"De mit mondhatnék? Azt sem tudjuk, mi történik a nap végén, akkor honnan tudnánk, mi lesz öt év múlva? Meg kell tanulnunk Istenre bízni a kérdéseinket, és egyszerre csak egy napot végiggondolni. Az ember hajlamos várakozásban élni, vár a megfelelő körülményekre, míg mindenre garanciát és választ nem kap. Aztán az élete végén ráébred, hogy mást sem csinált, csak egész életében a megfelelő pillanatot várta."
“…és az Isten kirúgatott a vezérigazgatóval”
Gundel Takács Gábor sokoldalú tévés: sport-, kulturális és közéleti témákban műsorvezetőként, riporterként is otthonosan mozog. Ilyen sokoldalú, vagy egyszerűen „csak” profin oldja meg a rábízott feladatokat?
A magamfajtának az a feladata, hogy jó kérdéseket tegyen fel és megpróbáljon gondolkodásra késztetni.
Nagyon komoly emberi kihívás, hogy az ember felismerje, mikor kell elengednie azt, amit kapott az Istentől.
Alapvető, hogy az ember észrevegye a fontos mondatokat, a fontos szavakat és a fontos pillanatokat, amiket nem szabad elengedni. Amikor sikerült valakiben valamit megérinteni, ami számára igazán lényegi.
Ha az újságíró, aki kérdez, nem kíváncsi, nem fog tudni jó kérdést föltenni.
Rá kellett jönnöm, hogy azért rúgtak ki, mert én magam nem vettem észre, hogy abba kellene hagynom, és az Isten kirúgatott a vezérigazgatóval.
Mindig akkor hoztam jó döntéseket, amikor a szívemre hallgattam.
Mondom a magamét, ahogy Isten adja.
