„Helló, szia, Gábor vagyok!”
„Az inputjaitok alapján fog létrejönni az előadás, most és soha többet” – konferálta fel az alkalmat Borbás Gergő, az Itt és Most Társulat  játékmestere, bemutatva a színészek mellett az előadás szakértő résztvevőjét, Krisztu Gábor addiktológiai konzultánst és gyászterapeutát.

Az improvizációs előadás fontos része a közönséggel való összehangolódás. A bemelegítő játékban a közönség bevonódását, aktivizálódását segítő játékok követték egymást, majd a függőségekkel kapcsolatos asszociációs kihívást adott a játékmester a diákoknak. Mindenki a mellette, mögötte ülőhöz fordul. Az indító szó természetesen a függőség.

Az utolsó sorok egyikében egy srác pár nélkül marad. Kiszúrja a speaker, mutatja is neki: látlak! A srác pedig reagál, akkor gyere! És jön a játékmester. És játszanak. Függőség – cigi – füst – és egészen az ablakpárkányig jutnak két percen belül. Vannak párok, ahol könnyen zajlik az asszociáció. Négyes-hatos, kormány, Csernobil – a bekiabálások alapján ezek voltak egy-egy lánc utolsó tagjai. „Arra kérem a kollégákat, hogy menjenek le hozzátok és beszélgessenek veletek egy kicsit!” – jött a következő instrukció, és a négy színész már lent van a diákok között, hogy megtudják, mi jut eszükbe a függőségekről, mivel és hogyan találkoznak a leginkább.

Dohányzás, kapcsolatfüggőség, alkohol, mozgásfüggőség, energiaital, szerelem, telefon, vásárlás, online póker, szerencsejáték. Mennek a színészek sorról, sorra, jönnek az ötletek, vagányak és visszafogottak egyaránt.

Mi az a függőség, ami irritál, hogyha más csinálja? – A választ már nem hallom, szól a csengő, a színészek visszatérnek a színpadra.

„Ha most nem tudok save-elni, tönkremegy az egész!”
„Akkor beszélünk függőségről, amikor kényszeresen át akarjuk élni újra és újra az élményt, azzal együtt, hogy tudjuk, hogy rossz irányba visz” – rakta le a szakértő a diákok ötleteiből gyűjtött jelenetek alapjait. A kapott impulzusokat a színészek önmagukon átszűrve építettek fel gyors egymásutánban különböző szituációkat, kapcsolatokat, problémákat. Peregtek a szemünk előtt a testet öltött ötletek.

Sportfüggőségből indultunk, majd az online játékfüggőség, a pornó-, az alkoholfüggőség került elő, a dohányzás és a kávéfüggőséggel való küzdelemből, a drogfüggőségből látunk egy-egy mozzanatot. A jelenetek „mögé” a szakértő segítségével néztünk be, újabb adalékok kerültek elő egy-egy fiktív családi háttérből. Különféle családokat, apa-fiú, anya-fiú kapcsolatot látunk, közben szembenézünk szerelemfüggőséggel, szex- vagy kapcsolatfüggőséggel is.

Krisztu Gábor megjegyzi: „Sokszor elbagatellizálják az emberek a pornó-, vagy snüsszfüggőséget. De volt ismerősöm, aki anabolikus szteroidokat kezdett használni, az sem sétagalopp.”

A sportfüggő fiatal jelenetének további kibontását következett ezúttal, ahol a főszereplő srác a kávét és a snüsszt is túlzásba vitte. A játékmester azt kérte a színészektől, hadd nézze meg a közönség a fiú egy átlagos napját a konditeremtől az iskolán át az otthonáig.

„Valami lájtosat szerezz, csak a fájdalomra!”
Az edzőtermi jelenetben nagyon hamar akadt valaki, aki tudta, hol a segítség, hogy megoldódjanak a főhős problémái – bár a nyújtott kapaszkodó illegális.
A családi dinamikába belenézve feszültséget, kiabálást, diszfunkcionalitást láttunk, a szakértő kommentárja szerint pedig a függőség, a fájdalom és a szégyen mindig kéz a kézben járnak.

„A srác nem érzi jónak magát semmiben. A szégyen pedig azt mondja neki: rossz ember vagy! A tipikus első lépések egyike a szerhasználat felé az elfogadáskeresés. A srác itt azt gondolja, akkor fogják elfogadni, ha elég jól fog kinézni. Viszont a jelenetből látszik, hogy a Xanax és a Frontin káros hatása sokkal több, mint amire a srác számít” – kommentálja Krisztu Gábor a jeleneteket.

A Bocskai István Református Oktatási Központ intézményi lelkipásztorát, Peleskey Miklóst kérdeztük az alkalomról:

„Egyre több olyan kísértés van az életünkben, így a fiatalok életében is, ami megkötöz és elválaszt az Isten szeretetétől. Keresztyénnek lenni felszabadulást ad ezektől, amelyek valójában károsak ránk és a környezetünkre. Egyre több olyan impulzus éri a fiatalokat, ami rossz irányba viheti őket, de ha megtanítjuk nekik felismerni a helyzeteket és észreveszik a figyelmeztető jeleket, időben kihátrálhatnak. Nem csak szerek, hanem az is jelenthet függőséget, ha valaki nem tud ellenállni a káros viselkedési mintának. Ilyen az internetfüggőség, ami mögött szerintem legtöbbször az elismerésre való vágy áll.
Ha a fiatalok rátalálnak Istenre, ez a kapcsolat helyreteszi a torzult énképüket. Függőség helyett kötődésre, pótszerek helyett valódi tapasztalatokra, valódi szabadságra van szükségük.
Arra szeretnénk bátorítani a fiataljainkat, hogy egymásnak is segítséget nyújtsanak, ha látják a veszélyeket.
Az improvizációs színház komoly témához nyúl, mégis jó hangulatú előadás születik. Ez a megközelítés nem kioktat, hanem szituációkat mutat be és elemez, a történet alakulásába pedig a fiatalok is beleszólhatnak.
Keresztyénként azt tanítjuk, hogy a segítség mindig felülről jön, akkor is, amikor a másik emberen keresztül érkezik, vagy amikor a fiatalok maguk válnak segítővé másnak az életében.”

