„Tévedhetetlenül megsejtette, hogy ez hívás, és aki csak meghallja, az követni akarja, sőt, képes is lesz rá, hogy kövesse, ha kell, akár világok vagy évszázadok messzeségén keresztül is."
C.S.Lewis
Középpontban az ember
Magyary Ágnes író, a csepeli református gyülekezet tagja kapta az idei Fehér Klára Irodalmi Díjat Csík Mónika délvidéki íróval, újságíróval megosztva. A Nemes László író, műfordító alapította díjat 2003 óta minden évben olyan negyven év alatti magyar író kapja, akinek a közelmúltban publikált műve a névadó Fehér Klára humanista, a mindennapi élet tisztaságáért küzdő szellemiségét idézi.
Az 1996-ban elhunyt Fehér Klára (1919–1996) író, újságíró riportok, színdarabok, ifjúsági regények megírásával kezdte pályáját. A szórakoztató irodalomban is sikeres volt humoreszkjeivel, vígjátékaival. Humora és mély emberismerete tették népszerűvé, leginkább a szegények és a fiatalok sorsa érdekelték. A róla elnevezett irodalmi díjat férje, Nemes László alapította 2003-ban, azóta az írónő születésnapján, május 21-én adják át tehetséges fiatal íróknak.
A Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott díjátadón elhangzott: a kuratórium idén az egyik leggazdagabb kínálatból választotta ki az általa legszínvonalasabbnak ítélt alkotásokat. 2015-ben Csík Mónika Pópopó és Totyka című mesekönyvével, valamint Magyary Ágnes Az ördög operába készül és más történetek című novelláskötetével lett díjazott. A református szerző munkája 2013-ban látott napvilágot a marosvásárhelyi Lector Kiadó jóvoltából, és tizenhárom prózai szöveget tartalmaz.
Arany Zsuzsanna irodalomtörténész, kuratóriumi tag így méltatta Magyary Ágnes munkásságát:
„Magyary Ágnes saját bevallása szerint tizenkét évesen írta első történetét. Házi feladatként a szobájukról kellett fogalmazást készítenie, s ő magát a szobát – a "kuckóját" – tette meg elbeszélőnek, annak szemszögéből mondva el humoros észrevételeit. Ahogyan nyilatkozza magáról: Akkor még mit sem tudva az elbeszélői technikákról és a posztmodern irodalomról, az ösztöneim által vezérelve hoztam meg életem első prózaírói döntéseit. Azóta is az abszurd helyzetek, a szürreális látásmód és a humor kíséri munkásságát. Az embert állítja középpontba, és nem hisz a magas művészetek és a szubkultúra éles különválaszthatóságában.
Az ördög operába készül és más történetek című kötet címadó darabja a fogyasztói társadalmak kritikáját is adja, ahol az ördögnek – a középkori "szép időkkel" ellentétben – már semmi dolga nem akad: már senki sem érdeklődik a transzcendens iránt. [...] elég, ha kinéznek [...] az ócska csillogó-villogó üvegpalotákból, és az az érzésük, hogy a lábuk előtt hever az univerzum. Ezek miatt vesztettem el a tekintélyemet [...] csak egy kimustrált irodalmi figura vagyok."
A Magyary Ágnessel készült korábbi interjúnkban az író így fogalmazott:
„Az irodalom célja nem a gyönyörködtetés, de nem is a provokáció. Az öncélú provokáció kétélű fegyver és nagyon veszélyes is. Igaz, sokszor az is provokáció, amit nem szánnak annak. Ha erre az asztalterítőre idetennénk valami teljesen fehéret, az a tiszta fehér ehhez a tört fehérhez képest provokáció. Az irodalom is valami ilyesmi. Nem azt mondja, amit mindenki más."

A Magyar Ágnessel készült beszélgetést Ami a papírra kerül címmel olvashatja portálunkon.
Arany Zsuzsanna irodalomtörténész laudációjának teljes szövegét Magyary Ágnesről a csatolt dokumentumban találja.
Jakus Ágnes
Képek: Füle Tamás, Gál Csaba