek, ki segíthet nekünk, hogy kiszabaduljunk innen?

– MEGASZUPER KAPITÁÁÁNY!

Az ajtó nyílik, belép a lila köpenyes hős, kisebb dulakodás után elveszi a szupererőt szimbolizáló kendőt Bűn Ödöntől, aki hatalmától megfosztva, szomorúan kullog ki a gyerekek üdvrivalgásának kíséretében.

A dunavarsányi református gyülekezet nyári, szuperhős-tematikájú gyerektáborának egy napjába éppen a fent idézett rövid színdarab előtt csöppentem be, melyet a gyülekezet két színész és pedagógus foglalkozású tagja adott elő.

A hét többi délelőttjén szintén egy-egy hasonló előadás vagy Megaszuper Kapitány bátorító videós üzenete vezette be az igei tanítást, amely egy-egy „bibliai szuperhős” köré épült. Gedeon, Sámson vagy éppen Dávid mindannyian Isten kiválasztottai voltak – korántsem tökéletesek, de részei az üdvtörténetnek, tetteikkel előremutatva Jézusra.

„A jó győz a rossz felett, a vétkes pedig elnyeri méltó büntetését”, mint tanulság, csak a kiindulópont: a gyerekek óvodástól a felső tagozatos korosztályig élénk érdeklődést mutattak a történetek mögöttes tartalma iránt.

Korsós Fanni hitoktatótól, a tábor szervezőjétől megtudom, nagy öröm, amikor a résztvevők egy év múlva is fel tudják idézni a tanításokat, a magukévá tett aranymondásokat, a csoportfoglalkozások során hallottakat. „A Szentírás Szövetség Szuperhős-füzetét vettük alapul a táborhoz, de igyekeztem ezt a saját képünkre formálni, hozzáadni olyan elemeket, amelyekkel valóban a miénk lesz a téma” – meséli.

Az idei táborban nagyjából ötvenen vettek részt: a gyülekezet tagjaként, sokan hittanosként vagy barátokon keresztül kapcsolódtak be. Mindenütt nagy kihívás, hogy a sok-sok különböző, izgő-mozgó gyereket hogyan lehet egy csapattá verbuválni, Fanni szerint a siker egyik kulcsa a kreatív változatosság: „Mindig újat kell kitalálni, hiszen van, ami tavaly működött, idén pedig nem.”

Örül neki, hogy férje és egyben a gyülekezet lelkipásztora, Korsós Tamás tartja az igei alkalmakat minden reggel, hiszen hatékonyan meg tudja ragadni a gyerekek figyelmét.

Amikor arról érdeklődöm, hogy hogyan tudják missziós eszközként használni a tábort gyülekezetépítésre, meglepő választ ad:

„Dunavarsányban azt tapasztaljuk, hogy a szolgálat nagyon megragadja a felnőtteket. Többen is úgy lettek gyülekezeti tagjaink, hogy pedagógusként eljöttek a táborba segíteni, és a feladatok során megismerték a lelkiséget.

De ezen kívül is sok támogatást kaptunk: többen tárgyi felajánlásokkal, anyagilag, gyümölcsökkel, vagy éppen palacsinták készítésével járultak hozzá a tábor lebonyolításához.”

Azt már Tamás tette hozzá, hogy nincs ez másként a fiatalok között sem: amíg az ifiórákra nehezebb összetrombitálni a csapatot, ha önkéntes munkára van lehetőség, nem kell nagy erőfeszítéseket tenni a toborzásért. „Egyébként a legtöbben maguktól jönnek és jelentkeznek – van, aki már év elején –, hogy segíthessenek a táborban, egy-két fő akad, aki a kötelező közösségi szolgálatot szeretné nálunk teljesíteni” – mondja Fanni.

Ami a tábor többi elemét illeti, hétfőn egy szuperhőskiképzéssel egybekötött sorversenyen vehettek részt a gyerekek, kedden saját pólót tervezhettek – népszerűek voltak a Superman-logóba tervezett keresztek –, szerdán az Állati Jó Bemutató csapata érkezett hozzájuk, csütörtökön pedig találkozhattak igazi szuperhősökkel, a tűzoltókkal. „A templomunknál nem áll rendelkezésre megfelelő infrastruktúra a gyerektáborhoz, de minden évben igyekszünk egy napot ott eltölteni: az állatbemutatóra nemcsak a táborosaink mentek el, hanem meghívtuk az iskolai ügyeletben lévő gyerekeket is. Sokan közülük érdeklődve sétáltak a templomban és körülötte, erősítve a hetünk missziós jellegét.”