Abszolút sodródás

„–  Mióta ki vagy gyúrva, furcsán viselkedsz. Ijesztő vagy.

–De téged nem bántanálak.”

Újabb jelenteket látunk a srác életéből, látjuk ahogy próbálkozik a lányoknál, üvöltözik az apjával, aki megvonja a zsebpénzét, majd a haverokkal az iskolaudvaron újra előkerül a snüssz. Azt látjuk, hogy a fiatal nem hoz tudatos döntéseket, csak sodródik, megállíthatatlanul.

A szakértő kommentárja szerint a függő viselkedés sajátossága, hogy érzelem vezérelt, azonnali vágykielégítésről, az aznapról szól az élet. Hozzáteszi, hogy ő maga huszonhárom évig snüsszözött, kényszeres használóként.
Az előadás számára a szakértő két irányt kínált ezen a ponton. Az egyik lehetséges irány, hogy belesodródik a főhős az illegális szer továbbadásába is, a másik irány, hogy mivel a lányoknál nincs sikere, a pornófüggőségnek lesz tere az életében.

Az irányról a közönség dönt. Nem bátrak a szavazásban. Százhúsz főből hárman szavaznak arra, hogy forduljon a főhős sorsa az illegális szerhasználtból a kereskedés felé és egyvalakit érdekelne, hogyan csúszhatna bele ezen a ponton a pornófüggőségbe.

A kereskedelem lesz a választott irány, két jelenettel később Gábor nevű főhősünk már a rendőrségen találja magát.

Megjelennek a főhős szülei, megjelennek a barátai – köztük az is, aki segíteni szeretne. Ez az ő mondata Gáborhoz: „Nem fognak bezárni, csak hagyd abba az egészet. Hidd el, mi szeretünk téged akkor is, ha ezt nem csinálod.”

A segítségnyújtási jelenetet a szakértő azzal erősíti meg, hogy

 a feltétel nélküli szeretet mindenkinek alanyi jogon járna. A legfontosabb üzenet, amit át lehet adni a bajban lévőnek: elég vagy úgy, ahogy vagy, nem kell bajba sodornod magad azért, hogy elfogadjanak. 

A kortárs közösséget abban erősítette Krisztu Gábor, hogyha végighallgatják a másik problémáját, már segítettek, de olyan embert nem lehet megmenteni, aki nem akar változni.

Minden jó, ha vége?
A történet vége, ha nem is babarózsaszín, de hepiend: az apa drága, de jó ügyvédet szerezve oldja meg a helyzetet. Az ügyvéd újabb szakembert ajánl, akinek a segítségével az apa és fia kapcsolata erősödik, újra elkezdenek beszélgetni. Az apa eljár a fiával edzeni. A fiú munkát vállal az edzőteremben a recepción. „Nekem sem volt egyszerű megnyílni, beszélni az érzelmeiről, de legalább beszélgetünk” – summáza a főhős a történetet.

Az előadást követően a fiataloknak negyedórájuk van arra, hogy a felnőttek (tanárok, lelkészek, hittanoktatók) jelenléte nélkül kérdezzenek a szakértőtől.
„Ha nincsenek kérdések, a saját életemről szoktam beszélni, most bele sem tudtam kezdeni” – osztotta meg velünk tapasztalatait Krisztu Gábor, akitől a hivatalos rész lezárása után is kérdeztek a fiatalok.  

Krisztu Gábor, addiktológiai konzultánst arról kérdeztük, hogy a genetikai hajlamosító tényezőkön túl milyen családi dinamika kedvez a függőségek kialakulásának. „A túlzott elvárás, a túlzott nyomás vagy a teljesítménykényszerre való, akár öntudatlan nevelés is ilyen. Ha például azt sugallja a szülő, hogy ő maga és a gyerek is akkor elfogadható, hogyha teljesít, ha hasznos. A túlféltő vagy túlszerető szülői jelenlétből is kialakulhat, hogy valaki menekül otthonról és próbálja megélni a szabadságot.

A saját gyerekeim nevelésében az érzelmi fókuszt, a bizalom erősítést tartom fontosnak a szülői hitelesség mellett. Ha valamiben megnyílik a gyerek, nem üvölthetem le a fejét. Ha át tudjuk beszélni, nyertem szülőként, de vallom azt is, hogy az elvesztett bizalmat vissza lehet építeni. Van, amikor családterápia vagy egyéni terápia kell hozzá – mert a gyereknevelés a szülőről, a szülő félelmeiről, szeretetéről, hiányairól szól.

Azt érdemes figyelembe venni, hogy ahol volt függő a családban, ott 60%-kal nagyobb az esély a függőség kialakulására.”

Az előadás zenei szőnyegét élő zongoraimprovizáció adta, amelyen a nehezebb történetek is könnyedén bomlottak ki.
„Akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad” – hangzott János evangéliumának 8. fejezetéből Isten igéjének bátorítása az alkalom zárásaként – ami már csak azért is fontos, mert ha nincs jó ügyvéd, ha nincs stabil családi háttér, a függőségektől való szabadság akkor is lehetséges.

Képek: Vargosz 
A lenti képek bármelyikére kattitva megnyílik az előadáson készült fotók galériája.

Az előadás a Bástya Alapítvány szervezésében, a FICSAK  támogatásával valósulhatott meg.