„Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg lelkiismeretünket. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van." Tolsztoj
Lélekvándor - Utolsó lépések
Az ember nem sokat változott az idők folyamán. Fél meghalni, nem tud elengedni, nem tud szakítani, nem tud veszíteni. Görcsösen kapaszkodik mindenbe, ami csak ideiglenesen van nála. De hogyan ne félnénk?
Nem szeretünk temetőbe járni, ez az út pedig az. Lassan lemorzsolja róla az idő foga a sok száz éves síremlékeket. A halál útja ez az örök város felé.