„Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg lelkiismeretünket. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van." Tolsztoj
Ismersz
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
És tudom, Te nem követsz el hibát - Városi ima.
Szöveg: 139. zsoltár (részletek)
Készítette: Dobó Márti és Jakus Ágnes