„Olyan könnyű azokat az embereket szeretni, akiket nem ismerünk, akikkel sohasem találkozunk! Hisz akkor nincs szükségünk áldozathozatalra, s emellett oly elégedettek vagyunk önmagunkkal! Így csaljuk meg lelkiismeretünket. Nem, azt a felebarátodat szeresd, akivel együtt élsz, s aki terhedre van." Tolsztoj
Lélekvándor - Végtelen
A dolgok igazi valójukat akkor mutatják csak meg, ha átadjuk magunkat nekik egészen.
Ha nyakig belemerülünk a hűvös, sós vízbe, vagy ha imbolygó hajóra szállva útnak indulunk ismeretlen úti célok felé.
Vannak, akik egész életükben arra várnak, hogy végre meglássák a tengert. Maguk elé képzelik a végtelen, csillogó kékséget. A szárazföld felől közeledve a tenger csak egy unalmas, vékony, szürke csík. Közel kell menni hozzá, egészen bele, rá, hogy megismerhető, befogadható legyen.
