Sarokkőre épült közösség

Ünnepélyes trombitaszó és orgonajáték kíséretében kezdődött hálaadó istentisztelet június 14-én vasárnap Tiszakécskén, ahol fennállásának 400. évfordulóját ünnepelte a református gyülekezet. A Tisza mentén fekvő, mégis a dunamelléki egyházkerülethez tartozó egyházközség a múlt tisztelete mellett a jövőbe tekint: a jubileumot láthatóan megfiatalodó, életerős közösségként élik meg.

A hálaadó alkalom Máté-Hunyadi Alexandra lelkész apostoli köszöntésével kezdődött, majd a Tiszakécskei Református Általános Iskola és Gimnázium 1. osztályosai szolgáltak verssel és énekekkel.

Az istentiszteleten Balog Zoltán dunamelléki püspök hirdette Isten igéjét, Pál apostol efezusiakhoz írt levele 2. fejezetének 13, 19-22. versei alapján. Jézus Krisztus az alap, akire ráépültünk mi is, ahogyan az apostol mondja, mert Ő a fundamentum, aki kétezer éve a földön járt és elhozta Isten üzenetét. Ő az, akit ezer évvel ezelőtt először hirdettek misszionáriusok a Kárpát-medencében, Ő az, aki 500 éve elindította a magyar reformációt, és Ő az, aki 400 évvel ezelőtt vezette azoknak a kezét, akik egy egyházkerületi gyűlésen először írtak Kécske református közösségéről, név szerint említve első lelkipásztorukat. „Ő ugyanaz, aki ma téged meg akar szólítani, és aki közösséget akar ma is teremteni” – mutatott rá az egyházvezető.

Életünk alapja, szabadságunk, növekedésünk, sőt megtartatásunk alapja nem az, amit mi teszünk, hanem egyedül Krisztus – hangsúlyozta. Igealapú szembenézésre és önvizsgálatra hívta hallgatóságát, hozzáfűzve, hogy az ige nem mindig komfortos, nem feltétlenül illeszkedik az életünkhöz. A nagy templom építésekor az ormótlannak tűnő, furcsa kő, amelyet az építők megvetettek és félredobtak, mert „nem jó sehova”, az volt a legfontosabb, a zárókő. Így illusztrálta a jelenlévő kisiskolások számára is érthető építőkockás példával, milyen az, amikor nem illeszkedik az életünk Krisztushoz. Akkor lett csak stabil az épület, amikor ez a sarokkő a helyére került. „Ilyen Jézus Krisztus a mi életünkben… lehet, hogy nem is tudjuk, hogy hiányzik.” Amikor viszont azt érezzük, hogy mi magunk nem tudjuk megtartani az életünket, akkor ezt a sarokkövet érdemes megkeresni. Ez a szegletkő három dolgot jelent: az alapot, ami biztonságot ad; a követ, ami egyben tart; és a zárókövet, ami egyben díszítőelem is. Jézus a mi egyetlen büszkeségünk, aki nem illeszkedik, hanem illeszt, összeilleszt bennünket.

Az egyház jövőjének kulcskérdése pedig az, hogy mi, akik már itt vagyunk, meg tudjuk-e szólítani azokat, akik nincsenek itt, akik még nincsenek Krisztusban. 

Addig van egyház, amíg vannak evangéliumi találkozások, amíg minden ellenére Krisztus üzenete megszólítja rajtunk keresztül azokat, akiknek gyógyulásra, közösségre, éltető erőre van szükségük – zárta igehirdetését Balog Zoltán.      

A püspök imádságát követően a Szabolcska Mihály Református Énekkar zenei szolgálatával gazdagította a jubileumi alkalmat, Méhes Balázs kántor vezényletével.

Ezután Máté Csaba Sándor lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket, lelkészi jelentésében pedig részletesen kitért a közösség történetére. „A gyülekezet nem velünk kezdődött, és jó reménység szerint nem is velünk fog véget érni. Mert aki nem ismeri a múltját, nem érti a jelenét és rosszul építi a jövőt” – figyelmeztetett.

A gyülekezetvezető örömét fejezte ki az egyházközség 400 évét összefoglaló, az évfordulón megjelentetett hetven oldalas színes kiadvány kapcsán, amelyet minden résztvevő megkapott ajándékba a kijáratnál.

A gyülekezet kezdeteiről szólva elmondta, hogy az alapítását 1626. március 15-től datálják: innen származik az első írásos emlék, amely a ráckevei püspökválasztó gyűlésen név szerint említi Kécske első lelkészét, Nikolaus Dedrádit. A török pusztítás után a Tisza-menti nádasokból és Nagykőrösről visszatérő lakosságot a reformáció hívta új életre: a református őslakosok Ókécskén és a betelepített katolikusok Újkécskén évszázadokra meghatározták a település kettős arculatát, egészen az 1950-es egyesített Tiszakécske megalakulásáig. A gyülekezet első, fazsindelyes temploma 1779-ben épült, az 1718-ban alapított református iskola – a kommunizmus évtizedeit leszámítva – immár a 308. tanévét zárja idén. A ma is látható, neogótikus templomot 1906 és 1909 között, teljes egészében közadakozásból építették fel. Bár a két világháború közötti aranykort a II. világháborús frontvonal és a ledőlt templomtorony tragédiája, majd az 1956-os sortűz utáni rendkívül vészterhes időszak árnyékolta be, a rendszerváltás új lelki és fizikai építkezést hozott. Hegedűs Béla és felesége, Nagy Mária 25 éves szolgálata alatt a templom megújult, az államtól visszaigényelt iskola 1996-ban gimnáziumi oktatással bővült. Az elmúlt évtizedben a Máté lelkészházaspár vezetésével a növekedés töretlen maradt: a templom, a gyülekezeti ház és az iskola modernizációja mellett új ravatalozóval is gazdagodott az egyházközség. „A gyülekezet él, élni akar és Krisztus élteti. Kívánom, hogy maradjon ez így még hosszú ideig, legalább a következő 400 évig, vagy az Úr Jézus Krisztus dicsőséges visszajöveteléig” – zárta beszédét a vezető lelkipásztor. Végül ajándékokat adott át a presbitérium tagjaival együtt a megjelent elöljáróknak és a korábbi lelkészeknek, Kovács Miklós Kossuth-díjas helyi kékfestő mester munkáit az iparművész felajánlásából.

Kapcsolódó cikkünk: 
Még mindig tudja, mit lehetne tenni, csak már nincs annyi ereje hozzá – mondja a kilencvenegy éves Kovács Miklós. Ennek ellenére fiatalokat megszégyenítően lát munkához, hiszen dolga van: a műhely kulcsával együtt a szakma fortélyait is át kell adnia unokájának.
A kékfestő imája – Parókia.hu

Varga Nándor, a Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye lelkészi főjegyzője köszöntőjében hangsúlyozta a közösség és annak minél tágabb térben való megélésének jelentőségét. „Ajándék és példa az, hogy vagytok.” Ajándék a szolgálatotok és szolgálóitok, az egyházközség, a megye és az egyházkerület határain túlmenően, és példázzátok, hogy ajándékozó, megtartó Istenünk van – fogalmazott.

Tóth János polgármester köszöntője után a lübbeckei német testvérgyülekezetet képviselve Eberhard Helling kapott szót, aki az istentiszteleten az ünnep fényét emelő trombitajátékkal is szolgált.  A német lelkész Jézus szavaival köszöntötte a helyi gyülekezetet: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11, 28) Végül pedig gyülekezetének néhány képviselőjével együtt egy afrikai dicsőítő dalt énekeltek el.

Befejezésül Máté Csaba Sándor megköszönte az ünnepen és annak előkészítésében a testvérek és az elsős gyermekek szolgálatát. Felhívta a figyelmet arra a videósorozatra is, amely a református iskola igazgatója, Balla Norbert presbiter ötlete alapján valósult meg. A gyülekezet tagjaival, egykori és mai lelkészeivel készített interjúsorozat június 14-től naponta új részekkel megtekinthető a gyülekezet YouTube csatornáján.

A püspöki áldást követően az ünneplő közösség a református rendezvényházba átvonulva ünnepi ebéden vehetett részt.

Képek: Vargosz

Az alábbi galériában megtekinthetőek a hálaadó istentiszteleten készített képeink:

Hálaadás Tiszakécskén