Ézsaiás könyve 43. fejezet, 19. vers:

Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok!

Minden meglepetés más, nincs két egyforma üzenetet hordozó, azonos módon bekövetkező és ható.

Gabi a járványidőszak közepén vett egy leértékelt növényt, ami a leveleit hamarosan ledobta, a szára leborult, mint a szivarvég. Ez nem javított a leányzó amúgy is borús kedvén, mintha az év teljes veszteséglistáját látta volna benne. A megszűnt munkahelyet, a többletkiadásokat, a hallgatásba burkolódzó barátokat. A később megsokasodó feladatok miatt elfelejtette kidobni a cserepet, néha megszokásból öntött rá némi vizet. Nevetve mesélte, hogy a kihajítás napján még meg is ijedt. A szemétbe kotort virágföld alatt az ujja valami tojásformájú, nagy és zöld dologba ütközött. Az első gondolata az volt, ebből rögvest az arcába csapódik a következő Alien, mint a Nyolcadik utas szereplőinek. A növény új gumójára bukkant. Megköszönte Istennek a furcsa élményt, mert rájött: egy tiszteletreméltó túlélővel lett gazdagabb. Fel kellett ismernie, hogy saját elveszettnek hitt éve – mint az a reménytelennek tűnő cserép – új lehetőséget hordoz. Ott készülődik benne titokban a jövendő virág.

Jézus Krisztus példázatai a vetésről, a felnövekvő mustárfáról arról beszélnek, hogy Isten ott és úgy teremt valami hatalmasat, ahol és amikor akar. Így volt ez a Paradicsomból kiűzött emberpár életében, a vereségnek látszó keresztre feszítésnél, Jézus kővel lezárt sírjánál. A százévesen gyermeket váró Sára, a vakon tapogatózó Pál és Izrael történelme is példa erre. A látszat arról beszél, ami elmúlt, ami talán sosem volt és nem is lehet. Kudarc, netán önvád és a halál. A mélyben ellenben valami új jelentkezik, valami eleven és örömre hangoló. Olykor riasztóan más, mint amire számítottunk, de az nem baj. A fő, hogy a végére eljussunk az Úr felismeréséig!

A bűnt a világra zúdító ember és utódainak ártatlansága odalett, de az evangélium ígéretét nyerte/ nyertük el helyette. A kivégzett Jézus ügye látszólag elveszett, ám helyettünk elszenvedett halála adott lehetőséget a feltámadásra. Az elvetett búzamag elhal, de sokszoros termést hoz. Pál fizikai látása csak egy időre tűnt el, de olyan szellemi többlethez jutott ez alatt, ami máig meghatározza az egyház sorsát. Mindezek mögött az a kegyelem áll, ami a reménytelenségben vergődő embernek adatott isteni ajándék. Jézus Krisztus nekünk tulajdonított szentsége, a tiszta lap, az örökkévalóság előíze.

Gabi megmutatta a cserepet, ami egyelőre őrzi még titkát, s beszélt az új lehetőségekről is. Egy állásinterjúról, a legjobbkor felbukkanó távoli rokonáról, az ösztöndíjpályázatról, amelyre jelentkezett. Várakozik, de immár nem úgy, mint korábban. Ha lelkében kimerülten is, de reménnyel.