A tábor egyik felnőtt önkéntese Bóna Balázsné Zsuzsanna gyülekezeti tag. Régóta szolgál a gyerekek között, tavaly a konyhán segédkezett, idén pedig csoportot vezetett. „Rengeteg dolgot tapasztaltam a gyerekekről, kit hogyan lehet lefoglalni. Korábban úgy gondoltam, hogy egy feladat bőven elég húsz főnek, de annyira sokszínűek, hogy három-négy dologgal is készülnöm kellett” – véli.

Ehhez a megoldás pedig egyszerűnek tűnik: „Sok-sok és különböző típusú papír, ragasztók, ceruzák, hurkapálcák, fagylaltospálcikák. Kedden a Dávid és Góliát történetéhez kapcsolódóan csúzlit készítettünk, csütörtökön pedig origami lapokból hajtogattunk szívecskét, koronát, falevelet és lángot.” A többi csoportban látogatásomkor a sziklasírt és a feltámadt Jézust készítették el papírok és egy műanyag pohár segítségével, a nagyok pedig a munkafüzet vonatkozó feladatait töltötték ki.

Persze van, ami nélkül sem a kézműves-foglalkozások, sem pedig a közös játékok nem működnek:

„Nagyon nagy türelem és temérdek szeretet. Komoly kihívás, hogyan lehet a rendetlen gyerekeket is ezzel a hozzáállással terelgetni, de igyekszem minden alkalommal szeretettel fordulni feléjük.

Legjobban az motivál, hogy már a kicsik is megismerjék a bibliai történeteket, Jézus tanításait, és hogy mi is képviseljük: úgy viselkedjünk, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak.”

Zsuzsanna csoportjában ifisek is segítenek, akik köré úgy gyűlnek oda a kisebbek, mint csibék a kotlós szárnyai alá. „A legfiatalabbak még anyai szeretetre vágynak, a nagyobbak pedig boldogan babusgatják őket, végtelen türelemmel mutatják újra és újra a feladatokat.” A csoportvezető hozzáteszi, a gyülekezetben jelenleg is dolgoznak azon, hogyan lehet a családosokat közelebb hozni Istenhez: a közeljövőben egy bábelőadás-sorozatot szeretnének elindítani.

Az ifisek egyike, Szilvay Julianna családjával együtt régóta a gyülekezet tagja, idén konfirmált. „Sok táborban vettem már részt, és már harmadik éve szolgálok segítőként” – osztja meg mosolyogva, mutatva, mennyire magától értetődő számára, hogy ezen a héten itt serénykedik. A szigetszentmiklósi gimnazista tanítónak készül, így plusz élményt jelent számára, hogy a kisebbekkel foglalkozhat – mi több, maga is új kapcsolatokat épít, ismereteket szerez. „A hallott történetekben az a legjobb, hogy játékosan, énekekkel és mozgással adják elő őket, ami megragadja a táborozók figyelmét. Szerintem sokan gazdagodnak hitben és új barátokra találnak.

Sokat jelent nekik, ha beleülhetnek az ölünkbe, vagy vihetjük őket a hátunkon – ezen néha össze is vitatkoznak, hogy éppen ki a következő.”

Julianna a gyülekezetben és ifis közösségében egyrészt közelebb érzi magát Istenhez, másrészt úgy véli, olyannak fogadják el, amilyen. Más kortárs közösségeiről ez utóbbi sajnos nem mondható el. „Az egyik legnagyobb kihívásunk ma az önkép és egymás megbántása, hiszen nagyon sokan ítélkeznek úgy mások felett, hogy semmit sem tudnak az illetőről. A gyülekezetben nincs szükségem arra, hogy megjátsszam magam, és sokat tudok beszélgetni a lelkészünkkel is ezekről a problémákról” – teszi hozzá.

A legfiatalabbak közül két kislány, Sára és Emma – egyébként legjobb barátnők – meséltek nekünk a táborban szerzett élményeikről. „Nagyon tetszett minden, sokat kézműveskedtünk és vízibombáztunk, vízipisztolyoztunk, a segítők pedig nagyon viccesek voltak” – mondja Sára. Abban mindketten egyetértenek, hogy Sámson története fogta meg őket a leginkább, utána pedig a Gedeoné. „Vannak itt barátaink, akiket ismerünk és sokan eljöttek az előző hittantáborból is” – teszi hozzá Emma.

Indulásom előtt a csapat még gyorsan összesereglik egy csoportképre: többen büszkén mutatják az elkészített alkotásokat, pólóikat, néhányan szívecskét formálnak a kezükkel, és mindannyian mosolyogva néznek a fényképezőm lencséjébe.

Tudom, mekkora kihívás egy tábor egyetlen napját is levezényelni, de kicsik és nagyok tekintete elárulja: a szeretet szupererejével minden nyüzsgésen, figyelemhiányon és hirtelen felmerülő akadályon át tudnak lépni.

Képek: Dezső Attila

Az alábbi képek egyikére kattintva megtekinthető a táborban készített fotókból álló galériánk: